Vésey Kovács László: Nem lehet összeönteni a húslevest az aranygaluskával, mert abból moslék lesz
Nem sikerült elérnie az 5 százalékos bejutási küszöböt a június 8-ai európai parlamenti választáson a Magyar Szövetségnek, a 3,88 százalékot eredményező 57 350 szavazat ezúttal sem volt elegendő a bejutáshoz. Közéleti személyiségeinket arról kérdeztük, hogyan látják a felvidéki magyar politizálás jövőjét, véleményük szerint van-e létjogosultsága továbbra is az etnikai politizálásnak. A kérdésekre Vésey Kovács László publicista válaszolt.

"Azt gondolom, a kategóriákon kell elgondolkodnunk, illetőleg azok merev határain: mit jelent az etnikai politizálás, mi tartozzon bele. Ezt érdemes újragondolni, nemcsak abban az értelemben, melyik politikusok tartozzanak bele, hanem úgy is, milyen politikai irányt kövessen. Emlegetjük az etnikai politizálást, ezt nyomozza jó ideje a felvidéki magyar közélet: kell-e, vagy nem, van-e jövője, vagy nincs. De azt, hogy ez miből áll, soha senki nem fejti ki igazából.
A felvidéki magyar választóknak jó esetben fele szavaz a most már egyetlen magyar pártra. A másik fele hol van? Őket ki szólítja meg? Ki tesz bármit azért, hogy meg legyenek szólítva? Ki vet fel olyan témákat, olyan problémákat, amelyek az ő életüket érintik? Úgy tűnik senki. Esetleg a szlovák pártok úgy tesznek, mintha – s ezzel is el tudják őket jelentős részben szippantani. Demokráciában élünk, a választásokon kell jól szerepelni, ez nem fog menni szavazók nélkül".
"Európa-szerte egyre jobban kirajzolódik a globalisták és a patrióták közötti törésvonal. Ez már olyannyira igaz, hogy az eredetileg szocdem Smer és a jobbközép Fidesz a nemzetközi térben szövetségesek a globalizmus elleni harcban. Ez a kortárs törésvonal felül fogja bírálni a huszadik századból ismert balos-jobbos szembenállást. Ezt tudomásul kell venni, erre a hullámra kell felülni.
Ha körülnézünk Európában, azt látjuk, a korábbi korokkal összevetve óriási jólét van. Nem tudunk, főleg itt Közép-Kelet-Európában, olyan korszakot mondani, amelyben jobban éltünk volna, mint ma. Az embereket ezért már nem mozgatják meg tömegesen a huszadik század szociális törésvonalai, amin a jobb- és baloldaliság alapszik. A politikának szükségképpen az új globalista-patrióta törésvonalra kell rácsatlakoznia. Ennek kapcsán kell megfogalmaznia érvényes állításokat, vagy el fog bukni.
A Szövetség ezzel szemben mindent össze akart keverni egy fazékba. Össze akarta önteni a húslevest, az aranygaluskát, meg a pörköltet – mivel külön mind a három finom, így is ehető lesz. Kiderült, hogy mégsem ehető együtt, az moslék. Ahelyett, hogy mindent össze akarnak önteni, és így vadásszák a tizedszázalékokat, érvényes világkép kellene, illetve abból eredő érvényes gondolatok és üzenetek a választók felé".
"Az MKP és az utódpártjai, a Szövetség és a Magyar Szövetség 2020 óta csak önmagával van elfoglalva. Igazából már 2020 előtt is ez zajlott, az MKP mást se csinált, csak Bugárra mutogatott. Én biztosan nem fogom felmenteni Bugár Bélát, hiszen rengeteget ártott a közösségnek, de ettől még igaz, a magyar párt egyetlen érvényes üzenetet sem fogalmazott meg azon túl, hogy mi vagyunk a magyarok. Vagy ha igen, akkor azt nem úgy tette, hogy megértsék a választók.
Nem a gyűjtőpártiságot kell erőltetni, mert abból aranygaluska és húsleves lesz egy fazékban. Lehetne például két külön párt, amelyik választási szövetségben indul. Bár én nehezen tudok elképzelni patrióta célokat követő liberális pártot – hiszen mégiscsak a nemzeti közösség képviseletéről van szó. A globalistákat, akik egy világfaluban gondolkodnak, nem érinti meg a nemzeti közösségek sorsa. Vagyis a maradékból kell kihozni a szükséges számú szavazót.
A másik megoldás az, én ezt tartom életképesnek, hogy olyan üzeneteket kell megfogalmazni, amelyekkel a politika képes kilépni a saját buborékjából. Jó példa erre a Fidesz politikája, amely rendre olyan ügyeket karol fel, amelyeknek szélesebb a támogatottságuk, mint magának a pártnak. Ilyen volt az utóbbi választásokon az illegális migráció, illetve a háború és a genderlobbi elutasítása.
A szlovák pártokkal való együttműködés lehetősége nem túl fényes, de talán jobb, mint bármikor korábban. Ebben az állításban benne van, mennyire szűk volt korábban ez az együttműködési lehetőség.
Vagyis lehetnek olyan szlovák politikai erők, amelyekkel a magyar párt számára lehetséges alkalmi, rendszeres, vagy akár intézményesített szövetséget kötni. Nyilván nem nézne ki ez jól, ha önfeladással járna, de Szlovákiában is lesznek olyan patrióta erők, akikkel egy oldalon állunk, ha szeretjük őket, ha nem. Az ellenséges oldalon ott állnak a globalista erők, akiknek kimondva, kimondatlanul a végső céljuk a nemzeti közösségek felszámolása".