Egy hamiskártyás arisztokrata
Érdekes per zajlott 1933-ban Bécsben, amelynek néhány gazdag ember és egy bizonyos báró Berzeviczy György (1867–194?) volt a vádlottja.
A vád szerint Berzeviczy instrukciói nyomán az illető urak hatalmas nyereségre tettek szert a bécsi kártyabarlangokban, de egy idő után gyanússá váltak és lebuktak. Leggyakrabban a baccaratot játszották, amelyben a kártyák sajátos csoportosítása alapján lehet komoly összeget nyerni, amennyiben a játékos úgymond képes megjósolni magának a lapok sorrendjét, viszont könnyen elbukhat, ha valamit eltéveszt.
Berzeviczy végig tagadta, hogy hamiskártyás lenne, csak arra hivatkozott, hogy van egy szisztémája, amelybe az illető urakat beavatta. Akár mosolyoghatnánk is a történeten, de végül az egyik vádlott – feleségével együtt – öngyilkosságot követett el.
Berzeviczy egyébként egy neves felvidéki család képviselője volt, nagybátyja történetesen Berzeviczy Albert (1853–1936) történész, a Magyar Tudományos Akadémia leghosszabb ideig regnáló elnöke volt. Származásának köszönhetően előkelő körökben forgolódott: grófok, hercegek, leendő vagy éppen félreállított uralkodók tekintették barátjuknak és az arisztokrata hölgyek is szívesen dongtak körülötte. A báró léha életmódja természetesen nagyon sok pénzt emésztett fel, aminek kiterjedt birtokai látták a kárát.
Szinte hihetetlen kalandokba keveredett és olyasmit is kitalált, ami másoknak sosem jutott volna az eszébe. Például jancsiszögeket szórt egy bőrfotelbe és élvezettel figyelte, kinek sikerül először beleülnie. Javaslatára hatalmas görögdinnyéket rugdostak a Lánchídon egészen a kőoroszlánokig. Az nyert, akinek először sikerült épségben eljuttatnia a gyümölcsöt a célig. Mint megjegyezte, ez volt a magyarországi futball őse.
Fiatal kora óta az európai arisztokraták kedvelt üdülő és szórakozóhelyein – Monte Carlóban, Nizzában, az Adriai-tenger partján stb. – forgolódott, csapta a szelet az előkelő hölgyeknek és számolatlanul szórta a pénzt, vagy hatalmas tétekben játszott a kaszinókban. Többször is megnősült, első feleségének, Csáky-Pallavicini Hyppolit őrgrófnőnek hatalmas birtokai voltak, amelyeket idővel elkótyavetyélt. Amikor 1933-ben a bécsi lapokban megjelent a hír, hogy lebuktak a hamiskártyások és Berzeviczyt említették az első helyen, ő éppen Monte Carlóban tartózkodott. Azonnal Ausztriába utazott, hogy tisztázza magát, de a fiumei vasútállomáson két olasz rendőr letartóztatta és vagy tíz hónapig elhúzódott a kiadatása. A bécsi bíróság végül másfél évre ítélte, de a Fiumében eltöltött tíz hónapot is beleszámították, és alig néhány hónap után szabadon engedték.
Dunapentelén telepedett le és elhatározta, hogy megírja élete történetét. Az én első hatvanöt évem című könyvében vadászatok, párbajok, szerelmi kalandok leírásai sorjáznak, közben pletykák tömkelegével traktálja az olvasót. Berzeviczy kétségtelenül művelt és olvasott ember volt, és nem volt híján az írói képességeknek. Két további könyvet is írni akart, az egyikben a kártyaszisztémáját és általában a szerencsejátékok „módszertanát” kívánta közreadni, a másik kötet címe pedig Ötezer feleségem lett volna. Mivel azonban egyikre sem talált kiadót, valószínű, hogy el sem készült velük.
Megjelent a MAGYAR7 13. számában.
