Smer és PS, avagy a tömbösödött szlovák politika meghatározó erői – elemzés
A szlovák politikai térképen egyre markánsabban kirajzolódnak a stabil tömbök és a küzdelmek a túlélésért. A kormánykoalíció átalakulása után egyelőre elkerülhetőnek tűnik az előrehozott választás, de a politikai erőviszonyok folyamatosan változnak.
A Smer dominanciája továbbra is erős, miközben a PS egyértelmű kihívóként pozicionálja magát, ám szövetségeseinek gyengülése miatt kormányra kerülése kérdéses.
Érdemes megvizsgálni az egyes pártok támogatottságát a közvélemény-kutató intézetek szerint, mert bár az eredmények változóak, egy biztos: a tömbösödött szlovák politikai palettán a Smernek és a PS-nek stabil a szavazóbázisa.
A Smer támogatottsága az elmúlt időszakban viszonylag stabil, a legjelentősebb közvélemény-kutató intézetek (Focus, Median, Polis, Ipsos, Ako) 21-22 százalékos támogatottságot mértek a Smernek.
A koalíción belüli problémák, az élelmiszerárak növekedése, illetve a kormány “szociális” intézkedései nem rezonáltak negatívan a választók között, sőt, Robert Fico uralta a közbeszédet, és főleg az orosz-ukrán háborús retorikájával, illetve az úgynevezett “puccskísérlet” témájával mozgósítani tudta a radikális és rendszerellenes szavazókat, akik korábban az SNS, illetve a Republika táborát erősítették.
A kérdés az, hogy a Smer hogyan tud még jobban erősödni, de úgy tűnik, hogy ez sikerülhet, ha további szavazókat maga mellé tud állítani a radikális oldalról. A Hlas szavazóinak egy része már a Smert erősíti, kérdéses, hogy a párt a szociális-konzervatív irányvonalának köszönhetően mennyi konzervatív szavazót tud megszólítani, akik korábban a hagyományos értékrend mellett tették le voksukat. A KDH „kicsontozása” (a KDH szavazók megszerzése) valószínűleg ezt a célt szolgálja, hiszen a párt ráerősített a hagyományos értékekre, például azzal, hogy alkotmányba foglalná, hogy a házasság csak két nemen alapul: a férfin és a nőn. Ez azon is múlik, hogy a KDH mennyire fogja teljesen elengedni ezt a témát. A Smer egyik fő témája azonban az ország külpolitikai irányultsága: láthatóan sikeresen szólítja meg azokat a tömegeket, amelyek az Európai Unióval és a NATO-val szemben szkeptikusak.
Az ellenzéki oldalon már hosszú ideje a PS az egyik legstabilabb és legerősebb párt. 2025 januárjától februárig a PS állandóan 22 százalékon mozog a közvélemény-kutató intézetek alapján. Egyes közvélemény-kutatók, mint a Focus, illetve az Ipsos szerint a Smert is megelőzi, tehát egyértelműen ők a legnagyobb kihívói a Smernek. A PS akár képes is lenne választást nyerni, a probléma viszont ott van, hogy nem lenne kivel kormányt alakítani. Ennek legfőbb oka, hogy a PS a szövetségesei kárára erősödik. Hiába a növekvő támogatottság, ha az SaS alig, a Demokrati pedig be sem jutna a parlamentbe.
A PS az SaS szavazóinak nagy részét maga mellé állította, és ez a jelenség tovább erősödik a PS javára. Az ingadozó és az európai értékeket képviselő szavazók nagy része az úgynevezett győztes lapra voksolnak, így hiába szimpatikus valakinek például a Demokrati programja, ha azt látja, hogy az adott jobbközép pártnak kevés esélye lenne bekerülni a szlovák törvényhozásba. A PS kritizálja a legmarkánsabban a kormányt, és a Demokrati mellett ők határoznak meg egyértelmű állásfoglalást az Európai Unió és a NATO mellett.
Szociális és más belpolitikai kérdésekben ugyan nem kínáltak fel konkrét alternatívát, de ennek ellenére is ők azok, akikre az ellenzéki szavazók jelentős része voksolna. A PS tovább tudna erősödni, ha konkrét javaslatokat és alternatívákat tudna megfogalmazni a jobbközép választók felé. Ennek azonban az a veszélye, hogy a többi ellenzéki párt szavazótábora szinte kiüresedne.
A PS célja pedig a kormányra kerülés, ez azonban nem fog megvalósulni, ha közben a jobbközép pártok meggyengülnek, illetve nem kerülnek be a parlamentbe.
Az elmúlt időszakból kiindulva íratlan szabály, hogy amelyik párt a Smerrel kormányra lép, az vagy meggyengül, vagy pedig teljesen eltűnik (SNS, Most-Híd, Sieť). A Hlas, amely a Smerrel együtt kormányoz, meglehetősen gyengélkedik, de a közvélemény-kutatások elmúlt időszaka alapján a támogatottságuk stabilan 12 százalék. Ez persze csalóka lehet, hiszen könnyen megtörténhet, hogy a következő választáson a párt alig lépi át a választási küszöböt 6-7 százalékkal.
A Hlas egyfajta identitásválságban szenved, nehezen olvasható ugyanis, hogy mit képviselne. A párt legnagyobb vesztesége Peter Pellegrini, hiszen gyakorlatilag rá épült a párt. Időközben Pellegriniből államfő lett, a pártelnöki széket pedig Matúš Šutaj Eštok örökölte meg. Az ő feladata az lenne, hogy a Hlasnak egyfajta tartást adjon, nem pedig Fico felé húzzon.
Az pedig világosan látszik, hogy a Hlas eddig nem tudott egységet teremteni, hiszen három képviselő is elhagyta a parlamenti frakciót. Közülük ketten már nem tagjai a Hlasnak, Samuel Migeľ pedig már a Rudolf Huliak vezette Národná Koalícia padsorait erősíti. Hogy képes lesz-e a Hlas megtartani az identitását a következő választásig, az azon is múlik, hogy a párt vezetése mennyire lesz önálló, és képes lesz-e képviselni a mérsékelt szociáldemokráciát a Smerrel szemben, amelyet Peter Pellegrini következetesen elkezdett. A másik irány viszont Matúš Šutaj Eštokkal egyenes úton a Smer védőszárnyai alá vezet.
A legtöbb közvélemény-kutató intézet a KDH-t stabilan 7-8 százalékra méri. A tendencia alapján Milan Majerskýék akár hátra is dőlhetnek, hiszen egy esetleges időközi választás után simán átlépnék az öt százalékos bejutási küszöböt. A helyzet viszont korántsem ilyen egyszerű. Ahogy említettem, a kereszténydemokratákra a legnagyobb veszélyt a Smer által meghirdetett “KDH kicsontozása” jelenti, amely a szavazók Smerhez való elszívását és a kormánypárthoz való viszonyt takarja.
A KDH egyfajta kényszerhelyzetben van, hiszen egyszerre kell megfelelniük a konzervatív választóknak, miközben egyértelművé kell tenniük, hogy semmiképpen sem működnek együtt a Smerrel.
Ellenzékiek, de közben tisztes távolságot tartanak a PS-szel szemben, a kultúretikai kérdéseknél homlokegyenest eltérő értékrenden vannak. Legutóbb előálltak egy saját alkotmánymódosító javaslattal, amelyben jelezték, hogy politikájuk önálló és szuverén, valamint a KDH valódi értékeit közvetítik. A kérdés csupán az, hogy a tömbösödő, turbulens és kétpólusú szlovák politikai közegben ez mennyire lesz elég ahhoz, hogy kielégítsék az igényesebb választókat, akik az alapértékek mellett többet szeretnének hallani.
Az SaS támogatottsága hosszú ideje stabilan 5-6 százalék között stagnál. Ez azonban közel sem jelenthet megnyugvást a jobboldali liberálisoknak, hiszen a parlamenti küszöb határán táncolnak. Richard Sulík után Branislav Gröhling került az SaS élére, és bár az új vezetés igyekszik saját témákkal előállni, valamint folyamatosan kommunikálnak, mindig csak a PS mögött kullognak.
A jobbközép szavazóbázis számára jelenleg sokkal vonzóbb a PS, amely ráadásul nem is jobboldali párt. Šimečkáék tehát elszívják az SaS szavazóit. Ha az SaS nem változtat ezen, és nem áll elő más olyan jellegű témákkal, amelyek aktivizálhatják a jobboldali szavazókat, akkor a következő választáson könnyen kieshetnek a parlamentből.
Felmerül a kérdés, hogy vajon az SaS-nek van-e lehetősége más szavazók felé nyitni? A jobboldali, konzervatív atlantista és volt Dzurinda-szavazók még nem tűntek el teljesen, őket sokkal jobban meg tudná szólítani az SaS, mint a PS. A kérdés az, hogy mennyire látja fontosnak a párt, hogy a konzervatív-liberális irány az, amely kiemelheti őket a PS árnyékából.
A Republika támogatottságát a legtöbb közvélemény-kutató intézet stabilan a parlamenti küszöb felett, 6-7 százalékra mérte. Ez azt jelenti, hogy a Republikával stabilan számolni kell az elkövetkező időszakban a parlamentben. A legutóbbi választások során éppen hogy csak nem jutottak be, helyettük viszont bekerült az SNS.
Andrej Dankóék támogatottsága most azonban 3-4 százalék között mozog, így ismét helycsere következhet be, ugyanis a két párt közötti szavazóbázis átjárhatósága a legjobban követhető a szlovák politikai színtéren. Szlovákiában a szélsőjobboldal is egyfajta átalakuláson ment keresztül, hiszen a Republika pártelnöke korábban Kotlebával együtt az ĽSNS-ben kezdte pályafutását. A valamivel szofisztikáltabb és elegánsabb Republika abban különbözik az ĽSNS-től, hogy a szélsőséges témákat választékosabban tudja közvetíteni a választók felé.
Már nemcsak az alacsony iskolázottságú emberek körében népszerűek, hanem a fiatalok és az értelmiségi diplomások is jelentős arányban voksoltak a Republikára a legutóbbi európai parlamenti választáson, amely során a párt 12,53 százalékos eredményt ért el. Milan Uhríkék tehát készek visszatérni a szlovák törvényhozásba.
A Smer számára biztosan stabilabb partner lenne, mint a jelenlegi SNS, amelyet gyakorlatilag csak a pártelnök, Andrej Danko képvisel a parlamentben. A Smer pedig nem határolódott el a Republikától, de miért is tenné, ha sok mindenben egyetértenek?
Bár a legtöbb közvélemény-kutató intézet alig mérte be a pártot a parlamentbe, 2024 végén életjeleket kezdett mutatni Matovič mozgalma, a Slovensko. Robert Fico moszkvai és vietnami útja során Matovičék egyre hangosabban követelték Fico távozását. Sőt, a kezdeményezést ügyesen sikerült elvenniük a vezető ellenzéki pártoktól. Ennek köszönhető, hogy néhány közvélemény-kutató intézet, mint a Focus, a mozgalmat már 5 százalékra mérte. Hogy ez a tendencia továbbra is így marad-e, az a következő hónapokban derül ki.
Mindenesetre Matovičék jó időben kapták el a szelet a vitorlájukba, hiszen az utóbbi időszakban a káosz és a zűrzavar uralkodott, ez pedig Matovič természetes közege, amelyben építeni tudja magát.
A gond csak az, hogy a káosz nem tart örökké – ha pedig nem történik „szenzáció”, Matovičékat alig veszi észre valaki.
A Magyar Szövetséget több szlovák közvélemény-kutató intézet rendszeresen alulméri, mivel több ügynökségnél a minta nem pontos. Az AKO vagy az Ipsos 1-2 százalékos támogatottságot mért, míg a Polis ügynökség 5 százalék közelébe helyezte a magyar pártot. Ezekből kiindulva a Magyar Szövetség támogatottsága nagyjából 3-4 százalék lehet, amit a Focus is megerősített.
Gubík László és a Magyar Szövetség új vezetése korszakváltást ígért. A párt kommunikációjában észrevehető a szakmaiság, valamint a stabilitás fontossága. A Magyar Szövetség tudatosan igyekszik elkerülni, hogy egyértelműen besorolható legyen Fico vagy az ellenzék oldalára. A probléma viszont az, hogy a szlovákiai hírfogyasztók nagy részének fontos, hogy az adott pártok hogyan viszonyulnak a fő politikai erőkhöz.
Ebben a harcban a Magyar Szövetség nem akar állást foglalni, mert úgy a választóik egy részét elveszíthetnék.
Ezt a róka fogta csuka helyzetet csak úgy tudják kikerülni, ha a magyar ügyek mellett olyan témákat is felvállalnak, amelyek az ország működése és a polgárok szempontjából fajsúlyosak, és határozottabban, markánsabban tudják azokat keretezni, mint a meghatározó szlovák pártok. Ezek legfőképpen gazdasági, illetve szociális témák lehetnek, amelyekre a Magyar Szövetség saját kidolgozott javaslatokat fogalmazhat meg.
A sikeres politizálás kulcsa ebben az esetben az lehet, ha olyan központi témákat hoznak be a közéletbe, amelyekre a szlovák média is kénytelen lesz figyelni és reagálni.
A szlovák politikai térkép egyre inkább kétpólusúvá válik, ahol a Smer és a PS dominanciája megkérdőjelezhetetlen. A kisebb pártok folyamatosan küzdenek a túlélésért, miközben a tömbösödés folyamata egyre inkább meghatározza a szlovák politika dinamikáját. A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy a két nagy párton kívül (Smer, PS) a többi pártnak hogyan sikerül megerősíteni a pozíciójukat, a jövőbeni kormányalakítás szempontjából ezek döntő faktorok lehetnek.
