Albert Sándor: Most nem „világmegváltó“ problémákra kell összpontosítanunk
Nem sikerült elérnie az 5 százalékos bejutási küszöböt a június 8-ai európai parlamenti választáson a Magyar Szövetségnek, a 3,88 százalékot eredményező 57 350 szavazat ezúttal sem volt elegendő a bejutáshoz. Közéleti személyiségeinket arról kérdeztük, hogyan látják a felvidéki magyar politizálás jövőjét, véleményük szerint van-e létjogosultsága továbbra is az etnikai politizálásnak. Ezúttal Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, volt parlamenti képviselő mondja el véleményét.
A Magyar Szövetség, a sikertelen választások után, belátta és elfogadta, hogy új vezetőkre, és olyan programra van szükség, amellyel megszólítható, és a szavazó urnák elé csábítható a felvidéki magyar választó.
Ezért is fontos, hogy első lépésként ne a leendő vezető személyét jelöljük ki, hanem a célokat és feladatokat határozzuk meg. Csak ezek után bízzuk meg azt a vezetőt, vezetőket, akik felvállalják a kitűzött feladatok megoldását, és a meghatározott célok érdekében hajlandóak dolgozni.
Először tehát meg kell fogalmazni a felvidéki magyarság jövőképét, a felvidéki magyarság jövőjének ma elképzelt, reális, hiteles és vonzó leírását.
Ez azért fontos, mert a jövőkép irányt szab a későbbi döntéseknek és cselekedeteknek. Az embereknek tudniuk kell, hová akarunk eljutni, és milyen úton kívánunk oda eljutni.
A jövőkép megfogalmazása előtt természetesen el kell végezni a felvidéki magyarság önértékelését. Ennek ismert technikái vannak: kérdőíves felmérés, SWOT-analízis, interjú stb., és pl. a Fórum Intézet megfelelő szakemberekkel is rendelkezik ennek elvégzésére.
Ezek után kell megfogalmazni azokat a hosszútávú és rövidtávú célokat, amelyek közelebb visznek a jövőképben megfogalmazott állapothoz.
Hosszú távú célok:
- A bölcsődei hálózat kiépítése;
- Az óvodai hálózat bővítése;
- Kisiskoláink helyzetének megoldása;
- A teljes szervezettségű alapiskoláink hálózatának optimalizálása;
- Középiskoláink hálózatának optimalizálása
A célokat, megfogalmazásuk után, konkrét és mérhető feladatokra bontjuk, és ezek megvalósításához választjuk ki a megfelelő embereket.
Ezt a munkát nem lehet megspórolni!
Most nem „világmegváltó“ problémákra kell összpontosítanunk, hanem a saját, specifikus feladataink kezelését kell a célkeresztbe helyeznünk. A politológiai kérdéseket boncolgató csatározásokkal, ne foglalkozzunk.
Ezeket a gondolatokat azért tartottam fontosnak leírni, mert már megjelentek az első nevek, miközben még fogalmunk sincs mit szeretnénk, milyen irányban kívánunk elmozdulni.
