Piros pünkösd ünnepe: szokások és hagyományok
A húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját, pünkösd napját.
Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, s napja minden évben május 10-e és június 13-a közé esik.
Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratás meghálálásának (Sávuot) napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepévé vált.
Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók (Tertullianus, Origenes), ünneplése egyidős az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését. Mivel a húsvéthoz kötődő ünnep, ezért a niceai zsinat óta (i.sz. 325) mozgó ünnep. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése.
A Szentlélek kiáradásának történetét a Bibliában az Apostolok cselekedetei rögzíti. A leírás szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot.
Isten a nyelvek csodájával mutatta meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de számos vonásukban az ősi tavaszünnepi pogány rítusok emlékét is őrzik. Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra.
A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap.
Jellegzetes népszokás ilyenkor a pünkösdölés, a pünkösdi király- és királynéválasztás, valamint a májusfa-állítás vagy -kidöntés.
Rengeteg olyan tradíciót őrzünk, amit érdemes feleleveníteni és gyermekeinknek, unokáinknak továbbadni.
Pünkösdi király
A pünkösdi király választás Európa-szerte elterjedt szokás volt, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás, de leginkább lovas számokon) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá
a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később.
Kortársai kötelessége volt minden ellenszolgáltatás nélkül őrizni a jószágait. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Uralkodásának rövid idejére utal a "pünkösdi királyság" kifejezés.
Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.
A szokásnak Jókai Mór Egy magyar nábob című regényében is emléket állít.
Pünkösdi királynéjárás
A pünkösdi királynéjárás pünkösdjárás, pünkösd-köszöntés, cucorkázás a lányok termékenységvarázslással összekötött pünkösdi köszöntője a Dunántúlon.
Megkülönböztetett szereplője a legkisebb, legszebb lány a pünkösdi királyné vagy más elnevezései szerint: királynéasszony, kiskirályné, cucorka.
A királyné-járás némileg szelídebb hagyomány: négy lány közrefogta a királynét, feje fölé sátor gyanánt kendőt tartva, és együtt végigsétáltak a faluban, bekopogva a számukra ismeretlen házak kapuján, hogy köszöntőt mondjanak.
A szokás négy fő mozzanatból áll:
- többnyire négy lány házról házra vezet egy kisebbet, a pünkösdi királynét;
- egy házhoz érve az udvaron vagy az ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki baldachin módjára, vagy betakarják;
- éneklés közben mozdulatlanul állnak, körbejárják a királynét, esetleg táncolnak;
- termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a királynét: Ekkora legyen kendtek kendere. Ha valaki nem szívesen látta őket gyorsan legugoltatták a királynőt hogy ne nőjön meg a kendere az illetőnek.
A Csallóközben egy felöltöztetett bábut hordtak körbe. A szokás eredeti célja, a termékenységvarázslás idővel értelmét vesztette,
ezután amikor felemelték a királynét már azt kiáltottak, hogy „Ekkora legyen a kiskirályné!”. A királynéjárás pedig átalakult ünnepköszöntő, adománykérő szokássá.
Párválasztó és udvarló szokások
A pünkösdi hagyományok közé tartozik a párválasztás is, ilyenkor általában bálokat szerveztek a falvakban.
Topolyán a lányok búzavirágból, pipacsból koszorút fontak. Az udvarlási szokások közé tartozott, hogy a legények pünkösd hajnalán pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni szerettek volna. Ugyanakkor a búzavirág-koszorút el kellett hozniuk.
Míg a fehérvasárnaphoz kapcsolódó mátkálás, komálás az egyneműek barátságkötését szolgálta, addig a pünkösdi mátkatálküldés a párválasztásban játszott fontos szerepet. Erről múlt századi leírás számol be. Egerben a legény ünneplőbe öltözött kislánnyal mátkatálat küldött a választott lánynak, s ha a lánynak is tetszett a legény hasonló tálat küldött vissza. A küldöncöt néhány krajcárral jutalmazták.
Táncmulatságok
Este aztán újabb lehetőség nyílt az udvarlásra, ugyanis sokfelé ilyenkor pünkösdi bálokat tartottak.
Pünkösdi ladikázás
A pünkösdi ünnepkör több jellegzetességét is magába foglaló, különleges szokás volt a sárközi Szeremlén a pünkösdi ladikázás.
A szokásban lévő pünkösdi ladikázás az ünnepkör párválasztó, udvarló szokásai közé sorolható. A ladikázás napja hagyományosan pünkösd hétfőjén volt. A legények pünkösd másnapján zöld ágakkal feldíszített csónakon megcsónakáztatták a lányokat, akik erre az alkalomra díszes evezőket vittek magukkal.
Egykor házasságok köttettek egy-egy felejthetetlen zenés-dalos ladikázás után.
Főleg, ha az udvarló az eladósorban lévő leányt arra is megkérte, hogy hozza magával az alkalomra díszesen kifaragott kisevezőjét. A ladikázó lányok - ha elfogadták a meghívást - bazsarózsával, orgonavirággal, színes szalagokkal, cifra zsebkendővel díszítették fel az ágakkal megtűzdelt csónakokat.
Májusfa
Egyes vidékeinken ilyenkor állították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésére került sor pünkösdkor.
A májusfaállítás az udvarlási szándék kifejezésére szolgált. A fát az egyik ifjú kiszemeltjének vagy kedvesének háza elé állították.
Mivel a májusfa a szerelem szimbólumaként az érdeklődést, szándékot jelölte, a lány büszke lehetett, hogy májusfát kapott. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak fát.
Az udvarlási szándék komolyságát jelezhette a fa fajtája, nagysága. Többnyire szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással díszítették fel.
Néhol a rosszhírű lánynak kiszáradt gallyra fazekat, rongydarabokat aggattak.
A májusfát titokban állították fel, de közösen, nagy mulatság keretében döntötték le. Vágfarkasdon pünkösdkor bontották le a fát táncmulatság keretében. Ennek szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, majd megmászása. Nagy szégyen volt, ha a májusfát nem táncolták ki, mert ezzel azt hozták nyilvánosságra, hogy a frigy valamiért nem jön, nem jöhet össze, a fiú elállt az udvarlási szándékától.
A pünkösdi májusfának a fiatalok mulatságával kapcsolatos két jellegzetes példája a csallóközi vámkerék és a szabadszállási jádzófa.
A Csallóközben szokás volt a vámkerékállítás. 15 méter magas rúdra kocsikereket tettek, feldíszítették szalagokkal, borosüvegekkel.
Az erre az alkalomra kinevezett bíró vagy csősz a párokat elfogta, és a lányokkal bírságot fizettetett. A mulatságot is a lányok rendezték, vám nélkül senki sem mehetett a kocsmába. A pénzt közösen mulatták el, úgy vélték, a bőséges evés-ivás a természetet is bőségre készteti.
Szabadszálláson pünkösd szombatján állították fel a májfát, a jádzófát. A lányok csináltak a másnapi labdázáshoz labdát. A legények díszítették fel a fát azokkal a kendőkkel, amit a lányoktól kaptak. Pünkösdvasárnap kitáncolták a fát, hétfőn pedig bált rendeztek.
Pünkösdölés
Ekkor a pünkösdi király és királyné páros kíséretével együtt, zenélve táncolva körbejárták a falut, adománygyűjtés céljából is.
Zöld ág – védelem a rontás, a boszorkányok ellen
Pünkösdkor szokás volt zöld ággal, gyümölcsfaággal, bodzával, pünkösdi rózsával díszíteni a templomot, a házat és az udvart.
Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek.
Az ősi termékenyvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.
Dávodon azért tűztek bodzát az ablakba, hogy a boszorkányok elkerüljék a házat. A házakra és az istállókra tűzött zöld ágak pedig megvédték a termést az ártó szellemektől.
Pünkösdi zöldjárás
A Zemplén megyei Pányokról a pünkösdi zöldjárás szokása maradt fenn. A lányok kivonultak az erdőbe, ahol gallyakat gyűjtöttek, majd a faluban összefogódzva, két lány kaput tartó keze alatt végigvonulva, a Bújj, bújj zöldág című dalt énekelve szétszórták az ágakat.
Törökbasázás, borzakirály, rabjárás
Az országszerte ismert szokások mellett voltak szűkebb területen ismert pünkösdi szokások is.
Győr-Sopron megyei szokás az ún. pünkösdi rabjárás is.A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mentek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze, ők is ajándékokkal tértek haza.
Ugyancsak Győr-Sopron megyei községből ismerjük az ún. borzakirályt.
Egyházasfalun bodzából készítettek számára harangszerű köpenyt, őt is mondóka kíséretében vitték a társai házról házra.
Csíksomlyói búcsú
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő tömegrendezvénye lett.
1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni, a Csíksomlyón összegyűlt székelyek azonban a Nagyerdőnél győzelmet arattak, megvédték ősi katolikus hitüket. Erre emlékezve tartják meg Csíksomlyón minden pünkösd szombatján az ünnepi szentmisét és a nagy búcsút, ahová több százezer ember érkezik az egész Kárpát-medencéből és a világ más tájairól is.
A pünkösdi szokások tele voltak varázslattal. Különböző rítusok és hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz.
A pünkösdi harmatnak egészség és főként szépségvarázsló erőt tulajdonítottak.
Mikekarácsonyfán pünkösd hajnalán napkelte előtt a lányok a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük, ne legyen szeplős az arcuk. Úgy tartották, a megtisztított kutak vize egész évre jó egészséget adott.
A néphit szerint a hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket.
A pünkösd-napi tilalmak mezőgazdasági munkára és egyes házimunkákra vonatkoznak.
Tiltották az állatok befogását és a kenyérsütést is. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek.
Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen. Úgy tartották, aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz.
Pünkösdkor cselédvásárt tartottak; ezen a napon szedték a báránydézsmát, ekkor kapták a pásztorok az ún. pünkösdi garast.
Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárány megevése; egyes helyeken bizonyos édes tésztákat esznek, hogy sárga legyen a kender.
A pünkösd termésjósló a gabonafélékre, valamint időjósló nap is.
Baranyában és Bács-Bodrogban azt mondták: "Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz”.
Májusi eső aranyat ér, de a pünkösdi eső ritkán hoz jót - tartották a régiek.
Egyes pünkösd hajnalán szedett növények tájainkon gyógynövényként használatosak.
