Vagyonelkobzás és a Lex Schwarzenberg

A Schwarzenberg család az 1670-es évektől kezdve játszott egyre fontosabb szerepet Cseh- és Morvaországban, ezzel arányosan nőtt azoknak a bitokoknak a területe is, amelyeket a család kezelt. A Schwarzenbergek tulajdonába tartozott számos kastély, városi palota és más ingatlan is, nem beszélve azokról a termőföldekről, erdőkről, halastavakról és gazdasági létesítményekről (cukor- és textilgyárak), ahol sok ezer ember talált munkát.

Az 1918-as impériumváltást követően, a földreform keretében ugyan mintegy 61 ezer hektárnyi Schwarzenberg-földet államosítottak, ennek ellenére a család támogatta Masaryk, később Beneš elnököt is, és amikor a náci Németország protektorátust kreált Cseh- és Morvaországból, a család akkori vezetője, Adolf Schwarzenberg – aki következetesen náci- és Hitler-ellenes volt– az USA-ba emigrált, fiát pedig koncentrációs táborba hurcolták. 

A Schwarzenbergek anyagilag is segítették Beneš londoni emigráns kormányát, tehát elmondható, hogy lojálisak voltak a köztársasághoz. A megszálló németek a csehországi Schwarzenberg birtokokat kényszerfelügyelet alá vonták, így amikor véget ért a második világháború, a család abban bízott, hogy visszakapja egykori vagyonát. Erre azonban nem került sor, mert a csehszlovák hatóságok megtiltották hazatérésüket az emigrációból. Az újra alakult „demokratikus” Csehszlovákiában jogi útra terelték a Schwarzenberg-birodalom rendezésének az ügyét. 1947-ben a prágai parlamentben Blažej Vilím szociáldemokrata képviselő egy törvényjavaslatot terjesztett be, amely Lex Schwarzenbergként vonult be a történelembe. A tervezetet 1947. július 11-én a képviselők megszavazták, három nappal később Klement Gottwald miniszterelnök is aláírta, végül Edvard Beneš államfő is ellátta kézjegyével. A törvénykönyvben 1947. augusztus 13-án 43/1947. számú törvényként hivatalosan közzétették. 

A törvény indoklásában arra hivatkoznak, hogy ezt a hatalmas vagyont nem kezelheti többé egyetlen arisztokrata család, hanem az országnak kell birtokba vennie és azokat az épületeket, amelyek nem számítanak műemlékeknek különböző szociális, oktatási és egyéb célokra kell felhasználni.

Emellett az államnak gondoskodnia kell azokról, akiket itt korábban alkalmazottként foglalkoztattak. Egy helyen utalás történik a Beneš-dekrétumokra is annak kapcsán, hogy Adolf Schwarzenberget az 1930-as népszámlálás során német nemzetiségűként vették nyilvántartásba, tehát rá is vonatkoznak a büntető rendeletek. A dolog pikantériája, hogy nem Adolf jelentkezett németnek, hanem valaki önkényesen, utólag tüntette fel őt németként. 

Az ügy kapcsán nem mehetünk el szó nélkül Edvard Beneš magatartása mellett sem, aki ugyanolyan hálátlannak és jellemtelennek bizonyult itt is, mint annyi más esetben. 

Az 1989-es rendszerváltást követően sem kapta vissza a család egykori birtokait, Karel Schwarzenberg azonban néhány épületet visszavásárolt a család egykori ingatlanaiból.

Megjelent a Magyar7 2025/43-44.számában.