Magyar csaták, csatázó magyarok: Kemény Simon önfeláldozása
"A Hunyadiak történelmi szerepvállalása évszázadok óta mindenkit lenyűgöz. Ebben a családban bárki megtalálhatta történelmi ideálját, akár a győztes hadvezért, az ellenségben is tiszteletet kiváltó hőst, akár a kultúra és művészet pártolóját, az ország területének növelőjét, a magyart, az igazságos fejedelmet kereste. Nincs is a magyar történelemben még egy család, amely ilyen tiszteletet vívott volna ki magának mind az ifjúság, mind a felnőttek világában.” - így kezdődik Lupescu Radu írása a Hunyadiakról a Rubicon 2016/4-es számában. S bár nem végeztünk közvélemény-kutatást, de nehéz vitatkozni e szavakkal, hiszen elég csak Bán Mór nagysikerű könyvsorozatára, vagy akár Mátyás királyról szóló számtalan népmesére gondolnunk.
A család származására nagyon sokféle elmélet, magyarázat született, kinek magyar, kinek román vagy szerb a Hunyadi-család. Mindezen elméletek felsorolása szétfeszítené e cikk kereteit. Felmerült az is, hogy Hunyadi János Zsigmond király törvénytelen gyermeke lett volna, Bonfini és Heltai Gáspár krónikájában is előkerült a szóbeszéd. Szintén Bonfininél olvashatjuk az ún. Corvinus-legendát. E szerint a család régi római famíliától ered. A Zsigmondtól való származást egészen a XVIII.-XIX. századig nem nagyon kérdőjelezték meg, de az elmúlt száz-százötven évben mind jobban a háttérbe szorult. A család valószínűleg Havasalföldről került Magyarországra, itt elképzelhető a kun szál, illetve a rokonság Basarab fejedelemmel.
Mivel a Hunyadi család levéltára fennmaradt, megállapítható, hogy a család első magyarországi birtokadománya 1409-ből való.
Zsigmond király Hunyad birtokát adományozta Hunyadi János édesapjának, Vajknak és testvéreinek. Innét indult tehát a család felemelkedése. Ekkor már élt Hunyadi János is, hiszen neve ott szerepel az adománylevélen.
János fiatal éveiben Ozorai Pipónál, Lazarevics István szerb fejedelem udvarában, majd Újlaki István macsói bánnál szolgált.
1430 körül már Zsigmond mellett találjuk, a királyi udvarban. Eltölt két évet Milánóban, ezután Zsigmond mellett harcolt a csehországi husziták ellen. Mikor Albert király őt, és szintén János nevű öccsét a déli végekre rendelte, már hatalmas katonai tapasztalatokkal rendelkezett a különböző európai csataterekről. A király jóvoltából szörényi bánokká lettek, és elindult a soha véget nem érő küzdelem a török ellen. Az országban azonban polgárháború dúlt, Hunyadi János Ulászló pártjára állt és a bátaszéki csatában Újlaki Miklóssal az oldalán megverték az elhunyt Albert király özvegyének, Erzsébet királynénak az embereit.
Jutalmul mindketten erdélyi vajda kinevezést kaptak I. Jagelló Ulászló királytól.
II. Murád szultán tisztában volt a zavaros magyarországi viszonyokkal, első lépésként Nándorfehérvárt akarta megszerezni, de kudarcot vallott.
1442 elején aztán Mezid béget küldte Magyarország ellen. A nagyjából 30 ezer főből álló (de az is lehet, hogy csak 17-18 ezer), inkább fosztogató, mintsem hódító sereg Erdélyre támadt. Hunyadi március 18-án megtámadta a törököt, de a létszámfölényben lévő ellenség győzött Marosszentimrénél. A vajda ekkor Gyulafehérvárra vonult vissza, Mezid bég pedig úgy gondolta, hogy Szeben ellen vonul, még nagyobb zsákmányra tesz szert és utána szépen hazaindulnak. Tisztában volt vele, hogy még egyszer le kell győznie a magyarokat, de úgy vélte, ha sikerül Hunyadit megöletnie, akkor a csata is eldől majd. Olvassuk Thuróczy sorait:
"Ezen közben János vajda úr ama részek minden vitézeit nagyhamar összegyűjtötte - amennyire rövid idő alatt összegyűjteni lehetett - bosszútól égve, csakhamar kiindult és követte az ellenséget. Mikor ezt Mezet bég, a vajda hírül vette, állítólag ezt mondotta:
- Hadd jöjjön, több hasznunk lesz belőle mint előbb. -
Mikor ezt mondotta, János vajda úr kémje ott volt Mezet bég, a vajda körül álló törökök közepette és mindent hallott, amit a harc felől tanácskoztak. Hamarosan visszatért tehát János vajda úrhoz és titkon így szólt hozzá:
- Mezet bég vajdának elárultak; ismeri összes címeres pajzsodat, melyeket személyes védelmedre használsz, még lovaid színét is: jelenvoltomban választottak ki igen erős vitézeket, a többieknél különb harcosokat, s azt a megbízás kapták, hogy mindenek előtt téged vegyenek körül, ugyancsak szorongassanak és öljenek meg.
János vajda úrnak egyebek között volt egy Simon nevű vitéze, a nemes Kemény nemzetségből eredt; testének alakjára nemigen különbözött tőle, társai közül kivált vitézlő lelkének virtusával. A vajda úr tehát ezzel a vitézzel megcserélte fegyverzetét, lovát és Kemény védelmére számos vitéz harcost rendelt, akik égtek a harci vágytól: végül nagy hozzáértéssel elrendezett mindent, ami a harchoz szükséges volt, és az előbbeni győzelme miatt elbizakodott ellenséget, mikor az említett tájon valamely falunál csatára rendezte sorait, nagyhevesen megtámadta; mint a heves forgószél rontott rá; az első rohammal összes csapatát megzavarta és vitézeinek erős kardjával több részre szakította.“
Hunyadi terve bevált, Ulászló király oklevele szerint, az 1442. március 22-i csatában a török minden erejét arra összpontosította, hogy Kamonyai (Kemény) Simont, az ál-Hunyadit levágja.
„S vérében ott a hős a hollós pajzs alatt, Ajkán s szívén haza a végső gondolat.” – írta Vörösmarty Mihály Kemény Simon című versében. Ez alatt az igazi Hunyadi elfoglalta a török tábort, kiszabadították a foglyokat és kelepcébe zárták a török erőket. A Szeben melletti síkon vívott csata (gyulafehérvári csatának is nevezik, vagy vaskapui csatának, bár e névnek semmi köze a Vaskapu-szoroshoz.) teljes magyar győzelemmel zárult. Mezid bég is elesett, akinek a fejét később Hunyadi kicserélte a szentimrei csatában meghalt Lépes György, erdélyi püspök maradványaira.
- ismét Vörösmarty.
