Magyarok az olimpiákon XVII.: München 1972 - Játékok a terror árnyékában
A mexikói olimpia után a láng visszatért a vén kontinensre. München rendezhette meg a játékokat 1972-ben, a kiválasztásnál Detroitot, Madridot és Montrealt utasította maga mögé. Akkor még senki nem gondolta, minden idők talán leghírhedtebb olimpiájának helyszíne lesz a bajor város. A játékok félidejénél, szeptember 5-én ugyanis a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet tagjai akcióba léptek. Jelen írásunkban nem térünk ki a szomorú eseményekre, erről korábban írtunk már, lásd a mellékelt írást.
Már a megnyitó előtt is felmerültek problémák, mint általában mindig. Rendezni kellett a két Németország helyzetét, hiszen az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) a saját nevén indult. A NOB kérésére több München környéki rádióadást is beszüntettek, belpolitikai viharok dúltak az NSZK-ban. Az új kancellár, Willy Brandt azonban elsimította a dolgokat, és az olimpia nagyon is barátságos hangulatban kezdődött. A játékok kabalaállata, Waldi, a tacskó mindenkit elbűvölt.
121 ország több, mint 7000 versenyzője érkezett meg Münchenbe.
Először álltak rajthoz Albánia, Dahomey (Benin), Felső-Volta (Burkina Faso), Gabon, Lesotho vagy éppen Szaúd-Arábia sportolói. A sportolók között már ezren felüli volt a hölgyek létszáma. A játékok legnagyobb sztárja, Mexikó kétszeres bajnoka Mark Spitz volt.
Az amerikai gyorsúszó Németországban még jobb volt. Hétből hetet nyert, négyszer egyéniben és háromszor csapatban.
A magyar küldöttség ismét remekül szerepelt, 35 érmünkkel az éremtáblázat nyolcadik helyén végeztünk.
Versenyzőink 6 aranyat, 13 ezüstöt és 16 bronzot hoztak haza. A rádió és a televízió is közvetítette az eseményeket, a tévések közül itt debütált Knézy Jenő. Aranyainkat Hegedűs Csaba, Gedó György, Balczó András, Földi Imre, Fenyvesi Csaba és a férfi párbajtőr csapat szerezte. A vívók, csapatvezetőjük dr. Bay Béla irányításával 8 érmet termeltek 2-4-2 megoszlásban. Fenyvesi Csaba párbajtőr egyéniben, illetve csapatban is első lett. A tőr mellett a szikével is jól bánt, sebész szakorvosi végzettséggel rendelkezett..
Orvosi diplomáját még aktív versenyzőként szerezte meg.
Visszavonulása után sokáig a MÁV Kórházban dolgozott, majd rákkutató programban vett részt. Az egyéni döntőt a terrortámadás után egy nappal rendezték.
– idézte fel később.
Úgy vélekedett, ha akkor nem folytatják a játékokat az egész olimpiai mozgalom elhalt volna. Egyéniben a címvédő, Kulcsár Győző harmadik lett. Csapatban aztán Fenyvesivel, Erdős Sándorral, Schmitt Pállal, Osztrics Istvánnal vigasztalódhatott az összesen 4 olimpiai aranyig jutó Kulcsár. A párbajtőrcsapat sorozatban harmadik címét szerezte.
Nézzük a birkózó Hegedűs Csaba és az ökölvívó Gedó György aranyát.
Az évkönyvek szerint Hegedűs szerezte a 100-ik magyar aranyat az olimpiák történetében.
Erről Gedónak más a véleménye, amint egy interjújában kifejtette, a döntője előbb kezdődött, mint a birkózó Hegedűs Csabáé, és előbb is ért véget, csak az eredményhirdetése kezdődött később. A papírsúlyú Gedó játszi könnyedséggel intézte el ellenfeleit, talán csak a szovjet Ivanov ellen izzadt meg kissé. Fiatalsága izgalmaira így emlékezett:
Hegedűs Sárvárról indult, Szombathely érintésével került a Vasasba. Egy évvel az olimpia előtt Szófiában világbajnok lett, és elnevezték Tuskirálynak, mert az összes meccsét tussal nyerte, vagyis minden ellenfelét két vállra fektette. Münchenben a kötöttfogásúak 82 kilogrammos versenyében indult. Az olimpia után csúnya autóbalesete volt, de felépült és visszatért a szőnyegre, meg sem állt két EB aranyig. Versenyzői pályafutása alatt jogi diplomát szerzett. Tíz évig volt a válogatott kapitánya, ez idő alatt Kocsis Ferenc, Növényi Norbert, valamint Sike András olimpiai bajnok lett. Hegedűs mindjárt az első körben legyőzte 5-4-re a szovjet Anatolij Nazarenkót, aki végül második lett. A Tuskirály szófiai menetelését is ellene fejezte be. Most pedig a müncheni menetelését vele kezdte. „Hajnalban, ötkor keltünk, és elmentünk mérlegelni. A visszaúton, már az olimpiai faluban, kékruhás hostessek csoportján és valóságos kordonon kellett átvergődnünk: megtörtént az emlékezetes terrorakció, amelynek izraeli birkózók is áldozatául estek, de ezt akkor mi még nem tudtuk. A szobámban vártam a sorsolás eredményét, ami nem ért váratlanul, mert valami azt súgta, hogy Nazarenko lesz az első ellenfél. Mivel a délelőtti programban nem szerepeltem, a faluban maradtam, feküdtem, és a sorsdöntő, első mérkőzésre összpontosítottam. Délután tudtuk meg, hogy a merénylet miatt a Játékokat felfüggesztették. Egy nappal később álltunk szőnyegre Toljával.”
A lengyel Ostrowski elleni meccsét leszámítva minden meccsét háromszor három percig vívta. A svéd Karströmöt 3:1-re, a bolgár Dimitrovot 8:5-re, majd az utolsó összecsapáson a jugoszláv Nenadicsot 5:4-re győzte le. A birkózók még négy bronzérmet összebirkóztak, öklészeink pedig még két ezüstöt verekedtek ki maguknak.
Hogy kié volt a századik? Magunk részéről csak annyit fűznénk hozzá, hogy boldog lehet az a nemzet, akinek azon kell vitatkoznia, hogy 48 évvel ezelőtt melyik fiuk szerezte a 100-ik olimpiai aranyat.
Földi Imre két ezüst után most felülhetett az 56-kilogramosok között a trónra, megnyerte az olimpiát. A Kecskeméten született súlyemelő a Tatabányai Bányász sportolója volt. Pályafutása alatt számtalan alkalommal állított fel világcsúcsot és ötven alkalommal magyar csúcsot. Visszavonulása után edzőként dolgozott. Tatabányán a sportcsarnok őrzi a nevét. 1972. augusztus 28-án, Münchenben, új világcsúccsal lett olimpiai bajnok. Súlyemelőink emellett még egy ezüst- és 3 bronzéremmel gazdagodtak.
Balczó András Münchenben végre egyéni öttusa aranyat szerzett, a csapat pedig az ezüstnek örülhetett, hasonlóan a pólósokhoz és a labdarúgókhoz.
Balczó mögött a szovjet Borisz Onyiscsenko lett a második. „A müncheni stadionban húsz percnek kellett eltelnie Onyiscsenko feltűnése nélkül, hogy győztesnek tudhassam magamat, ez a húsz perc a tétlenségre kárhoztatott ember várakozása volt, hiszen a győzelem érdekében ekkor már nem tehettem semmit, kínos húsz perc volt, de abban, hogy leráztam magamról a nyerésvágy görcsét, ez a befejezetlenség is benne volt, és lényeges volt az is, hogy tudtam, nem szabad a célba érés után engedni a hordágyra lenyomni magamat, mert a rosszullét akkor kezdődik…” – mesélte később a boldog győztes.
