Nem a szankciók fékezik meg a háborút
Három évvel az orosz–ukrán háború kitörését követően úgy tűnik, elérhető közelségbe kerültek a várt béketárgyalások, ami nemcsak a felesleges öldöklésnek vethet véget, hanem a gazdasági feszültségnek is, amely Szlovákia mindennapjaira is hatással volt.
Az Oroszország által 2022 februárjában Ukrajna ellen indított háborúra az Európai Unió a fegyverszállítások és az anyagi támogatás mellett kiterjedt szankciós politikával válaszolt. Az intézkedések célja az orosz gazdaság gyengítése és Moszkva katonai képességeinek korlátozása volt, azonban a szankciók hosszú távú hatásai az EU- tagállamok számára is súlyos következményekkel jártak.
Emellett az Európai Unió szankciós listára tette azoknak a nyugati technológiáknak az átadását az oroszoknak, amelyek katonai célokra is felhasználhatók. Tegyük hozzá, az orosz politikai és üzleti szereplők szabad mozgását is korlátozták az EU területén. Ezek az intézkedések egyértelműen az orosz gazdaságra mért csapások voltak, de a három év szomorú tapasztalata, hogy a szankciók sokkal többet ártottak az Európai Unió tagállamainak, mint Oroszországnak.
Most ott tartunk, hogy az orosz és az amerikai elnök már telefonon egyeztet a béke felé irányuló tárgyalások megkezdéséről, az európai politikai elit jelentős része azonban még mindig képtelen elismerni, hogy ez a háború és a szankciók nem azt a hatást érték el, amit ők reméltek. Hasonló a helyzet, mint az illegális migráció területén. Zajlik az ostoba propaganda az európai munkaerőhiány megoldásáról, a kieső európai munkavállalók pótlásáról illegális bevándorlókkal, aztán rá kellett (volna) jönnie a magát még mindig globális hatalomnak tartó brüsszeli vezérkarnak, ha nem fékezik le a folyamatot, elveszítik támogatásukat a tagországokban.
Az orosz földgáz elmaradása (és vele párhuzamosan az erőszakos zöldítés) energiaár-emelkedést okozott, súlyos inflációs nyomást helyezve az európai gazdaságokra, különösen Németországra és a német iparra épülő közép-európai országok gazdaságaira. A háztartásokat kompenzálták a kormányok, a versenyszférát és az önkormányzatokat azonban nem, vagy nem kielégítő mértékben.
Emellett pedig a brüsszeli fejekben újabb tervek és intézkedések születtek, amelyek tovább gyengítették az európai ipar helyzetét. Közben az orosz függőséget felváltotta az amerikai, az Európai Unió részben átállt a drága amerikai LNG-re, ám a saját gazdasági érdekeit előtérbe helyező Amerikai Egyesült Államok semmilyen árkedvezményt nem adott Európának.
Tapasztalatból tudjuk, Szlovákia legtöbbször a fősodor véleményével azonosult az európai politikai színtéren, az orosz–ukrán háború kitörésekor sem volt ez másként. A hazai elitek növelni akarták támogatottságukat a szomszédban zajló háborúval, illetve a különutas Magyarország állítólagos revizionista törekvéseivel összekötve. Boris Kollár volt ennek a nagymestere, s hogy mennyire volt sikeres, látszik pártja, a Sme rodina parlamenten kívüli helyzetén.
A szlovák–orosz kereskedelmi kapcsolatok drámai mértékű szűkülése jelentős bevételkiesést okozott, és a szlovák cégek megtapasztalhatták, nem könnyű új piacokat találni a kieső lehetőségek pótlására. Azt pedig már mindenki tapasztalta, hogy a bizonytalanság szülte infláció komoly életszínvonal-csökkenést hozott.
Ezzel pedig eljutottunk oda, ahol most is zajlik a vita a társadalomban. Az akkori kormány, a mai ellenzék, a brüsszeli irányvonalat tartva minden lépésnek a kritika nélküli elfogadója, ezzel szemben a Fico-kormány ellenállása politikai feszültséget is képez az országban, amely egyre inkább teret nyer.
Természetesen azzal senki sem vitatkozik, hogy az EU szempontjából politikailag fontos volt az Oroszország elleni fellépés, de tény, hogy a jelenlegi szankciós politika számos nem kívánt következménnyel járt. Az elemzők szerint sokkal hatékonyabb lett volna, ha ahelyett, hogy az egész gazdaságot bünteti, az EU inkább a katonai képességekre és a haditechnikai beszállítókra összpontosított volna. A gyakorlat ugyanis bizonyította, nem elég Oroszországról leválni, hanem valódi alternatív energiaforrásokat kell találni.
Összegzésképpen az EU szankciós politikája, bár bizonyos célokat elért, számos területen visszájára sült el, és az európai gazdaságokat is súlyosan érintette. Egy rugalmasabb, reálisabb megközelítés segíthetné az EU hosszú távú érdekeit, miközben megőrizné a saját gazdasági és geopolitikai stabilitását.
Megjelent a Magyar7 2025/7. számában.
