Gyere ki a hegyoldalba! - Barangolások a Dévényi-tetőn
Újra "hazai" pályán! Múltkori, nagyhazában tett túránk után most szűkebb pátriánkban teszünk egy rövid, de annál izgalmasabb kirándulást. Irány Dévény, az ország kapuja!
Amikor az R7-es autópálya gellei felhajtójánál elkezd pilinkézni a hó, még nem gondoljuk, hogy mire Dévénybe érünk, vastag, fehér paplan borítja majd a tájat. A csallóközi sár és latyak után üdítő a tisztaság és az a csak hóesésben tapasztalható különleges nyugalom, ami ilyenkor megüli a táját. Jókedvünket az sem tudja elrontani, hogy a dévényi vár alatt található hatalmas parkolót valószínűleg lánctalpas harckocsik felvonulási területének szánták és a kátyúk alapján annak is használták a közelmúltban. Két tengelytörés és három defekt után sikerül megfelelő parkolóhelyet találnunk a vár tövében.
A parkolónál nehezebb terep nem is nagyon adódik már.
A szlovákiai túristautakra oly' jellemző remek, könnyen követhető jelzések mentén vesszük be magunkat a hegyek közé. Ahogy múltkori túránk, úgy ez a mostani sem lesz a nehezebb terepekre vágyó kirándulók kedvence. Minimális szintemelkedés mellett legfeljebb a sár és a hó alá fagyott jég jelenthet némi kihívást, nyáron még az sem. Gyerekkel, nagymamával, kutyával egyaránt könnyen teljesíthető túra, tényleg az egész családnak ajánlott.
Ha a dévényi vár alól indítjuk a túrát a sárga-piros jelzést követve néhány száz méter után elmaradnak a házak, egy mély vízmosásban haladva érjük el a túra első és tulajdonképpen egyetlen komoly emelkedőjét. Miközben levegőért kapkodva kaptatunk felfelé a Dévényi-tetőre, mellettünk terepfutó srácok suhannak el, bizonyítva, átlagos kondícióval is bőven teljesíthető túra ez.
A havas csendet csak a fagy roppanása és néhány kisállat neszezése töri meg. Madarakat elvétve látni, helyenként harkálykopácsolás hallik az erdő mélyéről, a frissen lehullott hóba lábnyomokból meséket rajzol az erdő vadvilága.
Az emelkedő tetején kellemes pihenő vár. A tájat megülő köd miatt ingerszegény a kilátás, de mint az egyik útjelzőtábláról kiderül, ötpercnyire innen kilátó magasodik. Szendvics, (Tátra)tea és már megyünk is tovább! Néhány száz méter után egy átszakadt betonkerítéshez jutunk. Ne hagyjuk, hogy a posztapokaliptikus környezet megtévesszen minket, valóban erre vezet a túraösvény. A csehszlovák hadsereg 186-os számú rakétadandárjának légelhárító rakétabázisa működött a korábban lezárt területen, ma üresen álló hangárok várják a bátrabbakat. Érdemes megnézni ezeket, de gyerekkel legyünk óvatosak. Akad benn néhány szervízlyuk és alattomos vasdarab, semmi esetre se hagyjuk őket szülői felügyelet nélkül.
A kilátó miatt mindenképp érdemes bejönni, ugyanis valóban parádés, 360 fokos körpanoráma fogad minket a tetején. Fenn már metsző szél fúj, hópelyhek vágja az arcunkat, de a fogvacogtató hideg ellenére is percekig bámuljuk a táját.
Visszatérünk az imént elhagyott pihenőhöz, majd a zöld ösvényen fokozatosan ereszkedve folytatjuk utunkat. Kopott talpú bakancsomban helyenként igazi kihívás megőrizni az egyensúlyt, de ezúttal két lábon, nem pedig fenéken érem el a lejtő alját. Lassacskán egyre több kirándulóval, futóval és kutyasétáltatóval találkozunk, az erdő is éledezni kezd, a harkályok kopácsolásába kék- és széncinkék csivitelése vegyül.
Bő egy óra után érjük el Dévényújfalut. A körtúrát innen is indíthatjuk, de Csallóközből Dévény közelebb van, ráadásul a vár alól indulva a túra is könnyebb valamivel. Dévényújfalu felett magasodik Sandberg, egy karakteres homokkőhegy, amely nem csak természetvédelmi, de paleontológiai és régészeti szempontból is értékes és érdekes. A Sandberg körül számtalan fosszília került elő az évek során. Cápafogak, csigák, kagylók, ősi bálna- és fókafélék maradványai kerültek elő a homokkőből. Több mint 5000 éves, újkőkorszaki, majd bronzkori településmaradványokat tártak fel a régészek, de kerültek elő későbbi, a VIII.-IX. századból származó leletek is, amelyek kitüntetett helyet foglalnak el a nagymorva mítosz fenntartásában.
A Kis-Kárpátok Tájvédelmi Terület délnyugati csücskében fekvő hegy a Dévényi-tető (Devinská Kobyla) nevű rezervátum legérdekesebb és legszebb része. A szigorúan védett terület déli, délnyugati lejtőit tavasszal különleges virágok és rovarok lepik el, a homokkőhegy oldalában pedig több száz gyurgyalagpár fog minden évben családalapításba.
Valóban sűrűtörténelmű mikrorégióról van szó. A Sandberg tövéből szép kilátás nyílik Morva-mezőre, amelyet mintha a Jóisten is csatatérnek teremtette volna . A Morva és a Duna által határolt, nagyjából 900 km2-es sík terep az elmúlt két évezredben nem egy csata helyszíne volt. Hol a rómaiak csaptak itt össze a markomannokkal, hol II. Ottokár a mi IV. Bélánkkal, hol meg Napóleon az osztrák császári csapatokkal. A francia császár lett később Dévény elpusztítója is, a francia hadak 1809-ben felrobbantották a várat.
Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, indulunk tovább Dévény felé.
Hirtelen jellegzetes vijjogás hallatszik, fejünk felett két ragadozómadár köröz. Ölyvnek vagy sólyomnak túl nagyok, s farkuk jellegzetes alakja már elárulja, rétisasok repülnek a fejünk felett. Kicsit megbolondította őket a kora téli meleg, a nászrepüléshez talán korán van még. Percekig köröznek felettünk, csak akkor veszítjük el őket szem elől, mikor a túra utolsó szakaszához érünk. A rövidke erdei ösvény végén egy meredek lejtő vár, amely már egyenesen Dévény utcáira vezet. A kocsihoz visszatérve eszünkbe jut, ha már itt járunk, nézzük meg a várat is, de csuda tudja miért, hiába próbálkozik percenként valaki, szombaton zárva tart.
Különösebb hiányérzetünk azért nincs, 11,5 kilométer és mindössze 570 méternyi szintkülönbség után is elégedetten távozunk Dévényből.
