Magyarok az olimpiákon II.: Athén 1896
Sorozatindító cikkünk végén már szó volt róla, hogy a görög kormány kezdetben vonakodott az első modern kori olimpia megrendezésétől. Felmerült, hogy az 1000 éves fennállást ünneplő Magyar Királyság rendezné meg a történelmi eseményt, végül egy kormányváltás oldotta meg a helyzetet, ezzel lehetővé téve, hogy I. György, görög király megnyissa a játékokat. Az első olimpiát tavasszal rendezték, április 6-tól április 15-ig. Attól tartottak ugyanis, hogy a forró görög nyár nem tenne jót a versenyzőknek. Kár, hogy nem gondoltak arra, a 10-12 fokos áprilisi tenger meg az úszóknak nem tesz majd jót...
Lássuk először a számokat! Az első olimpián 14 ország, 295 férfi versenyzője vett részt, nők ugyanis nem indulhattak. Ahogy Coubertin fogalmazott: az nem lett volna esztétikus… A Monarchia külön indult, mi hét sportolóval képviseltettük magunkat, az osztrákok pedig hárommal. A 13 (Ausztria és Magyarország külön indulásával lett 14) országból 3 érkezett a tengerentúlról: USA, Chile és Ausztrália. Kilenc sportág – atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés – szerepelt az olimpiai program 43 versenyszámában.
A világbéke jegyében rendezett első olimpián rögtön meg is jelent a nemzetek közti ellenségeskedés.
Törökország például azért nem indult a játékokon, mert finoman szólva sem volt túl baráti a viszonya a görögökkel.
Magyarországot hét versenyző képviselte. Megérdemlik, hogy nevüket megemlítsük: Kellner Gyula, Kakas Gyula, Szokoly Alajos, Dáni Nándor, Hajós Alfréd, Wein Dezső és Tapavicza Momcsilló. A dallamos nevű, szerb nemzetiségű versenyző, leendő építészmérnök, teniszben harmadik helyet szerzett.
Az első olimpián nem osztottak aranyérmeket, a győztes ezüstöt kapott, a második pedig „bronzot”, de rézből.
Az egyik legeredményesebb magyar, Szokoly 100 méteren harmadik lett, de elindult a 110 méteres gátfutásban is. Az előfutamában vezetett, de egy bukás következtében csak másodikként ért célba. Mivel csak a két előfutam győztese került a döntőbe, mindezt utólagos szabálymódosítással intézték így, Szokoly nagy bánatában elindult hármasugrásban is, és negyedik helyet szerzett.
Az előző cikkben már említett Kellner Gyula a maratoni futásban harmadik helyen ért célba, mert az előtte futó görögről kiderült, hogy csalt.
A görögök nagyon szerették volna, ha a legendás maratoni versenyszámot egy honfitársuk nyeri meg.
Ehhez képest az első négy helyen négy külföldi futott, köztük Kellner is. Az ausztrál és az amerikai versenyző szervezete azonban nem bírta a strapát, feladták a versenyt, és az első három helyen görög befutó volt. A negyedik helyen ért célba Kellner, aki megvolt róla győződve, hogy előtte csak ketten futottak. Gyorsan kiderült, hogy a harmadikként célba ért görög, Velokasz nevű egyetemista csalt, mivel a maratoni futás szabálykönyvében sehol nem szerepel, hogy a táv egy részét szekéren kéne megtenni. A görög király engesztelésül egy aranyórával ajándékozta meg Kellnert, az elmés vagy inkább lusta görögöt pedig még az egyetemről is kizárták.
Bár a játékok jól indultak, Kellner érme mellé Dáni Nándor 800 méteren második lett, hiányzott a magyar aranyérem. Nem kellett azonban sokat várni rá, mert jött Hajós Alfréd. Két aranyérmet is szerzett, ő lett az úszás történetének legelső olimpiai bajnoka. A 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is győzött. A versenyeket április 11-én rendezték a pireuszi tengeröböl 12 fokos vizében. 100 méteren 13 versenyző indult, s 1:22,2 perces idővel Hajós mindenkit maga mögé utasított. Reszketett ugyan, de újból rajthoz állt 1200 méteren. Úgy nyert hatvan méterrel lehagyva a többieket, hogy riválisai sorra feladták a versenyt, nem bírván a hideg tengert.
A sportsajtó által „magyar delfinnek” nevezett úszó az 1200-as táv előtt vastagon bekente magát faggyúval a hideg ellen. Célba érve már teljesen megdermedt a hidegtől, később értesült róla, hogy ismét győzött. A görög király kérdésére, hogy hol tanult meg ilyen kiválóan úszni, csak annyit felelt, hogy a vízben. Egy évvel később felhagyott az úszással és labdarúgónak állt. Ebben sem volt éppen ügyetlen, egészen a válogatottságig vitte. A civil életben építészmérnökként is letette a névjegyét, többek között a debreceni Aranybika Szálló fűződik a nevéhez.
Az olimpia legeredményesebb sportolója a német Karl Schuhmann lett, aki birkózásban és tornában első, súlyemelésben pedig harmadik lett.
Az újkori olimpiák első bajnoka az amerikai James B. Connolly lett hármasugrásban. Egy Demetriosz Lundrasz nevű kisfiú tortnában szerzett bronzot, máig ő a legfiatalabb olimpikon.
Az első olimpiai játékok záróünnepségét április 14-ére tervezték, az időjárás azonban közbe szólt. Az esőzések miatt egy nappal később tartották meg. A görögök kitettek magukért, érthető hát, hogy szerették volna, ha a négyévente megrendezendő eseményt ezentúl mindig náluk szervezik. Coubertin és a NOB azonban hallani sem akart erről. Az olimpiai láng legközelebb csak 2004-ben lobbant fel Athénban.
