Gubík László: Aki szembenéz a múlttal, a jövőt védi
Vannak történelmi sebek, amelyek nem múlnak el maguktól. Lehet, hogy már nem fájnak naponta, de ha hozzáérünk, még mindig sajognak. A Beneš-dekrétumok ügye ilyen a felvidéki magyarság számára, nem csupán jogi, hanem identitásunk és önbecsülésünk kérdése. Amikor Gubík Lászlóval, a Magyar Szövetség elnökével beszélgetek, már az első mondatában ott a lényeg: „A kollektív bűnösség elvét soha nem lehet elfogadni. Amíg ez a kérdés rendezetlen, addig a felvidéki magyar politikumnak kötelessége napirenden tartani.”
A dekrétumok több mint nyolcvan évvel keletkezésük után sem veszítettek súlyukból. Gubík László szerint azért nem, mert beépültek a szlovák állami gondolkodásba.
A Magyar Szövetség tudatosan kötötte össze a jövőről szóló politikai gondolkodást ezzel a történelmi kérdéssel. A párt kassai 13 pontja szimbolikus válasz: a szám azokat a rendeleteket idézi, amelyek a magyarokat és a németeket sújtották, ám mégis a jövőbe mutat.
– mondja Gubík László.
Ma is előfordul, hogy a dekrétumokból eredeztetett eljárások miatt fosztanak meg örökösöket a vagyonuktól, nemcsak magyarokat, hanem már szlovákokat is. Ha 1945-ben sem volt helye ezeknek az elveknek, akkor 2025-ben végképp nincs. Ez már nemcsak a magyar közösség, hanem a jogállamiság és az emberi méltóság ügye, tette hozzá.
Beszélgetésünk során kitérünk a közelmúltban megszavazott alkotmánymódosításra is.
Ha a Magyar Szövetség újra bekerülne a parlamentbe, a pártelnök szerint az első lépések egyike lehetne a kollektív bűnösség elvének elítélése.
Felvetem, hogy a jelenlegi, kifejezetten jónak mondható magyar–szlovák viszony segíthet-e ebben a folyamatban. Gubík László szerint az együttműködés lehetőséget ad, de a felelősség elsősorban hazai.
– Nem várhatunk mindent a magyar kormánytól. Elsősorban a mi feladatunk, hogy itthon mozdítsuk elő a rendezést. Persze az sem baj, ha a magyar diplomácia is napirenden tartja a kérdést, hiszen ez a jövő biztonságáról, a jogállamiságról és az emberi méltóságról szól.
A Beneš-dekrétumok ügye a szlovák politikai térben továbbra is vörös vonal.
– fogalmazta meg a lényeket a pártelnök.
A beszélgetés végén, amikor arról kérdeztem Gubík Lászlót, miért tartja ennyire fontosnak, hogy erről ma, 2025-ben is beszéljünk, a válasz előtt egy pillanatra elcsendesedik.
– Aki szembenéz a múlttal, a jövőt védi. Nem lehet stabil jövőt építeni elhallgatott igazságokra.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/43-44. számában.
Bűnös, mert magyar - a Beneš-dekrétumok nyolcvan éve
- A múlt hosszú árnyéka
- Megbocsátani talán lehet, de feledni soha
- A szlovákok a maguk bűneit a magyarokra hárították - interjú Popély Árpáddal
- Edvard Beneš a Nyugat terméke volt
- „A magyar szabad és védtelen préda”
- A dekrétumok gazdasági hatásai ma is kitapinthatók
- A magyarokról a háború utáni szlovákiai sajtóban
- Mit „köszönhet” Pozsony Edvard Benešnek?
- Beneš és Esterházy: Közép-Európa legravaszabb és legbecsületesebb politikusa
- Már 1942-ben kimondta: németek és magyarok nélkül
- Hogy látják és láttatják Benešt az övéi
- Edvard Beneš, az országáruló?
- Megerősített dekrétumok – távirati stílusban
- Vagyonelkobzás és a Lex Schwarzenberg
- Szlovákia továbbra is Beneš kottájából játszik
- Gubík László: Aki szembenéz a múlttal, a jövőt védi
- Rendezetlen számla
- A Dombai család sorsa Kolontár községben
- Wo ist mein kleiner Junge?
- A pozsonypüspöki magyarok pokoljárása
- Kalondai történet
- Isten félelme s a hazaszeretet az egyedüli örökség
- A múltunk megismerése kulcs a jövőnkhöz
- Soha nem beszéltünk róla
- Bűnük, hogy magyarnak vallották magukat
- Szülőföldön hontalanul
- Hazatértek, de nem várt rájuk „HAZA”
- Prohászka Marcell kálváriája a Beneš-dekrétumok árnyékában
- Verőlegények és házfoglalók között
