Beütik az utolsó szöget a német ipar koporsójába - alkotmányba iktatják a klímaneutralitást
A német kormánykoalíció legerősebb alkotóeleme a kereszténydemokrata CDU a liberális baloldal és a zöldek nyomására beleegyezett abba, hogy az új kormányzat az alkotmányba iktatja a „klímaneutralitás” elérésének 2045-ig megvalósítandó célját – számolt be több hírforrás, köztük a német nius.de hírportál is.
A német gazdaságpolitika történetének legnagyobb baklövése, a német ipar utolsó koporsószöge, a határtalan és visszafordíthatatlan eladósodás kiindulópontja – ez csak néhány azon jelzők közül, amelyekkel a fősodron kívül álló elemzők és megfigyelők jellemzik az új német kormánykoalíción belül született megállapodást, miszerint az alaptörvénybe iktatják az úgynevezett „klímaneutralitás” szakmai szempontból is erősen vitatott elérésének célját.
Mi több, a tervezethez olyan törvénymódosítási elképzelések is kötődnek, amelyek alapján az ennek – és más nem kevésbé kérdőjeles – célkitűzéseknek megvalósítása érdekében célirányosan feloldanák az adósságféket, ami sokszáz milliárd eurós hitelfelvételekhez, illetve a német eladósodás bebetonozásához és visszafordíthatatlanságához vezet majd.
Nem ok nélkül jellemzik több véleményírásban a vesztesek szövetségeként az új német kormánykoalíciót, hiszen az azt alkotó pártok kivétel nélkül támogatottság csökkenést könyvelhettek el a választásokon. Az elvben kereszténydemokrata CDU/CSU, a politikájában egyértelműen marxista-szélsőbalos ideológiák megvalósításán igyekvő SPD, és a már inkább pszichiátriai kórkép kategóriájába tartozó ideálokat valló Zöldek olyan végítéleti dacszövetséggé álltak össze az egyértelmű társadalmi támogatottság-növekedést kapott, és a józan észhez történő visszatérést legalább alapjaiban felvállaló AfD ellen, amely híján van a demokratikus népakarat alapjait tiszteletben tartó önreflexió alapvető szükségszerűségeinek is.
Legalábbis ezt mutatják a szakadék irányába vágtató, s közben a lovakat bőszen ostorozó hármasfogat eddig ismertetett tervei, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a társaság előző kudarcos kormányzati döntéseinek újraértékelésével, sőt azt mutatják, hogy „az utánunk a vízözön” elve alapján, amíg lehet, még a legnagyobb őrültségeket készülnek megvalósítani. „Természetesen” mindezt nem csak, hogy figyelmen kívül hagyva a német választók érdekeit, hanem egyenesen szembe menve azokkal.
Bár ez most nem a Kvíz rovatunk, azért tegyük fel a kérdést, mit gondolnak az emberiség történetében melyik és milyen összegű a legnagyobb ismétlődő, egy országhoz köthető célzott közkiadás? Bocsájtsuk előre: Dárius és Salamon királyok legendás kincseinél jelentősen nagyobb összegekről lesz szó. Nos, sokak számára nem lesz meglepetés, hogy a válasz az Amerikai Egyesült Államok éves „védelmi”, vagyis inkább hadikiadásainak összege, amely jelenleg évi mintegy 800 milliárd dollárt kóstál. Na most ugye a mostani német kiadási előirányzás ennek durván dupláját teszi ki. Már képben vagyunk?
Friedrich Merz a terveket úgy konkretizálta, hogy a klímacélok eléréséhez 12 éven belül úgy használhatnak majd fel 500 milliárd eurót, hogy ezekre a kiadásokra nem lesz vonatkoztatható az adósságfék. Az adósságfék alól ugyancsak tartósan kivonnak egy másik kiadási tételt, a védelmi kiadásokat, amelyek hányadát a GDP egy százalékában (jelenleg mintegy 44 milliárd euró) szabtak meg, konkrét felső összeghatár nélkül.
A „klímaneutralitásról” hozott döntés fajsúlyát az is érzékelteti, hogy az még a CDU berkeiben is megosztónak számít, hiszen amellett, hogy még fősodorbéli elemzők is annak „túlzott ambícióira” mutattak rá, a legnagyobb kormánypárt egyik politikusa, Kristina Schröder is úgy fogalmazott: a klímaneutralitás elérésének célja az atomenergia felhasználása nélkül egyenlő az ipar teljes leépítésével.
