Komáromi megemlékezés: Mihez kezdünk helytálló, kitelepített elődeink hagyatékával? - KÉPEKKEL
A Magyar Szövetség komáromi alapszervezete április 11-én délután a helyi Meghurcoltak emlékművénél szűkkörű megemlékezést tartott a felvidéki magyarok kitelepítésének 78. évfordulója alkalmából.
Presinszky Emma, a Selye János Gimnázium diákja Tompa Mihály A madár, fiaihoz cím versével teremtette meg a közös emlékezéshez méltó hangulatot: „...A bokorban itt az ősi fészek,/ Mely növelte könnyü szárnyatok;/ Megpihenni most is abba tértek,/ Bár a fellegek közt járjatok!/ S most, hogy a szél összevissza tépte:/ Ugy tennétek, mint az emberek?/ Itt hagynátok, idegent cserélve ...?/ - Fiaim, csak énekeljetek!“.
Andruskó Imre, a Magyar Szövetség Nyitra megyei és komáromi városi képviselője először Duray Miklósnak a gyalázatos kassai kormányprogrammal kapcsolatos kijelentését idézte:
Sajnos, ez be is bizonyosodott, hiszen a Beneš-dekrétumok alapján bűnös néppé tette a németeket és a magyarokat".
Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a felvidéki magyarság hátrányos megkülönböztetése, másodrangú állampolgárrá nyilvánítása már a trianoni döntés után elkezdődött. Ezt bizonyítandó, felmutatta a Szent Benedek-rendi Katolikus Főgimnázium 1924/25-ös évi Értesítőjét, melynek címlapján előbb a Komárnoi, majd csak azután, zárójelben szerepel a Komáromi megnevezés.
Andruskó elmondta: a hatalom urai az iskola tanári karát és diákságát arra kötelezték, hogy együtt emlékezzenek meg Masaryk elnök 75. születésnapjáról. Erre 1925. március 7-én ugyan sor került, de az iskola passzív ellenállásának jeleként az ünnepi beszédet Gidró Bonifác iskolaigazgató vagy a neves tanárok egyike helyett csak egy segédtanár tartotta. Amikor azonban Jókai Mór születésének centenáriumáról emlékeztek meg, akkor az intézmény egyik legjelesebb tanára, Bognár Cecil mondott beszédet, aki egyetemi magántanár is volt. Ebből nyilvánvaló, hogy a gimnázium e két évforduló közül melyiket tartotta fontosnak...
Andruskó hangsúlyozta: a felvidéki magyarság aktívan vagy passzívan, de korábban mindig helytállt, aminek köszönhetően még mindig itt vagyunk.
Arról is szólt, hogy mivel a Magyar Szövetség a Nyitra Megyei Önkormányzatban komoly erőnek számít, sikerült megszavazni, hogy a legmagasabb megyei díj három jövendő birtokosának egyike Vadkerty Katalin professzorasszony legyen, aki a deportálásokról, kitelepítésekről, lakosságcseréről és a reszlovakizációról az összegyűjtött tények alapján, az első hazai magyar történészként trilógiát írt.
A szlovák kollégáinak is bizonyította, hogy milyen mindmáig fájó dolgok eshettek meg velünk. A díjat majd ősszel adják át a kiválasztott személyeknek.
Iván Tamás, a felvidéki magyar párt helyi elnöke felidézte a nyolc évtizeddel ezelőtt történteket.
– idézte fel a nyolc évtizeddel ezelőtt történteket, melyek negatív hatásai manapság is érezhetők.
Elmondta, hogy a Csehszlovák Köztársaság területén élő német és magyar kisebbségeket egyoldalúan nem engedélyezték kitelepíteni, azt határmódosítás nélküli lakosságcserével kellett megoldani:
Ahogy hallhattuk, a beindult a reszlovakizáció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak. A csehszlovák állam őket azon szlovákoknak tartotta, akiket az évszázadok alatt, a magyar nyomás hatására elmagyarosítottak.
– szögezte le a szónok.
Arra is rámutatott, hogy aki ennek ellenállt, arra a lakosságcsere várt: „A csehszlovák kormány végül 1947. április 12-én megkezdte a nem „reszlovakizálódott” magyar nemzetiségűek deportálását Magyarországra.
Tragédiának nevezte a történteket, hozzátéve: más szavakkal nem is lehet leírni azt, ami a felvidéki magyarsággal történt.
„Családokat szakítottak szét, életeket döntöttek romba. A legtöbben azt sem tudták, hogy mi lesz velük, mi fog történni, hová viszik őket. Ők mégis túlélték a lehetetlent, és kitartottak. Ez az a kiállás, amelyre mindannyiunknak nem csak kötelességünk felnézni, de erőt kell belőle merítenünk!“ – emlékeztetett arra, amit felednünk sosem szabad.
Végül egy továbbgondolásra érdemes kérdést is feltett:
A jelenlevők közül Cséplő Gábor kért szót, s két skót szerző A titkos elit című kötetét ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Az általa „lelkileg megterhelő, ám elolvasásra érdemes“ könyvben dokumentumokra hivatkozva, a világban az 1750-es évektől kezdve végbement, fontos történések folyamatáról és okairól írtak, azokat a saját magyarázatukkal kibővítve. Ekképp rávilágítottak a mai események előzményeire és a lényeges összefüggésekre, melyek a magyarság sorsát is meghatározták.
A rendezvény résztvevői záróakkordként meggyújtották az emlékezés és a hála mécseseit.
