Mennyit költsünk a hadseregre?
Richard Raši pár nap híján egyéves hiátust követően ülhetett a házelnöki székbe. Ha az ország egy esztendeig működött házelnök nélkül, talán fontolóra kellene vennünk a funkció szükségességét, na de ne komolytalankodjunk.
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2025. március 26-án a törvényhozás elnökévé választotta Richard Rašit. Megválasztását a teljes koalíció támogatta. A Robert Fico által újra 79 főben stabilizált kormánytöbbség minden egyes voksát megkapta a Hlas-SD alelnöki tisztségét is ellátó politikus. Nagy dolog ez a szlovákiai parlamenti demokrácia titkos szavazásai során. Emlékezhetünk, volt, hogy egy, a jelenleginél stabilabbnak tűnő koalíció nem és nem tudott főügyészt választani..., de ez már politikatörténet.
Tizenegy nap híján egy évig működött a törvényhozás házelnök nélkül. 2024. április 6-ai dátummal ruházta át a köztársasági elnökké megválasztott Peter Pellegrini a házelnöki tisztség ellátásához szükséges jogköröket Peter Žiga parlamenti alelnökre.
Az akkori, még eredeti koalíciós szerződés értelmében a házelnöki tisztség a második legerősebb kormánypártot, a Hlast illette, ám a posztra bejelentkezett az ambíciókban soha hiányt nem szenvedő Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is, hullámokat korbácsolva a koalíciós tengeren.
A csillagok állása azonban nem kedvezett a nemzetiek elejének. A Robert Fico ellen májusban elkövetett merénylet, majd a miniszterelnök felépülése egy időre parkolópályára tette a koalíción belüli erőviszonyok kérdését, aztán jött a nyári szünet, amikor csak üzengettek, szeptemberre pedig léket kapott a nemzetiek frakciója, Rudolf Huliak és három társa távozását követően. Az SNS frakciójának fennmaradása is csak úgy sikerült, hogy a Smer kölcsönzött egy képviselőt, amire emlékeim szerint korábban még nem volt példa a szlovákiai parlamenti demokráciában.
Így az emberkedésnek már nem maradt alapja, a koalíciónak pedig kellő számú képviselője, főként azt követően, hogy a Hlas, amelynek – épp a házelnöki tisztség elfoglalása kapcsán – a legelemibb érdeke lett volna a stabilitás fenntartása, kizárta két tagját... A történet végét ismerjük.
Ahogy a szlovák nemzeti felkeléssel kapcsolatban keringő vicc poénja mondja: harmadik nap jött az erdész, és kikergetett mindenkit az erdőből. Robert Fico egy ideig szemlélte partnerei vergődését, majd, az „ahogy lehet" maximája mellett hitet téve, szigorú tanító bácsiként elvette a rosszalkodó nebulók egy-egy minisztériumát, hogy a pártütők kezére juttatásával állítsa vissza a parlamenti többséget. A vörös szőnyeget tehát a Smer elnöke tekerte Raši lába elé.
A parlament első szavazásai azt mutatták, hogy Robert Fico képes volt rendezni a koalíción belüli viszonyokat, miután a Hlas és az SNS frakciók gyengültek. Azonban a politikai konszenzus fenntartása folyamatos kompromisszumkészséget igényel, hogy a belső ellentétek ne vezessenek a koalíciós összetartás meggyengüléséhez.
A házelnökké választás munkájának oroszlánrészét elvégző Robert Fico a választást követően úgy fogalmazott: „Richard Raši házelnökké választása a kormánykoalíció stabilizálásához vezető, viszontagságos út kicsúcsosodása.” Hozzátette, örül az együttműködésnek. Mégiscsak a korábbi, pártszakadás előtti egészségügyi miniszteréről van szó.
Raši a beruházási, régiófejlesztési és informatizációs minisztérium éléről tért vissza a parlamentbe. A miniszteri posztra a Hlasból kizárt korábbi szakadár, Samuel Migaľ került. Különösen ennek függvényében értelmezendők Matúš Šutaj Eštok, a Hlas elnökének szavai, aki a házelnökválasztás után úgy fogalmazott, pártja megerősödve kerül ki a koalíciós válságból. „Szlovákia az Alkotmány szerint parlamentáris demokrácia, és a törvényhozás rendszerünk kulcsfontosságú eleme, melynek összetételéről kizárólag az emberek döntenek demokratikus parlamenti választásokon. A törvényhozás elnöke bár csupán a „primus inter pares”, azaz az első az egyenlők között, de rendkívül fontos jogkörökkel rendelkezik egyrészt az egész parlament vezetésében, a törvényhozási folyamat kialakításában, másrészt Szlovákia külföldi képviseletében” – nyilatkozta Šutaj Eštok.
A belügyminiszter szerint sajnálatos, hogy a koalíciós pártok – a törvényhozó testület vezetőjének megválasztását – csak majdnem egy évvel később teljesítették.
S miközben a Hlas vert hadai némileg megerősödtek, a gyengélkedő nemzetieknek el kellett szenvedni még egy sallert, nemcsak egy miniszteri, hanem egy államtitkári pozícióval is szegényedtek: Gabriela Matečnát menesztették a környezetvédelmi tárca államtitkári posztjáról. „Javaslatot tettem a kormánynak Gabriela Matečná államtitkár felmentésére. Ez egy korábban megbeszélt javaslat volt, és a minisztérium tervezett szervezeti struktúrájának megváltoztatásával kapcsolatos. A szakmai együttműködést kész vagyok folytatni Matečnával” – mondta Tomáš Taraba, az SNS által jelölt, de párton kívüli környezetvédelmi miniszter.
Még emlékezhetünk Matečná mezőgazdasági miniszteri ténykedésére, kevés köszönet volt benne. Ennek ellenére menesztése a környezetvédelmi tárca államtitkári posztjáról mondhatni váratlan volt, igaz, sokan azt sem tudták, hogy ott van... Hogy ez összefüggésben áll-e azzal, hogy Andrej Danko a törvényhozásban szembeszegült Robert Kaliňák védelmi miniszter törvényjavaslataival, nehezen lenne bizonyítható, ám életszerűtlennek sem tűnik.
És, minekutána van többség, van házelnök, az előretolt nyári szünet után újra felpöröghet a parlamenti munka. Ahol pedig a szomszédban háború dúl, értelemszerűen védelem- és biztonságpolitikai kérdések is felmerülnek. A hétvégén volt egy csörte a kötelező sorkatonai szolgálatról is, ami inkább tekinthető brainstormingnak, vagy a politikai kommunikáció faktikus funkciója fenntartásának, hogy lássuk, aki mondja, még él. Az SNS elnöke mondta. Danko három hónapos kötelező sorkatonai szolgálatban gondolkodott, ami azért enyhébb, mint apáink idejében a két év, vagy a rendszerváltás után rukkoló nemzedékek egy, majd fél éve. Persze, három hónap alatt vajmi keveset lehet megtanulni, ehhez hosszabb időre van szükség. Danko hevületét az államfő intette le, mondván: a keleti határunkon dúló háborús helyzetben nem a kötelező katonai szolgálat lenne a megfelelő megoldás. Pellegrini elmondta, hogy az ország a motivációs rendszer mellett döntött, amely alapján önként jelentkezők rövid intenzív kiképzés után évente bizonyos ideig elérhetőek, és anyagilag is támogatásban részesülnek.
A frissen megválasztott Richard Raši szintén hangsúlyozta, hogy Szlovákiának fokozatosan, gazdasági és társadalmi lehetőségeinek megfelelően kell építenie saját védelmi erőit, hiszen kizárólag a szövetségesekre való támaszkodás nem elégséges a jövő kihívásainak kezeléséhez.
Abban viszont a koalíció és az ellenzék is egyetértett, hogy a védelmi kiadások növelése szükséges lehet. Az ellenzéki pártok – a PS, az SaS és a KDH – egyhangúlag úgy vélik, hogy az Európai Uniónak nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelmi képességéért, amiben Szlovákiának is aktív szerepet kell játszania. A biztonsági környezet változására hivatkozva a KDH, a SaS és a PS vezetői hangsúlyozták a szorosabb európai együttműködés szükségességét, de egyben felhívták a figyelmet arra, hogy addig nem lehet a védelmi kiadásokat tovább növelni, amíg a többi NATO-tag sem teljesíti a 2 százalékos GDP arányú kötelezettségét. Robert Kaliňák védelmi miniszter ugyanakkor nem tartja elképzelhetetlennek, hogy akár a GDP 3 százalékát is védelmi kiadásokra fordítsuk. A vitában elhangzott, hogy a jövőre nézve elengedhetetlen lenne a hosszú távú védelmi stratégia kialakítását célzó, parlamentben is elfogadandó terv kidolgozása, amelynek részét képezné egy ellenőrző bizottság létrehozása a védelmi kiadások átláthatóságának biztosítására.
Megjelent a Magyar7 2025/13. számában.
