Deme Dániel: Nem a nemzeti politikával, hanem a politizálókkal van baj
Nem sikerült elérnie az 5 százalékos bejutási küszöböt a június 8-ai európai parlamenti választáson a Magyar Szövetségnek, a 3,88 százalékot eredményező 57 350 szavazat ezúttal sem volt elegendő a bejutáshoz. Közéleti személyiségeinket arról kérdeztük, hogyan látják a felvidéki magyar politizálás jövőjét, véleményük szerint van-e létjogosultsága továbbra is az etnikai politizálásnak. A kérdésekre Deme Dániel, a Hungary Today, illetve az Ungarn Heute főszerkesztője válaszolt.
Deme Dániel abban a kivételes helyzetben van, hogy egyidőben láthatja a felvidéki politizálás körvonalait Budapestről, illetve gyakori hazai tartózkodásai okán Érsekújvárról is. Kérdésünkre, hogy a sorozatos csalódások után hogyan látja az etnikai politizálás jövőjét Szlovákiában, Deme mindenekelőtt a kiindulási alapot tartotta fontosnak tisztázni.
Ahogy elmondta, a magyarság jó ideje elért olyan civilizációs szintet, hogy önmagunkról ne mint etnikumról, hanem nemzetként beszéljünk.
Tehát nem etnikai alapú politizálásra, hanem nemzeti politizálásra hívná fel a politikusok és a választók figyelmét. Az etnikai, biológiai származási jegyek alapján nem lehet egy közös célt, egy közös éthoszt kialakítani, hiszen ez egy közös törzsi, klánszellemben megfogalmazott közösség lenne.
Nemzeti politizálás kell, hiszen nem etnikumként határozzuk meg magunkat. Nem minden etnikum alakít ki önálló nemzetet, s nem minden etnikumnak van saját országa.
– hangsúlyozta Deme Dániel.
Ami a nemzeti politizálást illeti, - beszélgetőpartnerünk teljesen sokkolva érzi magát, hogy a sok vereségből néhány felvidéki politikus azt a következtetést vonja le, hogy magával a nemzeti politizálással van baj! Miközben azt látjuk, hogy a felvidéki magyar közösség egy jó része nemzeti érzelmű szlovák pártokra szavaz, elsősorban a Smerre, de volt olyan, aki a Republikára szavazott.
Mindezt azért, mert szükség van a nemzeti alapú politizálásra, hiszen nézzünk körül, Magyarországon kontinuitásban immár negyedik alkalommal kap alkotmányos többséget egy nemzeti alapú párt. Ausztriában szintén a nemzeti erők kerekednek felül; Csehországban – bár nem ők vannak most kormányon – de a közvélemény-kutatások alapján ismét egy nemzeti alapú pártra szavaznának messze a legtöbben.
Abban, hogy a magyar közösségben van igény a nemzeti alapú politizálásra, abban biztos vagyok, húzza alá a szakember. A problémát nem abban látom, hogy ezt a felvidéki magyarság elutasította volna, hanem inkább abban, hogy a közösség túl keveset talált azokban a programpontokban és a megvalósított programrészletekben, megnyilvánulásokban, amelyeket a magyar pártok prezentáltak a számukra.
Itt hívnám fel a romániai RMDSZ választási sikerére a figyelmet, akik két képviselőt küldtek most Brüsszelbe, miközben a népességi arányuk alacsonyabb, mint a felvidéki magyaroké – mondja Deme és hozzáteszi, ez is jelzi, hogy a nemzeti politizálásnak van és lehet is sikere!
Ezzel szükségszerűen magát a nemzet fogalmát és nemzetet gyengítjük meg, ami megbocsáthatatlan – zárja le határozottan e gondolatot Deme.
Kérdésünkre, hogy a politikusi réteget alkalmasnak tartja-e efféle önreflexióra, beszélgetőpartnerünk úgy válaszolt, hogy a jelenlegi, nemzeti politikát folytató politikusokra jellemző, hogy megvan az a képességük, hogy levonják saját hibáikból a következtetéseket, nézzük meg Novák Katalin példáját. A nemzeti politikusok ebben mindig különböztek a radikális baloldaliaktól, akik azt hiszik, hogy annak ellenére, hogy hibát-hibára halmoznak, valamiféle felsőbb autoritás számára kialakított hatalmuk van, amivel időről időre visszaélhetnek és ezért a nemes cél érdekében eltekinthetnek saját személyes felelősségüktől.
– folytatja Deme. Kellene egy új politikai generáció, amelynek a képviselői elkötelezettek a nemzeti politizálás mellett. Személy szerint nincs bizalma a mostani felvidéki magyar politikai elit jövőképében, de nem látja azt a feltörekvő politikai elitet sem, amely egy kompromisszumok nélküli nemzeti politizálást tudna folytatni. Majd úgy folytatja, itt a Felvidéken, talán az erős polgári értékeink miatt úgy érezzük, hogy kritizálni nem szabad. Most viszont már szükség lenne erre, hiszen a kritika és az önkritika hiánya volt részben az oka annak, hogy eljutottunk abba az irigylésre nem méltó állapotba, ahol most vagyunk.
A jövővel kapcsolatos felvetések egyikéről, egy lehetséges közös magyar-szlovák politikai társulásról elmondja, ennek minden formája csupán egy rövid utat jelentene egy politikai zsákutcába, legyen szó konzervatív vagy liberális szlovák értelmiségiekkel való közös politizálásról. Az ilyen törekvés csakis az önbizalom hiányának a jele.
Magyar pártba önbecsülő szlovák nem lép be, csak liberális. Ha szlovák szavazókra is számítunk, akkor a saját nemzeti és európai – nem európai uniós – nézeteinket prezentáljuk úgy, hogy a szlovákok elkezdjenek pont olyan elgondolásból a magyar pártra szavazni, mint ahogy a magyarok tették most a szlovák nemzeti pártokra a legutóbbi választásokon – figyelmeztet és von egyben párhuzamot is.
További, alapvetően fontos kérdésként kezeli Deme a konzervatív vagy esetleg a liberális irányba indulást a felvidéki magyar párt részéről. Ehhez fontosnak tartja kifejteni, hogy mára az anyanemzethez való tartozás kérdése a Magyar Szövetségben sajnos lebutult egy „Orbánnal” vagy „Orbán ellen” állásponton lévő két táborra.
Az egy nemzet fogalma és a nemzeti politizálás viszont nem erről szól.
Hangsúlyozza, hogy ezt, mint legitim opciót, tárgyalási kiindulópontot még csak felhozni sem szabad a magyar párt jövőjével kapcsolatos tárgyalásoknál, terveknél.
Zárógondolatként Deme azt tartja fontosnak kiemelni,
Ez kell, hogy a tetteink és a gondolataink vezérlője legyen. Ez tudja csak igazán motiválni a közösséget. Minden többit ehhez kell igazítani!
