Időutazás a pozsonyi cukrászdában
Farsang idején igazán jólesik az édes kis kényeztetetés, mondjuk, egy mennyei sütemény és gőzölgő kávé vagy tea mellett egy különleges hangulatú helyen, mint amilyen a Konditorei Kormuth cukrászda Pozsony belvárosában. A zajos utcáról a cukrászdába belépve olyan érzése támad az embernek, hogy pár évtizedet visszaugrott az időben, s a boldog békeidők cukrászdájába tévedt be.
A cukrászdát könnyű megtalálni, már messziről kitűnik a bejáratánál türelmesen várakozó turisták hadával, ami manapság nem igazán megszokott látvány errefelé, mármint, ha egy cukrászdáról van szó. Nem úgy, mint régen, amikor a cukrászdáknak még megvolt a varázsuk. Fiatal szerelmesek titkos találkozóhelyei, sok-sok sötét zuggal, ahol akár egy csók is elcsattanhatott a felszolgált sütemény mellé, de a belvárosi értelmiség gyakori találkozóhelye is volt egy-egy felkapottabb cukrászda.
Már az sem mindennapos jelenség, hogy a vendégeket egy pincér vezeti a bejárattól az asztalukig. Szlovákiában manapság nem megszokott jelenség ez – a legtöbb esetben ugyanis a vendég nem azt érzi, hogy itt ő az úr –, de a világ más részein sem mindennapos látvány ez. Nekem még volt szerencsém megélni egyetemista koromban az effajta „kényeztetést”. Volt Pozsonyban az egyetemünk környékén egy kávézó, amelynek békebeli öreg pincére név szerint ismerte a törzsvendégeket, pedig volt belőlük elég, s bennünket, kispénzű egyetemistákat valamiért különösképpen kedvelt: ha nem volt pénzünk, hitelbe is kifogástalan kiszolgálást kaptunk tőle.
De vissza a cukrászdához, amely amellett, hogy finom nyalánkságokat kínál az ide betérőknek, valójában egy műalkotás. A falain kézzel festett freskók láthatók, amelyeken mintegy tíz évig dolgoztak az alkotók. Az egy kaptafára épült bevásárlóközpontok fogyasztóhajhász világában ez a különcség akár pazarlásnak is tűnhet. Szerencsére azonban vannak még olyanok, akik szeretnének valami különlegest maguk után hagyni – nem csak üveget és betont.
Bár jelenleg még csak két kis terem áll a vendégek rendelkezésére, ami jelentősen csökkenti a cukrászda kapacitását, a tulajdonos a fennmaradó részek fizetős bejárását is fontolgatja. Összesen nyolc terem található itt. A két nyilvános szalon berendezése a régi pozsonyi mesterségekről és az itt megkoronázott fontos uralkodókról mesél. A cukrászda gesztenyetortája vagy a házi karamellből készült karamelltortája, ami minden nap ott van a kínálati listán, szó szerint csak hab a tortán.
A Konditorei Kormuth az élménygasztronómiát hozza el a kivételes ízek, az elegancia és a lenyűgöző belső tér ötvözésével, amely varázslatos atmoszférájával magával ragad és garantálja az „összművészeti” katarzist – akár a Gerbeaud Budapest szívében, vagy a híres Demel cukrászda Bécsben.
