Olimpia magyarok nélkül: Los Angeles 1984
A négy évvel korábbi, moszkvai játékok után ismét egy csonka olimpiára került sor, ezúttal a világ másik felén, Los Angelesben. A szovjetek visszaadták Jimmy Carternek a kölcsönt (pontosabban az utódjának, Ronald Reagannek), a hidegháború ismét erősebbnek bizonyult, mint az olimpiai eszme. A távolmaradás hivatalos oka, az Újvilágon végigrohanó szovjetellenes hullám volt. Az elvtársak abban is reménykedtek, egy sikertelen olimpia gyengíti Reagan elnök újraválasztási esélyeit.
Marat Gramov, a Szovjet Olimpiai Bizottság elnöke sportolóik testi épséget féltette. 1984. május 8-án Moszkva hivatalosan is bejelentette, versenyzői nem utaznak el Los Angelesbe.
A Nagy Testvér döntése természetesen a kommunista blokk országainak is iránymutatásul szolgált.
Amelyet mindössze két ország, az egyébként is különutas Jugoszlávia, illetve a Kárpátok Géniuszának országa, Románia. Olyan sporthatalmak, mint Dél-Jemen és Angola szintén megfosztották a világot sportolóik látványától. A másik kommunista nagyhatalom, Kína azonban ott volt az Angyalok városában. A szovjetellenes kirohanások szervezésébe a KGB is bekapcsolódott, a Ku-Klux-Klán nevében megfenyegették a sportolókat. Több mint egy tucat állam maradt távol a játékoktól, pedig nyolc évvel ezelőtt, Montrealban az aranyérmek több mint felét ők zsebelték be.
A kádári vezetés természetesen nem akart szembehelyezkedni a szovjetekkel, bár igaz, hogy csak az utolsók között csatlakozott a MOB a bojkotthoz. A Politikai Bizottság április 10-i ülésén kifejezte aggodalmát:
Utasították a MOB-ot, jelezzék a sajtónak, hogy „sportolóink az olimpia szellemében készülnek a találkozóra, de érzékeltessék, hogy részvételük a rendezők magatartásától függ.” Sportolóink közben teljes erőbedobással készültek életük nagy eseményére. A május 14-i PB ülés a következőket „ajánlotta” a MOB-nak: „Ajánlja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, foglaljon úgy állást, és nyilatkozatban tegye közzé, hogy a kialakult körülményeket figyelembe véve, a magyar sportolók nem vesznek részt a XXIII. nyári olimpiai játékokon. Az olimpiai bizottság kommunista tagjai és néhány kiemelkedő pártonkívüli személyisége az ülés előtt kapjon tájékoztatást a Politikai Bizottság állásfoglalásáról.” Az ülésen azt is jóváhagyták, hogy a már szervezés alatt álló Barátság játékokon részt vegyenek sportolóink. 1984 nyarán megszervezett Barátság játékokon 60 ország vett részt, több ország, köztük Magyarország is biztosította a helyszínt.
A MOB május 16-án jelentette be, hogy nem utazunk Los Angelesbe.
Ha nehezen is tudjuk átérezni azon sportemberek fájdalmát, akiktől elvették életük nagy lehetőségét, azért próbáljuk meg. Itt jegyezzük meg Jacsó István nevét, a Kézilabda Szövetség elnökségi tagja egyedüliként szavazott a bojkott ellen. Stefanek Gertrúd bronzérmes tőröző Radványi Benedek 1984 – A kettétört olimpia című könyvében a következőket mondta: „Full tele voltam adrenalinnal, baromira készültem az olimpiára. Nem is tudom elmondani, mit éreztem, amikor Kulcsár Győző hamuszürke arccal bejelentette két vagy három héttel az indulás előtt, hogy nem megyünk. A forró vizet a kismalacra tipikus esete. Gerevich Pali rögtön mondta, hogy szevasztok, abban a minutumban, ahogy ez elhangzott, fogta a cuccát, bedobálta a zsákba és hazament. Azzal a lendülettel abba is hagyta. Sokan tettek hasonlóan.”
Női kosarasaink először szerepelhettek volna olimpián, pont a bojkott bejelentése napján harcolták ki Kubában az ötkarikás részvételt. Gáspár Tamás birkózó mérgében egy radiátort vert le a falról, el is repedt a keze. Fábián László öttusázó, 21 évesen szembesült azzal, hogy nem megy az olimpiára. „Úgy gondoltam, majd nyerek máskor, viszont már akkor éreztem, hogy az öregeknek ez nagy csapás. Később természetesen rájöttem, hogy ez nem egészen így megy, jobb, ha legalább megadják az esélyt az embernek, legföljebb lebőg” – mondja Fábián. Hogy a későbbiekben egy világhírűvé vált sportolóról se feledkezzünk meg, Darnyi Tamás is lemaradt az olimpiáról.
A Barátság játékokon aztán taroltak a mieink, de az nem volt az igazi, az éremeső ellenére sem: 10 arany, 17 ezüst, 24 bronz.
Vaskuti István kenus a pótolimpiát, csak a rab nemzetek kupájának nevezte. A versenyzőket az olimpiának megfelelő jutalomban részesítették, a győztesek egy Zsiguli árát kapták. Megérdemlik az 1984-es „olimpiai bajnokaink”, hogy nevüket felsoroljuk, természetesen a többi érmesünk is, csak hát az a fránya helyhiány: Nagysolymosi Sándor (cselgáncs), Fábián László és az öttusacsapat (Fábián, Mizsér Attila, Szombathelyi Tamás és Buzgó József), Stefanek Gertrúd és a női tőrválogatott (Stefanek, Kovács Edit, Jánosi Zsuzsa, Győrffy Katalin), a párbajtőröző Kolczonay Ernő, a pályakerékpáros Somogyi Miklós, a sportlövő Kotroczó Lászlóné, a birkózó Gáspár Tamás és az atléta Bakos György (110 gát). 15 évvel később a győztesekre is kiterjesztették Deutsch Tamás, akkori sportminiszter javaslatára az olimpiai járadék kedvezményét.
A második helyen a románok végeztek 20 első hellyel. Az olimpia egyik legjobbja az amerikai Carl Lewis volt, Jesse Owens méltó utóda négy aranyérmet (100 és 200 m-es síkfutás, távolugrás és 4x100 m-es váltó) szerzett. Bár a nézők jelentős része nem díjazta túlzott magabiztosságát. Az olimpia legeredményesebb sportolója, a román színekben versenyző Szabó Katalin volt, aki tornában 4 arany- és egy ezüstérmet nyert.
Debütált a női maratonfutás, a ritmikus gimnasztika, a szinkronúszás, a szörfözés és a kerékpáros női egyéni mezőnyverseny. A 400 m női gátfutás győzteseként a marokkói Naval el-Mutavakel személyében az első olimpiai bajnok muszlim nő futott be a célba. Az amerikai Mary Lou Retton (Károlyi Béla tanítványa) első nem kelet-európai tornásznőként szerzett egyéni összetettben aranyérmet.
A bojkott legjobban a súlyemelést érintette, hiszen legjobb százból csak hatan voltak jelen. Hiányzásunknak az Új-Zélandiak is örülhettek, négy aranyat lapátoltak össze kajak-kenuban.
Szabó Katalin Zágonban született, ahol Mikes Kelemen is, bár neki még a születésekor megvolt a hazája. Szülőfalujában róla nevezték el az óvodát, amikor hazalátogatott, épp akkor adták át az épületet, a következőket nyilatkozta:
