Komáromi megemlékezés: „Legyünk az élet főszereplői mi, magyarok is, itt a Felvidéken!” – KÉPEKKEL
Miután a csapadékos időjárás miatt tavaly helyszín-módosításra került sor, s a főszervező Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület a hagyományos Szent István-napi ünnepséget a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében tartotta meg, az idén augusztus 20-án az ünneplők ismét Szent István lovasszobránál emlékeztek a magyar államalapításra és az új kenyér ünnepére. Az ünnepi beszédet Juhász György, a Selye János Egyetem rektora tartotta.
Keszegh Margit egyesületi elnök köszöntötte a jelenlevőket, többek között Laucsek Csabát – Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosát, Dél-Komáromból Molnárné dr. Taár Izabellát - a Komáromi Járási Hivatal vezetőjét, dr. Molnár Csabát és Keszegh Bélát – a két Komárom polgárnesterét. Rövid történelmi összefoglalója és Szent István érdemeinek méltatása közben hangsúlyozta: ez a legrégebbi magyar ünnep a magyar közösség számára a nemzeti hovatartozást és a nemzeti összetartást is jelenti. István király Imre fiához intézett intelmei, a bennük megfogalmazott gondolatok pedig ma is megszívlelendők.
Felidézte, hogy István király lovasszobrát 2009-ben állították fel a komáromi Lúdpiac téren, s annak jelképes jelenléte a Felvidék fővárosában hozzájárul nemzettudatunk megerősítéséhez, s a jövő nemzedék számára is pozitív üzenettel bír.
„Bízom benne, hogy azok az értékek, melyek a mai ünnep kapcsán is irányt mutathatnak, erősek és időtállóak. Ezek az alapvető értékek adtak nekünk is erőt az eltelt évtizedekben…” – fogalmazott a Komáromban tizenhetedik alkalommal megrendezett Szent István napi ünnepségen Keszegh Margit, majd Juhász Györgyöt, az SJE rektorát felkérte ünnepi beszéde megtartására.
„A mai kor szelleme sokaknak azt sugallja, hogy változásokra van szükség, s ami a régi hagyományainkból ered, az már nem korszerű, már nem kell figyelembe venni, hanem inkább elfeledni. Mi azonban a keresztény/keresztyén hagyományok megtartását és ápolását, és nem az eltörlés ügyét vagyunk hivatottak szolgálni azzal, hogy ma itt ilyen szép számban összejöttünk. Nem csupán azért, hogy Szent István fényében fürdőzzünk ezen a napon, hanem azért, hogy rámutassunk, értelmezzük, átgondoljuk életműve egyes elemeit” – fejtette ki a szónok.
Majd röviden felidézte a vonatkozó történelmi tényeket és adatokat. Kiemelte: „Szent István életének egyik fontos lételeme a családja és népe jövője iránti féltő szeretet volt. A családot a nemzet gyarapodásának zálogaként, épülő királysága alappilléreként értelmezte…A szülők kötelessége a nemzeten belül a gyermek fejlődésének irányítása, sőt befolyásolása, hogy utódaink tovább építhessék társadalmunkat, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy az 1000 éves szent istváni hagyományunk az olyan nemzet építése, amely a családra támaszkodik. Ezért nem mindegy számunkra itt a szülőföldünkön a 21. században, hogy hogyan neveljük gyermekeinket, hogy unokáink beszélik-e, tovább megyek, értik-e nagyszüleik anyanyelvét, ismerik-e, vallják-e szüleik, nagyszüleik hitét, ismerik-e történelmünket, és az egyik legfontosabb kérdés ebben a mai egyre bonyolódó és átláthatatlan világban, hogy gyermekeinknek van-e olyan értékrendjük, amely iránytűként szolgál az életükben. Úgy vélem, amíg vannak Szent István hagyományát is tisztelő és megőrző keresztény/keresztyén családok, akik gyermekeket vállalnak és a nemzeti értékeink, hagyományaink megőrzésére nevelik őket, addig Szent István öröksége biztonságban van”.
Azután a közelgő parlamenti választások kapcsán kérdéseket sorolt fel: „Az idei ősz fel nem tett kérdései közé tartozik, hogy tudunk-e dönteni a 21. században István és Koppány között? Tudunk-e nyomást gyakorolni valahogy a jelen politikájára, hogy végre felismerjék a közös ügyeinket? Rá tudjuk-e kényszeríteni a sajátjainkat, hogy a szétforgácsolás helyett politikai védőbástyát építsenek az itt élő közel félmillió magyar köré? Vannak-e olyan vezetőink, akik hitelessége feljogosítja őket, hogy érvelni tudjanak egy nemzetrész nevében?”. Majd kijelentette: „A közért dolgozó vezetőkre van szükségünk, akik megértik és kihangsúlyozom, hogy megélik a problémáinkat és a jóban, de a rosszban is sorsközösséget vállalnak velünk, a szent istváni örökséget is magukénak valló magyarokkal!”.
Hozzátette: Szent István királyunk sem szeretné, hogy közömbösek legyünk, hogy ne vegyük ki részünket az ország irányításából, s hogy beletörődjünk abba, hogy mi itt, mint kisebbség nem tehetünk semmit a jövőnkért. „Államalapítónk azt szeretné, hogy aktívak, az életünk és sorsunk irányítói legyünk, és ha ehhez most az kell, hogy részt vegyünk a választásokon, akkor legyünk ott minél többen, hogy mi is az ország irányításának főszereplőivé válhassunk! Legyünk élők, aktívak, főszereplők, az élet főszereplői, mi magyarok is, itt a Felvidéken!” – sarkallta a hazai magyarokat a sorsdöntő választásokon való részvételre.
Rámutatott: a hagyomány szerint az aratás után, Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret, amelyet új kenyérnek, Isten ajándékának, az emberi munka gyümölcsének, az élet szimbólumának tekintettek. „Ma is a kenyérszentelések és az új kenyér megáldásának ünnepnapja van az történelmi egyházainkban. Ma ezzel a kis megszentelt és megáldott kenyérdarabbal, vigyük haza Szent István örökségét, a bátorságát és elszántságát, a közös ügyeinkért való tenni akarását és a velünk élő nemzetek tiszteletét! Ugyanis csak együtt, békésen egymás mellett, nem egymás ellen cselekedve tudunk élni, örülve a sokszínűségnek, amit együtt képviselünk. Nyújtsunk őszinte, baráti jobbot egymásnak és a körülöttünk élő népeknek, hogy szeretetben, békében és egyetértésben élhessünk szülőföldünkön! Csak így tudjuk megőrizni 1000 éves hagyományainkat és a magyar nemzetet is itt, a Kárpát-medencében. Tettük/tesszük ezt attól a hittől vezérelve, hogy száz év múlva is áll majd Szent István szobra Komáromban, és mindig lesz magyar ember, aki a szobor talapzatára elhelyez majd egy szál virágot. Isten áldja Szent István király emlékét!” – zárta tartalmas gondolatsorát a rektor.
Azután Nt. Feszty Zsolt református lelkész és Ft. Lépes Lóránt atya, a Mária Rádió igazgatója közreműködésével sor került a Kárpát-medence kenyerének megszentelésére és megáldására, amelyet ismét a Földes pékség mesterei sütöttek.
Darida Laura, a helyi Jókai Mór Alapiskola diákja, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó verseny különdíjasa Szilágyi Domokos Új kenyér című versével fokozta az ünnepi hangulatot. Közreműködött a Mérges banda (tagjai: Katona István, Katona István Vajk és Vörös Gellért), akik martosi és zoboralji népzenét, valamint régi magyar táncokat játszottak.
A JKME, Komárom város és az Egressy Béni VMK által szervezett ünnepi megemlékezés államalapító királyunk szobrának közös megkoszorúzásával, a Himnusz eléneklésével és a helyi, valamint a dél-komáromi ajándékkenyér kóstolójával ért véget. Azután a jelenlevők átvonultak a Szent András Bazilikában megtartandó ünnepi szentmisére.
