Több nyugdíjat szeretne? Zálogosítsa el a lakását!
Talán még emlékeznek olvasóink arra, hogy Magyarországon Bajnai Gordon, Szlovákiában pedig Peter Kremský (OĽaNO) botránkoztatta meg a lakosságot azzal a javaslattal, hogy ha pénzügyi gondjuk van, adják el házukat, lakásukat.
Most pedig már szlovákiai magyar vonatkozása is van egy ehhez hasonló ötletnek, hiszen a Modrí, Most–Híd csoport nyugdíjemelés gyanánt ezt javasolta Szlovákia szenior korú lakosságának. Szomorú pikantériája a történetnek, hogy éppen most tetőzik a nyugdíjasokat lehúzó piti csalók korszaka, s most egy szlovák–magyar párt is érintett az ilyen praktikák állami szintre emelésében.
Eddig az újságokban csak kisstílű csalókról olvastunk, akik kihasználják a idősebb korosztály pénzügyekben, szerződésekben való járatlanságát, és ellopják a kevésbé szemfüles nyugdíjas pénzét. Most a Dzurinda–Sólymos tandem vezette pártok intézményi szintre emelnék a nyugdíjas réteg egyetlen jelentősebb vagyontárgyától való megfosztását, de úgy, hogy nyugdíjemelésnek, sőt kiegészítő bevételnek álcáznák. Miközben azt segítenék elő, hogy a bankok és pénzintézetek ingatlantulajdonossá váljanak.
Így nem véletlen, hogy a gazdasági programot az a Martin Hubinský mutatta be, aki civilben az egyik szlovákiai nagybank vezető beosztottja, s szakmájából kifolyólag is tudhatja, hogy a pénzügyi világban „fordított jelzáloghitelnek” (reverzné hypotéky) nevezett megoldást sehol sem nevezik nyugdíjemelésnek.
A fordított jelzáloghitelnek ugyanis az a lényege, hogy a nyugdíjas elzálogosítja a lakását vagy a házát egy egyszeri nagyobb összegért vagy havi járadékért cserébe, és haláláig vagy elköltözéséig lakhat az ingatlanban. Ennek az alváltozata, hogy nem zálogosítja el, hanem egyenesen eladja a banknak a lakást, házat és lakhat benne élete végéig.
A „nyugdíjemelésre” szokatlan gyorsasággal reagált a Szlovákiai Nyugdíjasok Egyesülete is, és a TASR hírügynökségnek adott nyilatkozatukban elmondják, nagyon sajnálják, hogy olyan javaslatokról kell véleményt mondaniuk, amelyek szerintük túllépik a józan ész és az erkölcs határát, s mely szerint egy produktív családnak először egy életre el kell adósodnia, és fizetnie kell a jelzáloghitelt a házára vagy lakására, majd idős korában ezt el kell adnia a banknak vagy letétbe kell helyeznie, hogy nyugdíjasként méltóságteljesen élhessen.
A helyzet megoldását vagy legalább lényeges javítását pedig nem a államtól, hanem magától a nyugdíjastól várja el, kihasználva, hogy éppen ez az a réteg, amely nem mindig ismeri fel a saját érdekeit, amely ritkán olvassa el a szerződéseket és főképpen azok „apró betűs részeit”. Ez az a réteg, amely még hiszi a kimondott szó igazát, s amely még abból indul ki, hogy amit a „szakértők” állítanak, az mind igaz.
Főleg, hogy olyan ember dicséri a javaslatot, mint Bajnai Gordon eszmetársa, Ivan Mikloš, Mikuláš Dzurinda egykori pénzügyminisztere. És ez az a réteg, amely komolyabb felvilágosítás nélkül hajlamos elhinni, hogy nem abból lesz jobb nyugdíja, hogy egész életében dolgozott és fizette a társadalombiztosítást, hanem abból, hogy a saját tartalékait éli fel.
Ne feledkezzünk meg a javaslat megítélésekor arról sem, hogy milyen szociális feszültségek alakulhatnak ki a szélesebb családokon belül. Vagyis nemcsak az állam próbálja elhitetni, hogy az ingatlan elzálogosítása plusz nyugdíjbevétel, hanem az is előfordulhat, hogy a nyugdíjast kiszipolyozzák a potenciális örökösök, akiknek nem kellene megvárni a nyugdíjas halálát, hanem már előbb pénzhez jutnának „Mama, itt írja alá az új nyugdíját” alapon, vagy épphogy megrontja az örökösökkel a viszonyt, hiszen a nyugdíjas feléli az örökséget. Ne feledkezzünk meg azonban arról a lehetőségről sem, amelyet Ivan Mikloš ajánl, hogy az örökösök akár vissza is vásárolhatják a banktól az elhunyt nyugdíjas lakását.
Költői, vagy inkább bárgyú kérdésnek tűnik, hogy miért van a nyugdíjasnak szüksége több pénzre? A választ éppenséggel a politikusoknak kellene megadniuk, hiszen a járulék befizetéseket rulettzsetonként használják fel különböző célokra. Eközben megfeledkeznek arról, hogy a korábban kiszámított nyugdíj az idősek életszínvonalának a fenntartásához sem elegendő.
Az már Kun Jánosnak a Hitelintézeti Szemlében megjelent „A lakásért-járadék” programok címmel a témáról szóló, áttekintő munkájából tudható, hogy a fordított jelzálogszerződések több jelentős buktatót, kockázatot is hordoznak magukban. Az egyik ilyen, hogy a bank elvárja a lakásban lakó nyugdíjastól, hogy az ingatlan állagát, állapotát saját költségén megfelelő szinten karbantartsa, ellenkező esetben szerződésbontásra is sor kerülhet. Ugyanúgy elvárja a bank, hogy a lakóingatlanra folyamatosan érvényes vagyonbiztosítást fizessen a nyugdíjas, ami további költséget jelent, és folytathatnánk a bonyolultabb, főleg kamatkockázatok ismertetését. Általában elvárás az is, hogy a nyugdíjas folyamatosan az elzálogosított ingatlanban lakjon, amely 6-12 hónapnál hosszabb ideig nem lehet lakatlan.
A Most–Híd 2023 által is propagált megoldás rejtett bombája, hogy a fordított jelzálog pozsonyi szónokai folyamatosan bevételnek vagy nyugdíjnak nevezik az elzálogosításból befolyó összeget, annak ellenére, hogy a valóságban a nyugdíjas a saját tartalékait éli fel.
Vajon az „elegáns nyugdíj” szlovákiai kiötlői mit gondolnak erről? Nincs jó előérzetünk, hiszen akik az állam szociális funkciójának a lebontásán dolgoznak, s ilyen embertelen profithajhászásra is képesek, azoknak egy-egy nyugdíjas nem több, mint egy-egy tétel a manipulatív tevékenység során.
Kérdéseinket szerettük volna feltenni a Modrí, Most–Híd pártcsoport gazdasági programját bemutató Martin Hubinskýnak, de megkeresésünkre válasz nem érkezett. A párt szóvivője azzal indokolta, hogy a bankár éppen nyaral. Rövidesen újra keressük majd, s nyugdíjas, illetve leendő nyugdíjas olvasóinkat is tájékoztatni fogjuk hetilapunk hasábjain vagy a ma7.sk portálon.
Megjelent a MAGYAR7 28. számában.
