Jaj, de unom a Meta-politikát!
Immár mi, mindent később kapó, szegény közép-európai Meta-felhasználók is szabályozhatjuk, mennyi általunk nem preferált politikai tartalmat kívánunk látni Mark Zuckerberg világában.
A legtöbb Meta-felhasználót a napokban, valamelyik általa kultivált csatornán bizonyosan elérte az alábbi közlemény: "A politikai tartalmak beállításánál már többféle lehetőség van arra, hogy mit látsz olyan fiókoktól, amelyeket nem követsz."
A Facebook eredetileg egyetemisták kapcsolattartási eszközének indult, s a hőskorban, mikor eljutott Közép-Európába, illetve magyar nyelven is elérhetővé vált, még sokkal több volt benne az eredeti szemléletből, bár már használható volt kereskedelmi szempontból is.
És a mindezen helyekről származó, esetlegesen bennünket – legalábbis egykor – érdeklő kommunikátumok közé be kell csavarni a reklámokat, amelyek a pénzt hozzák a birodalomba. A Facebook nyilván nem szívjóságból ingyenes, időnkkel és adatainkkal fizetünk az ottlétért, de hát ne akadjunk fenn ezen, a sarki péknél sem ingyen vesszük a kiflit, csak ott a csereérték sokkal kézzelfoghatóbb. Amúgy meg, már nem is ingyenes, hiszen a hitelesítő pipácskáért perkálnunk kell.
A február 4-én fennállása 21. évfordulóját ünneplő Facebooknak – illetve a maga alá vásárolt, vagy saját fejlesztésű birodalomnak – voltak különböző korszakai. Voltak időszakok, amikor a rengeteg hirdetés között azért mutatóba akadt egy-egy poszt az ismerőseinktől is. Ekkor sokan átszoktak az Instagramra, de hát a kasszakulcs ugyanabban a fiókban volt.
A Metára igazából a "kici kínai" ijesztett rá, mely mára nagy kínai lett. Amikor a Musical.ly-n a tinik kedvenc dalukra tátogtak, vagy, később, a még szárnyait bontogató TikTokon szappant ettek vagy a nadrágjukba vizeltek, természetesen úgy, hogy ezt filmezték is, a Metában azért még nem vizelték össze magukat a félelemtől.
Ám amikor látták, hogy a kínaiak algoritmusa sokkal tanulékonyabb, sokkal gyorsabban "megtanulja a felhasználót", így addiktívabb is, és egyre nagyobb szeletet hasít ki a közös közösségimédia-tortából, melynek a Meta tartományában elsősorban az Instagram különböző videós formátumai látták kárát, újra felhasználóbarátabbá kellett válniuk.
A reklám viszont nem lett kevesebb, csak finomabban adagolják. Ehhez pedig több időt kell a platformon töltenünk. Ez akkor lehetséges, ha jól érezzük ott magunkat. Ezért, az algoritmus, akár a valóság torzításának árán is, olyan tartalmakat mutat nekünk, amelyek megfelelnek a platformon tanúsított viselkedésünknek. Így egy buborékba kerülünk.
A buborékjelenség a közösségi média világában egyre gyakoribbá váló probléma, amely alapvetően befolyásolja, milyen információkat látunk az online térben. A jelenség lényege, hogy a közösségi platformok algoritmusai olyan tartalmakat válogatnak össze számunkra, amelyek igazodnak a korábbi érdeklődési köreinkhez, viselkedésünkhöz és interakcióinkhoz.
A közösségi oldalak, mint például a Facebook, Instagram vagy TikTok, célja, hogy minél hosszabb ideig az oldalon tartsák a felhasználókat. Ezt úgy érik el, hogy a személyre szabott algoritmusok előtérbe helyezik azokat a tartalmakat, amelyekkel nagyobb eséllyel fogunk foglalkozni, kedveljük, kommenteljük vagy megosztjuk őket. Ez a személyre szabás azonban egy szűrőt hoz létre: csak azokat a nézőpontokat látjuk, amelyek illeszkednek az eddigi érdeklődésünkhöz, míg az eltérő vélemények és információk háttérbe szorulnak, vagy teljesen kimaradnak a látóterünkből.
A buborékjelenség egyik fő következménye a véleménybuborék kialakulása. Ebben az állapotban az egyén úgy érzi, hogy mindenki hasonlóan gondolkodik, mint ő, hiszen az algoritmusok csak azokat a tartalmakat mutatják, amelyek megerősítik a meglévő világnézetét.
Ez megerősítheti az előítéleteket, csökkentheti az empátiát és növelheti a társadalmi polarizációt. Az algoritmusok manipulációja helyett az információk sokszínűsége segíthet abban, hogy kiegyensúlyozottabb képet kapjunk a világról, ám ez a sajtómunkás meddő vágya. A legtöbb felhasználónak kiválóan megfelel az ő buborékja...
A buborékunkból pedig nagyon könnyen kimozgathatnak bennünket a politikai tartalmak. Na már megint ez a [ide tetszőleges szitokszó helyettesíthető be][ide tetszőleges politikus vagy párt neve helyettesíthető be], mondhatjuk könnyedén, ha a buborékunkkal ellentétes politikai oldallal találkozunk a közösségi médiában. Ha ez a kellemesnél gyakrabban történik meg, esetlegesen hajlamosak lehetünk az adott közösségimédia-felületet büntetésből hanyagolni.
A Meta erre most úgy kíván reagálni, hogy még tovább buborékosítja önmagát. Az új lehetőség szerint az általunk nem preferált, így nem is követett politikai véleményeket a jövőben akár teljesen ki is zárhatjuk. Vagy, ha mazochisták vagyunk, akkor akár többet is kérhetünk belőle. Az érdeklődésünk homlokterébe kerülni kívánó, egyébként általunk nem preferált politikai oldal így csak fizetett hirdetés útján juthat el az arcunkba. Az új lépés tehát nemcsak a felhasználóknak, a Metának is jó. Nem hiába mondják, minden szentnek...
