„Igazi közösséget alkotunk”

Megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelte a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A dunaszerdahelyi Lázok Attilát kérdeztük.

Lázok Attila

Fotó: Lacza Gergely

Lázok Attila, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának titkára 1979 óta vesz részt aktívan a szervezet munkájában, a tagsági könyvet még Bilicskai Ernő tanár úrtól vette át a dunaszerdahelyi gimnáziumban. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy Attila második elemista koráig Rimaszombat mellett élt.

Mielőtt a világra jöttem, a kolozsnémai születésű édesanyámat, mint pedagógust, a nyitrai főiskola elvégzése után Rimaszombatba helyezték, és a közeli falucskában, Perjésén, a kultúrház színpadának oldalából rekesztettek el egy helyiséget, ahol laktunk. Tehát azt is lehet mondani tréfásan, hogy a színpadra születtem.

Abban az időben a pedagógusok voltak a lámpások a falvakban, minden egyes kulturális rendezvény szervezéséből kivették a részüket a Csemadok égisze alatt. A színpadi próbák során engem, mint pólyás babát, kézről kézre adtak. Hét évig laktunk ott, és a későbbi időkből sok emlék megmaradt bennem. Már óvodás korunkban szerepeltünk párszor a színpadon. Akkoriban, a hatvanas évek végén, a gömöri palócok még sokkal inkább őrizték szokásaikat, mint manapság. A dohánylevél főzésekor, vagy amikor mentünk tollat, kukoricát fosztani, mindenki énekelt, hogy teljen az idő. Lakodalmakkor a csigatésztát is házilag készítették, ma már ezt el sem tudjuk képzelni.”

Perjésén összevont osztályok voltak, Attila édesanyja 11 gyereket tanított, és leendő édesapját is Rimaszombatban ismerte meg. Amikor a nagyapa megbetegedett, 1971-ben a család visszaköltözött a Csallóközbe, ami Attilának természetesen új helyszín volt. Ekkor édesanyja számára két szabad tanítói hely kínálkozott: az egyik Izsán, a másik pedig Padányban. Mivel Kolozsnémához Padány volt közelebb, így ott telepedtek le, és azóta is ott laknak.

Időnként visszatérünk Perjésére meglátogatni a barátokat, ismerősöket, régi csemadokosokat, s amikor megállunk a faluban és látják a DS rendszámú autónkat, már gyanakodnak. Ekkor a régiek már futnak oda hozzánk, és azt veszed észre, hogy 20-30 ember hirtelen ott van körülötted. Amikor legutóbb elvittem édesanyámékat, mindenki mondogatta, hogy jaj, tanító néni, hát álljanak meg nálunk is. Oda nem mehetsz el egyszerűen, hanem be kell „jelentkezned” az egyiknél, a másiknál ott alszol, mész házról házra, még most is. Ez egy többnapos élmény.”

Padányban Attiláék az ifjúsági szervezet égisze alatt nagyon sok rendezvényt szerveztek a helyi Csemadokkal közösen.

Anyuval minden egyes műsorban ott voltunk, színdarabokat játszottunk, esztrádcsoportunk volt, édesapám a citeraegyüttest patronálta és hangolóként segítette. Mindez hosszú éveken át működött.”

Lázok Attila 1991-től 1994-ig már a Csemadok kötelékében Huszár László instruktoraként dolgozott Dunaszerdahelyen. 1994-től 2006-ig pedig Padány polgármestereként is aktívan támogatta a falu kulturális életét. 2007-től lett járási elnök. A 60., 65. és 70. járási Csemadok-ünnepélyt is már a regnálása alatt szervezték meg, szeptember 14-én pedig a 75. ünnepségre is sor kerül.

„Számomra nemcsak ez az esztendő, de az elkövetkező három, négy év is a 75-ös jubileum jegyében zajlik, mert a folyamatosan alakult Csemadok-alapszervezetek ünnepségeire kutya kötelességem ellátogatni, de hát az ember örömmel el is megy ezekre, csak jusson idő mindenre…"

A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának egyik legfontosabb rendezvénye a Bősi Kulturális Ünnepély és Szövetkezeti Nap, ahol a közelmúltban igyekeztek arra fókuszálni, hogy minél több kultúrcsoportot felléptethessenek.

Jó érzés volt az, amikor messzebbről is érkeztek fellépők, és mondták, az életben nem felejtik el, hogy milyen jó volt a rendezvény, milyen fantasztikusan érezték magukat és milyen ellátásban részesültek. Ezt az ellátást úgy kell elképzelni, hogy 6-7 Csemadok-alapszervezet jön el a bősi ünnepélyre sütni-főzni.

Van, aki szerepel, van, aki a gasztronómiai remekműveket készíti, és aztán összejön 200-250 ember, aki közösen szórakozik és remek a hangulat. Azt is megemlíthetem, hogy amikor a Karthago zenekart hívtuk el sztárvendégnek, a legendás harcsa bajszú billentyűsük, Gidófalvy Attila megölelgetett, pedig akkor találkoztunk személyesen először. „Kis búcsút csináltatok itt nekünk és nagyszerű volt a buli”, mondta. Én azt érzem, hogy van egy közösségünk, ami egy nagy család, amely tudja, milyen az igazi vendéglátás, és ilyenkor a meghívott vendégek is jól érzik magukat, ami nagyban kihat a színpadi teljesítményükre is.”