A kés nem kommunikációs eszköz
A múlt héten flashmobot tartottak Pozsonyban a nemzetisége miatt késsel fenyegetett magyar fiatal esete kapcsán. Peter Pellegrini államfő kinevezte Rudolf Huliakot az idegenforgalmi és sportminisztérium élére. De vajon utóda, az egykor Marián Kotleba pártja listáján európai parlamenti mandátumot szerzett Marián Radačovský, Huliak híján el tudja-e foglalni parlamenti helyét? És ha igen, az stabilizálja-e a kormányt?
Szlovákiában olyan dolog történt a közelmúltban, amelyre szerencsére már régen nem volt példa, és szinte el is szoktunk tőle az utóbbi években. Hisz a nemzetiségi intolerancia bizonyosan nem lehet meghatározó egy olyan országban, ahol a kisebbség már országos rendőrfőkapitányt, mi több, miniszterelnököt is adhat, úgy, hogy a parlamentben nincs etnikai képviselet, nem igaz?
Mivel felmerült az extrémizmus gyanúja, az ügyet a bűnügyi rendőrség vizsgálja – közölte a felháborító eset kapcsán Lukáš Pecek, a Pozsonyi Kerületi Rendőr-főkapitányság szóvivője.
Az erőszakos incidenst a Magyar Szövetség sajtótájékoztatón ítélte el. Az üggyel kapcsolatban Gubík László pártelnök mindenekelőtt azt tartotta a legfontosabbnak kijelenteni, hogy a leghatározottabban elítélnek minden gyűlölet-bűncselekményt és a sértett, illetve a családja számíthat a jogi, politikai és erkölcsi támogatásukra. A pártelnök felszólította a hatóságokat, a nyomozati eljárás lefolytatására, az ügy kivizsgálására és az igazságos felelősségre vonásra. Elmondta, hogy a belügyminisztertől, Matus Šutaj Eštoktól is tájékoztatást kért az ügyre vonatkozóan.
A civil társadalom is gyors önszerveződő képességről tett tanúságot az eset kapcsán. Szerdán az incidens helyszínén flashmobot szerveztek, melynek során átvonultak a Duna másik partjára, ahova a támadó is küldte a fiatalokat. A pár óra alatt megszervezett flashmobra megközelítőleg százötvenen érkeztek, nemcsak magyarok, hanem szlovákok és külföldiek is, akik szolidaritásukat akarták kifejezni az áldozattal és a magyar közösséggel. A szervezők beszédeikben hangsúlyozták: elfogadhatatlan, hogy a kisebbségeket érő erőszak továbbra is jelen van Szlovákiában.
A lapzártánk idején birtokunkban levő információk szerint a rendőrség jól halad a lehetséges elkövető azonosításával. Remélhetőleg rendőrkézre kerül, és elnyeri méltó büntetését. Addig pedig a hazai politikum is önvizsgálatot tarthatna, hisz a kisebbségi identitások védelme nem pusztán jogi kérdés. Ez a társadalmi felelősségvállalás egyik alapvető eleme. A garázdaság és a fizikai erőszak önmagában is elítélendő.
A kés nem kommunikációs eszköz. Az erőszakos cselekmények és a gyűlöletkeltő megnyilvánulások össztársadalmi szinten jelentenek veszélyt.
De még mielőtt leírhatnánk, hogy remélhetőleg elszigetelt, egyedi esetről van szó – ami természetesen nem mentség, sem a jelenségre, sem az elkövetésre, semmilyen formában nem enyhíti vagy kisebbíti azt, a gyűlölet-bűncselekmények esetében egyedül a nulla fogadható el esetszámként –, érkezett a hír, hogy a napokban az érsekújvári járásbeli Bény községben a világháborús emlékmű csúcsáról ismeretlen elkövetők leverték és ellopták a turulmadarat. Az eset még friss, így egyelőre nem tudjuk bizonyossággal kijelenteni, hogy identitásunk elleni támadás volt-e totemállatunk erőszakos eltávolítása az emlékműről, vagy „recycling matadorok" műve.
A munkácsi vár ormáról hatóságilag történt turullopás egyértelműen a magyar identitás elleni támadásként azonosítható. De turult Magyarországon is lopnak, ahol az elkövetés motivációjaként nacionalizmusról beszélni botorság lenne. A 170 kilogrammos, a Napóleon hadai elleni csatának emléket állító kismegyeri turulszobrot, még 2009-ben színesfémgyűjtők lopták el, és aprították fel barbár módon. Bény esetében egyelőre tehát még korai volna farkast kiáltani, de akárhogy is, a történtektől nem érezzük magunkat jobban.
A Vad Fruttik együttes egyik slágeréből tudjuk, hogy „Lehetek én is, lehetek én is az az egy", de a jelenlegi szlovákiai kormánykoalícióban a várpalotai alter zenekarnak valószínűleg kevés rajongója ül, így ők ezt nem tudják. Ki lesz az az egy, aki a Rudolf Huliak helyébe lépő Marián Radačovskýnak lehetővé teszi, hogy letegye az esküt?
Az üzleti szférából érkező Keketi valamivel több mint egy évig töltötte be a miniszteri tisztséget az általa kiépített minisztériumban, kinevezése során a köztársasági elnök beszédírói akár meg is izzadhattak volna, mikor azt kellett megfogalmazniuk, Keketi nem alkalmatlansága miatt távozik, hanem azért, mert egy politikai alku áldozatául esett. Ezt végül így sikerült megoldani: „Nem alkalmatlanság vagy valamilyen botrány miatt távozik, hanem azért, mert a tárca a kormánykoalíció parlamenti többségét biztosítani hivatott politikai megállapodás része lett." Sokat nem küzdöttek vele.
Ami történt, az valószínűleg Pellegrininek is kellemetlen lehetett. Huliakot azzal stafírozta ki, hogy: „Ön nem azért lesz miniszter, mert régóta az idegenforgalmi ágazattal vagy a sporttal foglalkozna. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet jó miniszter. Ha szakértőkkel veszi körül magát és érvényre juttatja menedzseri képességeit, hasznos lehet ennek az új minisztériumnak az élén, államfőként ezt kívánom önnek, mert minden jól irányított minisztérium az állampolgárok érdekeit szolgálja." Ez körülbelül olyan, mint amikor az első randin azt mondják, hogy „Instán nem így néztél ki…"
Huliak kinevezése azonban taktikai kényszerhelyzetet teremt a koalíció számára. Hűlt helyére ugyanis a Marián Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot szerzett Marián Radačovský ülne be. Radačovský azonban hamar faképnél hagyta a szebb napokat is látott Kotlebáékat, és Szlovák Patrióta névet saját mozgalmat gründolt, amely Andrej Danko házelnöknek a nemzeti szcéna egységesítésre irányuló törekvései közepette előkelő listás helyet ért 2023 szeptemberében. Igen ám, de Huliak parlamentből való távozását követően a hártyavékony, 76 fős koalíciós többség ideiglenesen elfogyott. Ahhoz, hogy meg tudják nyitni a parlamenti ülést, amelyen Radačovský letehetné az esküjét, 76 képviselő gombnyomására van szükség. Vagy a Hlasból kizárt Samuel Migaľnak, Radomír Šalitrošnak, vagy a formailag még a Hlasban levő, de onnan kibeszélő Ján Ferenčáknak meg kell nyomnia a gombot. Vagy valamelyik ellenzéki képviselőnek, ami nem teljesen sci-fi, de mérsékelten életszerű.
Robert Fico ebből a helyzetből azzal a kommunikációs stratégiával próbál előre menekülni, hogy hangoztatja, a kormányban minden rendben van, a parlamentben vannak gondok. Azt pedig még rálőcsölni sem lehet valakire, hisz Peter Pellegrini távozása óta házelnök sincs…
A választók viszont – kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt – a saját problémáikra szeretnének megoldásokat, nem a koalícióéira.
Megjelent a Magyar7 2025/10. számában.
