2023. július 28., 18:16

Magyar csaták, csatázó magyarok: Mátyás újabb diadala

Mátyás király nemcsak az utókortól, hanem a kortársaitól is gyakran megkapta, hogy nem fordít-fordított elég figyelmet a török veszélyre. Frigyes császár még azzal is megvádolta Mátyást, hogy megegyezett a törökkel, azok szabadon átvonulhatnak az ország déli részein az osztrák tartományokat támadva. Anélkül, hogy igazságot tennénk e kérdésben, azért nem árt figyelembe venni a Magyar Királyság és az oszmánok birodalma közti hatalmas területi. illetve lakosságbeli, és az azzal járó bevételi különbségeket.

Benczúr Gyula: A diadalmas Mátyás

Fotó: wikimedia commons

Mátyás azzal, hogy tovább építette a Luxemburgi Zsigmond által elkezdett végvárrendszert, illetve állandó hadsereget (Fekete sereg) állított fel, óvatosságra késztette a törököket. Ahogy Veszprémy László fogalmazott a Hadtörténeti Közleményekben Szabács ostromáról írott egyik cikkében:

A mátyási politika legnagyobb újdonsága a „nagy stratégia" sikeres alkalmazása volt. Ennek lényege, hogy az állandó zsoldos sereg fegyverben tartása olyan elrettentő erővel hasson a török hatalomra, hogy az komoly támadásra gondolni sem merjen.”

Egyik korábbi írásunkban már szóltunk a sikeres jajcai ostromról. Ezt követően hosszú évekig honolt viszonylagos nyugalom a déli végeken, egészen 1474-ig, amikor már nemcsak a Kárpátok körüli hűbéres államokat, hanem az ország területét is támadás érte. Ali, szendrői bég egészen Nagyváradig jutott, miközben Mátyás Sziléziában hadakozott. Újra felhangzott az elégedetlenkedők kórusa: a király forduljon a török ellen. Ennek eleget is tett, a korszak egyik legerősebb seregét vetette be. A számadatok ezúttal sem pontosak, körülbelül 10-15 ezres lehetett a létszám. A kortársak természetesen, mint általában, jóval nagyobbra teszik Mátyás seregének létszámát. Királyunk célpontja a pár évvel korábban, a Száva jobb partján felépült Szabács vára lett. A várat minden oldalról mocsarak és vizesárok védték. Falai fából, földből készültek, de a körülötte lévő természetes akadályok, szinte bevehetetlenné tették. Tüzérséggel földsáncokat megsemmisíteni nem volt túl hálás feladat, hiszen a lövedékek erejét a föld elnyelte. Mindenesetre 1476 januárjában már a Szabács körüli táborban találjuk Mátyást.

Bonfini az előkészületekről a következőket írta:

Míg a királyt a cseh háború foglalta el, a török a Száva partján - mint fentebb már elmondottuk - felépítette Szabácsot, hogy ne csak a Szerémségbe, de Pannóniába és Noricumba [Ausztriába] is könnyen betörhessen. Bár Matusnai Gábor kalocsai érsek megpróbálta az építkezés akadályozását, nem sikerült onnan elűznie őket. Miután azonban a cseh háború befejezést nyert, Morvaországban és Sziléziában béke lett, s mindkét királlyal létrejött a szövetség, Mátyás igyekezete arra irányult, hogy elfoglalja ezt az erősséget, melyet a török a keresztények végveszedelmére emelt.

Tudta, hogy Pannóniát gyakori becsapásokkal teljesen elpusztítják, hacsak le nem rontja vagy hatalmába nem keríti azt a várat. Ezért a következő télen igen nagy sereggel indult s oly elhatározással, hogy vagy életét veszti, vagy megszerzi ezt a várat, mely gyűlölségből, pusztulására épült ellene. Vitéz és állhatatos elhatározását szerencse követte; kívánsága teljesedett. Midőn Mahomet meghallotta, hogy Mátyás visszatért Magyarországra - tudta, hogy mintegy hét évig volt elfoglalva a cseh és lengyel háborúval -, újra megerősítette Szabácsot, mert úgy vélte, míg áll Szabács, a pannon nem fog nyugodni. Testőrsége javát választotta ki és Szabácsot hatalmas őrséggel látta el. Sőt, hogy még jobban kitűnjék, hogy seregeinek ez válogatott csapata, mint mondják, mindazoknak, akiket ide küldött, saját kezével erősített tollat süvegére, turbánjára.“

A várbeliek hosszadalmas ostrom után 1476. február 15-én megadták magukat.

A vár bevételéről a forrásaink különbözőek. Bonfini szerint Mátyás csellel foglalta el a várat. Látszólag felhagyott az ostrommal, de eközben serege egy másik részét elrejtette, majd azok, miután az ellenség már biztonságban érezte magát, éjjel megrohamozták a falakat, miközben Mátyás is visszatért „elmenekült“ csapataival. Mások azonban elvetették Bonfini ezen leírását. A különböző forrásokban szó van békés átadásról, megadásról, mivel a védők már nem reménykedhettek felmentő csapatok érkezésében. Olyan leírással is találkozhatunk, amely szerint először a külső vár került Mátyás kezébe, majd a belső várba szorult törökök, miután a magyarok szétlőtték a vár tornyait, megadták magukat. Egy olasz krónika még arról is beszámolt, hogy a Szabács várából elengedett janicsárok (200 fő) nem találtak megértésre a szultánnál. II. Hódító Mohamed parancsára megkötözték, és a nyakukba egy követ kötve vízbe dobták őket.

Heltai Gáspár XVI. századi krónikás, már élete alkonyán, főleg Bonfinire hagyatkozva írta meg Chronica az magyaroknak dolgairól című művét. Ebben olvashatjuk:

Hogy hír lőn ebbe, hogy Máttyás király megvötte vólna az erős Sabácot, mellyet a török Magyarországnak határra épűtett vala, nagy öröme lőn az egész országnak rajta, és minnyájan hálát adnak vala az Istennek. Az olaszok is minnyájan örülének rajta, és a pápa Rómából bocsáta egy püspeket követségbe Máttyás királyhoz, és attól külde néki ötvenezer aranyforintot ajándokba. Az velencések is követet bocsátának, és ottan küldének néki negyvenháromezer aranyforintot ajándokon. A törökek kedig igen megijedének, hallván, hogy az erős Sabác elkölt vólna tőllek. És Máttyás király elbocsátá az huszárokat, és azzok elszáguldván mind Szönderőig eldúlák a földet.“

A források ellentmondásaitól, vagy éppen sokszínűségétől függetlenül egy dologban biztosak lehetünk: Mátyás győzött és a déli végvárrendszer újabb erősséggel bővült. És van még egy nagyon fontos hozadéka az eseményeknek. Ez pedig a legrégebbi, eredetiben fennmaradt históriás énekünk, amelyet 1871-ben az Ung vármegyei Csicseren (Felvidék, Ung vármegye, ma Nagymihályi járás) a Csicsery család oklevelei között találtak. Nem járunk messze a valóságtól, ha azt gondoljuk, hogy Mátyás asztalánál is énekelhették. A kutatók úgy vélik (bár viták azért vannak), hogy a rögtön a csata után készülhetett, sőt szerzője akár a csatában is részt vehetett. Nyelvi furcsaságaira magyarázat lehet a szerző nem magyar anyanyelve. Nézzünk hát pár sort Szabács viadalából:

„Szorgost megyen Nándorfejérvárra, Hol királ erről bizon hírt vára.

Legottan számtalan sok hajókat, Fejérvárnál az Dunán valókot,

Nagy hamar felvontata az Száván, És Szabácsvár táját hoztatá számán.

Nép számtalansága környől állván, Nagy erősséget víz felől csinálván,

Hajókat mond árokba vontatni, Környől pattantyúkval falt bontatni;“