Az iskolaközpont létrehozása nem új téma Kassán

Ahogy arról már írtunk, feszült a helyzet Kassán, ahol úgy fest, az ottani magyar gimnázium és alapiskola nem kér a kis létszámmal működő, egykor hírneves ipari szakközépiskolából. Pedig a két intézményből egy erős iskolaközpontot lehetne létrehozni, ami hosszú távon biztosíthatná a magyar középiskolai oktatás fennmaradását a keleti végeken. Ezúttal Albert Sándort, a komáromi Selye János Egyetem alapító rektorát, aki több mint harminc évet töltött el az ipariban és 7 évig igazgatta is, kérdeztük a helyzetről.

2022-07-12 24. Mécs László Szabadegyetem, Jászó, 2. nap

Albert Sándor

Fotó: Fábián Gergely

Elöljáróban elmondta, bár a szíve szakad meg, nem lepődött meg azon, ami történik. A szolidaritás, az összefogás sosem volt jellemző a két intézmény között.

„Talán nem is összevonásról kellene beszélni, hanem inkább arról, hogy csináljunk együtt egy erős iskolát.

Mi már a kilencvenes évek elején próbálkoztunk ilyennel, mert utazásaim során láttam, hogy más országokban miként működnek a nagy iskolák és micsoda lehetőségeik vannak. El is kezdtük a munkát a saját iskolánkon, az iparin belül. Közgazdaságtant vezettünk be és elindítottuk a felsőfokú képzést. Ezután kerestem fel a gimnázium akkori igazgatóját, aki miután végighallgatott, megkérdezte, és ki lesz az igazgató. Ezt követően pedig ugyanaz történt, mint most, petíció, összehívták a szülői szövetséget és elterjesztették, hogy én és az ipari tönkre akarjuk tenni a gimnáziumot. Holott nem erről volt szó, hanem arról, hogy legyen Kassán egy erős magyar iskolaközpont, az óvodától egészen a felsőfokú képzésig. Akkor nagyjából 1000-res létszámmal számoltunk, mára ez már a felére csökkent ”

– meséli és rögtön hozzáteszi, egy nagy iskola sokkal jobb anyagi kondíciót, jobb pályázati lehetőséget is jelentett volna, a szellemiségéről már nem is beszélve.

Az egykori igazgató úgy látja, hogy a volt ipari iskola, amit 2009-ben neveztek el Szakkay Józsefről, lemondva a márkanévről, a névváltoztatás óta lejtmenetbe került. Ezzel elveszítette az ismertségét, a szülők bizalmát és rohamosan csökkent a tanulói létszám. A hetvenes évek végén még nagyjából ezer diák látogatta, most úgy százötven. Ma, ha egy kilencedikes diák keresi a szakközépiskolák listáján a kassai iparit, akkor nem találja, mert ilyen iskola már nincs.

Nem tett jót az iskolának az sem, hogy a pedagógusok között már alig akad egykori iparista, hiányzik az iparista életérzés. Albert Sándor leginkább attól tart, hogy ezt a folyamatot már nem lehet megállítani, holott a szakemberképzés még mindig viszonylag jó színvonalon folyik az iskolában.

Nem titkolja, abban bízik, hogy a jól felszerelt ipari iskola olyan történelmi hagyományokkal rendelkezik, ami megmentheti attól, hogy valamelyik másik, szlovák nyelvű szakközépiskola bedarálja. De az is könnyen előfordulhat, hogy hozzácsatolják a Kassán működő öt hasonló szakközépiskola bármelyikéhez. Ezzel akár meg is pecsételődhetne a sorsa…

Ez a rossz hangulat, ami most uralkodik, amikor nemsokára be kell adni a középiskolai felvételi lapokat, nem tesz jót, hiszen sok szülőt és diákot elbizonytalaníthat. Elég szomorú, hogy iskoláink sorsa egy-egy ember döntésén, nem megfelelő hozzáállásán múlhat. Sajnos, teljesen más a szellemiség a gimnáziumban, mint az ipariban, de ez mindig is így volt”

– jegyzi meg.

Az oktatási szakember elmondta, az iparit annak idején 800-as diáklétszámra építették, jó helyen, a belváros szívében fekszik. Csoda, hogy még senki sem jelentkezett a helyiségekért…. Albert Sándor szerint, ha a régi iparistákat, akikből még több ezren élnek országszerte, valahogy sikerülne bevonni az iskola életébe, az jót tehetne. Ők jelentik ugyanis a gyökeret, aminek megtartó ereje lehet.