Egyre kíméletlenebb az aszály a szlovák és magyar mezőgazdaságban
Egyre gyakoribbá váltak az aszályos időszakok Közép-Európában az utóbbi években, amik Magyarországon és Szlovákiában is jelentős gazdasági és ökológiai hatásokat eredményeztek. A csapadékhiány és a hőmérséklet-emelkedés miatt a mezőgazdasági termelés csökkenése az élelmiszerárak emelkedésére is jelentős hatást gyakorolt, de a vízkészletek apadása akár súlyosabb következményekkel is járhat a jövőben. Sürgős beavatkozás nélkül így egy olyan gazdasági és ökológiai válság is kialakulhat a következő években, aminek hatásai a régió egészére kiterjedhetnek.
Bár az elmúlt ötven évben a Kárpát-medencében az éves csapadékmennyiség összességében nem csökkent drámaian, a csapadékos időszakok eloszlása jelentősen megváltozott. Emiatt az 1970-es évektől kezdve a vízháztartási szélsőségek felerősödtek: míg korábban az aszályok jellemzően néhány évente fordultak elő, addig ma már szinte minden évben regisztrálni lehet valamilyen mértékű szárazságot, amik sokszor több hónapon át is eltartanak. Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt években egyre több olyan hónap telik el úgy, hogy csupán néhány milliméter, vagy pedig semennyi eső sem esik heteken keresztül. Mindez leginkább a nyári hónapokban (de már egyre inkább a téli, koratavaszi időszakokban is) okoz jelentős gondokat, mivel az egyre melegebb idő miatt a folyók vízszintje és talajvíz a korábbiaknál sokkal gyorsabbancsökken, ami a kevesebb eső miatt csupán részlegesen, vagy egyáltalán nem kerül pótlásra.
Ennek eredményeként például kukoricából és napraforgóból is történelmi mélypontot jelentő hozamokat könyvelhettek el a gazdák, a takarmányhiány miatt pedig az állattartó telepek is nehéz helyzetbe kerültek. Az esőhiány miatt ráadásul a növények öntözésére is jóval többet kellett fordítaniuk a termelőknek, akik legtöbbje így jelentős infrastrukturális beruházást volt kénytelen végrehajtani, ami az alacsony termés miatt aztán csak részben, vagy egyáltalán nem térült meg.
A negatív hatás azonban az olyan egyéb ágazatok mint a fuvarozók, vagy az élelmiszerfeldolgozó ipar mellett, az élelmiszerek árába is begyűrűzött. A beszerzési árak növekedése ugyanis az egyes alapélelmiszerek árában is jelentős emelkedést hozott, a megugró infláció miatt pedig a kereslet is csökkent az egyes termékcsoportok esetében, ami újabb kihívásokat teremtett az értékesítési láncokban.
Hasonló helyzet alakult ki azonban 2024-ben is. A HungaroMet Zrt. agrometeorológiai jelentése szerint például júliusra már Magyarország jelentős részén közepes vagy súlyos aszály uralkodott, ami még a 2022-es évnél is súlyosabb problémákat okozott az országban.
Emellett mindkét ország esetében a felső 50 centiméteres talajréteg szinte teljesen kiszáradt, ami miatt több növénynél is úgynevezett kényszerérés indult be, ami a gabona és a kukorica esetében is a megszokottnál kisebb és kevesebb tápanyagot tartalmazó szemeket eredményezett, ami jelentősen rontotta a termés minőségét. Mindez a kevesebb termés mellett, korai betakarítást is eredményezett a legtöbb növény esetében, ami miatt a gazdák ismét jelentős hozamveszteséget könyvelhettek el.
Szlovákiában emellett az aszály hatásai az erdőkre is kiterjedtek. Július végén és augusztus elején több helyen is jelentkeztek a szárazság negatív következményei, ami például a fiatal lucfenyő és bükk ültetvények pusztulását is eredményezték például Rózsahegy és Zsarnóca környékén. A vízhiány azonban az ország szinte egész területén érezhető volt, ami így a mezőgazdaság mellett, az erdőgazdálkodásra és a takarmányhiány miatt, az állattenyésztésre is negatívan hatott.
A víztározók építésére, a hatékonyabb csatornarendszerek kialakítására, az ösztönzők bevezetése a víztakarékos gazdálkodás esetében, vagy épp az árterek kialakítására, a folyók vízhozamának megtartására és a szárazságtűrő növények termesztésének támogatására tett javaslatok azonban mindeddig (annak ellenére, hogy mindkét ország már legalább 7 éve rendelkezik hasonló dokumentummal) csak elvétve párosultak gyakorlati elemekkel, azok hatásai pedig csak évek múltán érezhetők majd. Jó példa erre a Magyarországon 2025 elején bejelentett, nagy kiterjedésű vízpótlási program, ami bár kétségkívül fontos része lehet egy tervezett aszálystratégiának, az előrejelzések szerint azonban annak megvalósulása esetén is csupán évek múlva tudna pozitív hatást kifejteni.
Gyors beavatkozás nélkül azonban mind gazdasági, mind pedig környezetvédelmi szempontból is nehezebb lesz majd az egyre szárazabb éghajlat miatt kialakult kihívásokhoz viszonyulni.
Hosszútávú aszálystratégia mellett, tehát egy rövidtávú program kidolgozása is elengedhetetlen lehet a helyzet kezelésére, aminek részeként a szakpolitikai döntéshozatalnak összehangolt módon kell kezelnie a vízgazdálkodás, az agrárpolitika, a vidékfejlesztés és a természetvédelem szempontjait.
Mindez pedig azért is fontos, mert bár a 2025-ös évből még csak három hónap telt el, több jel is arra utal, hogy idén is újabb aszályos periódusokkal kell számolnia a gazdáknak. Az előrejelzések szerint ráadásul idén már a tavaszi csapadék mennyisége is jelentősen elmaradhat az átlagostól, ami már a vetési időszakban is komoly aszálykárokat eredményezhet. A vízhiány így nem csupán a termelés biztonságát, hanem az árak alakulását is az eddigieknél korábban veszélyeztetheti, ami tovább növelheti a több éve tartó bizonytalanságot az ágazatban. Az évek óta tartó folyamatos szárazság okozta vízhiány ráadásul már a folyókban és a tavakban található vízmennyiségre és az ivóvízkészletekre is egyre komolyabb hatással vannak.
A gyors beavatkozás tehát egyre sürgetőbbé válik a politikusok részéről, hiszen egy ország, amely nem gondoskodik a saját vízkészletéről, tulajdonképp a saját jövőjét ássa alá.
