Ahol csak egészséges állatok vannak, miért kell likvidálni az egész állományt?
Amikor felütötte a fejét a ragadós száj- és körömfájás Magyarországon, a medvei határátkelőtől nem messze, a csallóközi gazdák sem voltak nyugodtak. Sajnos aggodalmuk beigazolódott, a járvány átterjedt Szlovákia déli részére.
Hogy mi történt azóta? Az ott lakók, főleg a kisgazdák senkinek sem kívánják, amit az elmúlt napokban átéltek, és a történetnek még messze nincs vége. Ráadásul a vírus továbbterjedt, gazdaságok teljes állatállományát likvidálták, s közben két megmozdulást is szerveztek a kormány drasztikus lépései ellen. Azt sem lehet tudni, lapzártánkig mi történik még, hiszen óráról órára változik a helyzet.
A kormány azzal „takarózik”, hogy ez EU-s rendelet, miközben kiderült, hogy csupán egy ajánlás, de a végrehajtó szervek mégis a drasztikus megoldáshoz folyamodtak, és csak találgatni lehet, hogy csupán kényelmi okok miatt, vagy pedig ténylegesen nem voltak felkészülve ilyen forgatókönyvre. Megjelentek hírek a fertőzött telepről elvitt állatok szakszerűtlen szállításáról is, ami hatványozott kockázatot rejt magában a vírus levegővel való terjedése miatt.
Nagy kérdés, hogy olyan farmon, ahol csak egészséges állatok vannak, miért kellett likvidálni az egész állományt, amennyiben ezt a törvény valóban nem írja elő?
Az sem mellékes, hogy ezek a gazdák érzelmileg is kötődnek állataikhoz, nevet adnak nekik, sokan szinte családtagként tekintenek rájuk. Amit látunk: tönkretett életek és több száz állat likvidálása. Nem is csoda, hogy sok gazda már nem nyilatkozik, vagy ha nyilatkozik is, akkor nem vállalja a nevét, mert kiábrándult mindenből. Olyat történeteket is hallottunk, hogy az állattartóknak megígérték, kegyes halál részesei lesznek jószágaik, aztán mégis halomra lőtték őket. Voltak, akik sírással küszködve, remegve mesélték el az átélteket. Akikkel beszélni tudtam, azok jó része nagyon szkeptikus és elment a kedve az állattartástól, de olyanok is akadnak, akik konokul ragaszkodnak az újrakezdéshez. Sokaknak az egzisztenciájuk, sőt, a családjuk megélhetése is veszélyben van, vagy kilátástalanná vált. A kormány azt ígéri, hogy busásan kárpótolja a kárt szenvedett gazdákat, de ezt sokan nem hiszik el. Meglátjuk, mi lesz, de az biztos, hogy a családot el kell tartani, a számlákat, az adót és a járulékokat valamiből ki kell fizetni...
Egy hete a Magyar Szövetség Nagyszombat megyei képviselői, Berényi József megyei alelnök és Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester sajtótájékoztatót tartottak, amelyen kifejtették, hogy az érintett községek a megye központi krízisalapjából is támogatást igényelhetnek, amennyiben tagjai ennek az alapnak.
Ehhez 1 lakos után 50 centet kell befizetnie a községnek a krízísalap bankszámlaszámára (IBAN: SK89 0200 0000 0029 7605 1853), és a befizetéssel az adott település automatikusan taggá válik. A támogatás igénylését természetesen kérvényezni kell. Berényi azt is hangsúlyozta, hogy állatorvosokkal konzultálva azt tapasztalta, kérdőjeleket vet fel a kormány drasztikus beavatkozása az érintett településeken, ezért szeretnék, ha átértékelnék a döntéseket. Ezt követelték a gazdák is, és úgy látszik, a jég megtört, mert a kényszerlikvidálás helyett elkezdték a háztáji állatokat tesztelni, így nem kizárt, hogy a demonstrációknak lesz eredménye. De ez majd néhány nap múlva derül ki.
A lúcsi tüntetés fő szervezője, Méry Juhos Gabriella elmondta, őt is meglepte, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien összejöttek, és hogy sok olyan ember is támogatta a kezdeményezést, aki nem állattartó. Arra a kérdésre, hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami után elhatározta, hogy nekivág a megmozdulás szervezésének, azt felelte, akkor gondolta úgy, hogy nem várhat tovább, amikor már nyugalmi állapotban is 170 volt a pulzusa. Ekkor szólt Nagy Lászlónak, aki ugyan nem állattartó, de szintén imádja az állatokat és nem szereti az igazságtalanságot, így elindították a szervezkedést.
Én, mint laikus, úgy érzem, itt a kisgazdákat feláldozták a nagyobb „jó” érdekében, hogy a nagy farmok ne fertőződjenek meg. Tehát ezt a régiót, ahol hirtelen felbukkant a semmiből a járvány, beáldozzák azért, hogy a nagyok megmaradjanak. Pedig a megmozduláson jelen lévő összes gazda önként vállalta volna, hogy három hétre, a karantén idejére beköltözik az istállóba, de ezt sem engedték meg.
A nyárasdi BlankZol Ranch ugyan nem tartozik a veszélyeztetett zónába, de a farmot természetesen lezárták a látogatók elől. A Baranyovics család helyzetét az is nehezítette, hogy az intézkedés idején épp egy kanca problémás ellésével voltak elfoglalva.
– mesélte Baranyovics Zoltán, aki hozzáfűzte, hogy szerinte sok a túlkapás, és nem lenne szabad az egészséges állatokat leölni.
– A másik dolog pedig az, hogy az intézkedő állatorvosoknak is magukba kellene egy kicsit nézni, mert ők arra esküdtek föl, hogy a beteg állatokat meggyógyítsák, nem pedig arra, hogy az egészségeseket elaltassák. Hát még azok, akik lövöldöznek. Olyan állatorvosról is tudok, aki mindezt visszautasította arra hivatkozva, hogy nem tartja etikusnak az eljárást. Amire a hatóságok hivatkoznak, az vicc, mert itt karanténokat kellene létrehozni, nem pedig likvidációs körzeteket. Csak reménykedni tudok, hogy nem terjed tovább ez a vírus – tette hozzá a ranch vezetője.
Fekete Gábor, Dercsika polgármestere óvatosabb hangot ütött meg. Elmondása alapján a helyszínen jelen lévő szakemberektől kérdéseikre egyöntetűen azt a választ kapták, hogy a fertőzés gócpontjától számított 3 km-es körzetben bevett eljárás az állatok likvidálása. Ő maga ugyan nem biztos, hogy egyetért ezzel, leginkább az egyértelmű és világos szabályozást hiányolja.
– Nem vagyok benne egyik válságstábban sem, úgyhogy nem volt más választásom, mint elfogadni a kialakult helyzetet és bízni a kompetens szervek döntésében. Viszont, ha utólag mégis eltörlik a 3 km-es rendelkezést, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy nálunk miért volt szükség az állatok likvidálására. A helyzet alakulásától függetlenül, minden segítséget és támogatást megadunk az érintett gazdáknak. Noha a fájdalmukat eltüntetni nem tudjuk, remélem a gazdáknak sikerül feldolgozni a tragédiát, és az újrakezdés mellett döntenek.
Megjelent a Magyar7 2025/13. számában.
