Aki mai napig csúcstartó a kassai Ipariban
Megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelte a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A dunaszerdahelyi Sátor Zoltánt kérdeztük.
A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya (is) 1994-ben az országos tanács majd a Szövetség alapszabálya értelmében önálló jogi entitássá vált a Dunaszerdahelyi járásban. Sátor Zoltán – aki azóta a területi választmány elnöke – arról mesélt, hogyan lett a Csemadok tagja, majd az alistáli szervezet elnöke.
Páran villanyszerelőnek tanultunk Dunaszerdahelyen. Az iskolánkban akkor olyan tanárok tanítottak, akik a kassai Ipariba (jelenleg Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola) jártak. Az ellenőrző füzetemben a sok egyes mellett volt egy kettes is. A többieknek is hasonló jegyeik voltak. Kérdezik tőlünk, hogy miért jöttünk ide, miért nem Kassára mentünk? A végén Alföldi Sándor tanár úr rábeszélt bennünket, és hárman elmentünk Kassára. Olyan szerencsém volt, hogy Pásztó András osztályába kerültem, ő fél év múlva igazgatóhelyettes lett, és átadta az osztályt Hlavács Marikának, aki mai napig a színjátszó- és szavalóversenyeket zsűrizi. Tehát egy olyan közegbe kerültem, ahol a kultúra virágzott.
Hamar az ifjúsági szervezet vezetőségébe kerültem, ami szerencsére nem volt átitatva a kommunista ideológiával, így viszonylag nagy önállóságot kaptunk egy jó kis csapat összeállításához. Később csatlakozott pár fiatal hozzánk, közöttük volt a Zolcer Jani is. Pár évvel ezelőtt, a Csemadok előző országos választmányában még tizennégyen voltunk az 55-ből, akik az Ipariba jártunk, a vezetőségben pedig négyen a 11-ből: Hornyák István, Köteles László, Kopasz József és jómagam.
Amikor Kassáról hazajöttem, az ifjúsági szervezettel sok rendezvényt csináltunk, többek között színdarabot rendeztünk, például hét csallóközi zenekarral olyan rockfesztivált Alistálban, hogy még az ablakokban is lógtak.
Fazekas István aztán magához hivatott és azt mondta nekem, szeretné, ha a helyi nemzeti bizottság titkára lennék és induljak el a választásokon. Így tartozott aztán hozzám a kultúra, a sport, az ifjúság és a brigádok. Ez már magával hozta azt, hogy a helyi Csemadok megválasztott a vezetőségbe, majd én lettem a Csemadok elnöke is."
