Magyarok az olimpiákon VI.: Stockholm 1912
Az ötödik olimpiai játékoknak otthont adó Stockholm volt az első, amely már egy mai értelemben vett, igazi modern olimpiát rendezhetett. Még úgy is, hogy a svéd főváros is csak beugró volt, az eredeti helyszín Berlin lett volna, a németek azonban visszaléptek, mondván nincs elég idő a szervezésre.
Ez volt az eddigi legnagyobb olimpia, 2500 versenyző, köztük 57 nő vett részt a májustól júliusig tartó versenyeken. Minden kontinens képviseltette magát, először volt ott Japán, Luxemburg, Portugália, Szerbia (két sportolója közül az egyik, Tapavicza Momcsilló 1896-ban még magyar színekben versenyzett), Izland és Egyiptom is. Összesen 28 ország küldte el versenyzőit.
Coubertin javaslatára a játékokon művészeti versenyeket is tartottak: irodalom, szobrászat, zene, építészet, festészet. Ő maga is elindult egy versével és győzött.
Atlétikában bevezették az elektromos időmérést, hangosbemondót használtak, célfotó készült, először szerepeltek például női úszók. A játékokat azonban egy tragédia is beárnyékolta, a maratoni futásban a portugál versenyző rosszul lett, napszúrást kapott, majd másnap meghalt. A svéd Oscar Swahn hatvannégy évesen lett a sportlövészet olimpiai bajnoka, ezzel máig ő a legidősebb olimpiai aranyérmet nyert sportoló.
A játékok egyik legnagyobb sztárja az USA csapatának indián származású sportolója, Jim Thorpe volt. Öt és tízpróbában lett első, de a játékok utáni évben kiderült, hogy az olimpia előtt baseball játékosként pénzt kapott. Ne gondoljunk valami óriási összegre, mai árfolyamon mérkőzésenként kb. 47 dollárról volt szó.
Ezzel elveszítette amatőr státuszát, és a NOB megfosztotta olimpia bajnoki címeitől, a második helyezetteket tekintve bajnoknak.
1982-ben aztán posztumusz visszakapta címeit. A versenyzők között ott volt Avery Brundage is, aki aztán 20 éven keresztül, 1972-ig vezette a NOB-ot. Az öttusázók között ott találunk egy 26 éves fiatalembert, bizonyos George Smith Patton Juniort, aki a második világháborúban Patton tábornokként vált ismertté.
Három aranyunkat a vívók, illetve Prokopp Sándor doktor (300 méteres puskás céllövés) szerezték. Vívóink a sportág berkeiben igazi sztárnak számítottak, a laikus közönség akkor figyelt fel rájuk, amikor kiderült, Gusztáv király álruhában járja a vívó versenyeket. Óriási lett az érdeklődés kardozóink iránt.
A kard egyéni nyolcas döntőjébe 7 magyar került.
Az első három helyezett névsora így nézett ki: Fuchs Jenő dr. megvédte olimpiai címét, második Békessy Béla, harmadik Mészáros Ervin. Természetesen a kardcsapat is megvédte címét, ezzel Fuchs Jenő a negyedik aranyát szerezte. A győztes csapat névsora: Fuchs Jenő (született 1882-ben), Mészáros Ervin (1877), Berti László (1875), Földes Dezső (1880), Gerde Oszkár (1883), Werkner Lajos (1883), Schenker Zoltán (1880), Tóth Péter (1882).
Harmadik győzelmünket a Kassán született Prokopp Sándor szállította, aki a BEAC-ban, vagyis a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban kezdett sportolni. Részt vett a londoni játékokon is különösebb siker nélkül. Stockholm előtt, mint tartalék számoltak vele, de végül utazhatott, ha maga fedezi a költségeit. A 300 méteres hadipuska fekvő számában indult. Az esélyes amerikai Osburnt és a norvég Skogant is legyőzve, 97 pontos eredménnyel lett első.
Az Egyetemi Lapok 1912. július 31-ei száma így felelt az egyetemi sport fontosságát firtatók kritikájára: „Milyen jól esik ilyenkor büszkén felelni arra a sokszor felénk dobott lemondó kérdésre, hogy lesz-e gyümölcs a fán? Igen is lesz, mert van virága a fának. … Köszöntsük tiszta baráti érzéssel, a színeinkre hozott diadalért illő őszinte hálával az Olimpiász magyar világbajnokát: Prokopp Sándort!” Prokopp 1914-től jogászként a fővárosnak dolgozott, a II. világháború után, a Rákosi rendszerben őt és családját meghurcolták, államosították házukat. 1964-ben bekövetkezett haláláig visszavonultan élt.
Bronzérmeseink: Mészáros Ervin vívásban, Kóczán Mór gerelyhajításban és Varga Béla doktor birkózásban. Atlétáink közül Kóczán szerepelt a legjobban. A Kocson született református lelkész, több csallóközi faluban, Csallóközaranyoson, illetve Csilizradványon is szolgálta közösségét. Imádott sportolni kipróbálta a súlylökést, gerelyhajítást, diszkoszvetést. Gerelyhajításban volt a legsikeresebb, három nem hivatalos világcsúcs fűződik a nevéhez. Ő volt az első nem skandináv versenyző, aki gerelyhajításban felért a dobogóra, 55 és fél méteres dobásával.
Már a londoni olimpián is Kovács Miklós álnéven indult, mert a hívek nem nézték jó szemmel a Lelkész úr rövidnadrágos bohóckodásait.
1914-ben Londonban megnyerte az angol bajnokságot, majdnem 60 méterre dobva gerelyét. Személyesen a királyné akasztotta nyakába az aranyérmet. A trianoni tragédia után csehszlovák színekben versenyzett, majd a második világháború után áttelepült az újra megcsonkított Magyarországra, végül Alsógödön telepedett le. Birkózóink is nagyon csalódottak voltak, sokkal többre számítottak, mint egy harmadik hely. Két aranyat is elvettek tőlük a svéd bírák, mondták. A középsúlyú Varga háromszor vágta a földhöz svéd ellenfelét, de a bíró egyszer sem vette észre. így lett végül harmadik. A végső győzelemre esélyes Radvány Ödön pedig nem talált fogást a tetőtől talpig beolajozott svéd ellenfelén, így be kellett érnie a negyedik hellyel.
Ez volt az első olimpia, ahol elindult a labdarúgó válogatottunk. Már akkor is mindenki szövetségi kapitánynak gondolta magát, óriási volt tehát az érdeklődés focistáink iránt.
A tornára 11 csapat nevezett, rögtön az első meccsen az angolokkal kerültünk össze, és a későbbi győztes túl is lépett rajtunk. A 7-0-ás vereség a korabeli tudósítások fényében talán túlzónak tűnhet: „A mezőnyben legalább olyan jó volt a piros inges magyar tizenegy, mint a fehérbe öltözött angol, csak a kapuk előtt volt nagy a különbség. A goal elé kerülve, fenomenálisan játszottak az angol csatárok, míg a kapu védőjük a legbiztosabbnak vélt lövéseket is kivédte.”
A lényeg azonban, hogy a csapat a vigaszágra került, mert a svédek a kiesőkre is gondoltak. A Schlosser Imre vezette nemzeti tizenegy megverte a németeket 3-1-re, a csapatkapitány mesterhármasával. Majd a vigaszág döntőjében a legnagyobb ellenfelet, az osztrákokat is 3-0-ra legyűrték. A Sport Világ így írt: „Most, midőn az egész világ tud arról, hogy az olimpiai vigaszdíj döntőjében Magyarország Ausztriával küzdött és győzött, úgy nincs ember, aki elhiggye, hogy Magyarország szintén csak egy szegény tag az osztrák örökös tartományok sorában. Újabb lépés volt ez a match Magyarország önállóságának megismertetésére."
