2024. november 26., 19:03

A természet és a fényképész csendes szövetsége

Kora novemberi reggel volt, amikor elindultunk. A természet lassan ébredt körülöttünk. Csendes, mégis feszültséggel teli pillanatok ezek, amelyeket Bacu oly jól ismer.

Fotó: Dobos Barbara

Ő elöl haladt, lába óvatosan súrolta a harmatos füvet, mozdulatai nyugodtak voltak, mintha maga is a táj része lenne. Én mögötte figyeltem, ahogy a kezében lévő objektív szinte láthatatlan szálakon keresztül kapcsolódik az erdőhöz, csak úgy, mint az Avatar filmben. Minden nesz üzenet volt, amit értett.

A fényekkel játszott, ahogy az első napsugarak megtörtek a lombokon, és a csendes reggel lassan megtelt lencsevégre kapott pillanatokkal, mindegyik egy-egy apró csoda, amit észrevétlenül sikerült megörökítenie. Amint az általa fürkészett őzeket megpillantottuk, Bacu mozdulatlanná vált, lélegzetvisszafojtva várt, mintha a szél leheletét hallgatná.

Az őzek kecsesen lépkedtek a reggeli napfényben, bundájuk fényesen ragyogott. Bacu lencséje hallhatatlan kattanásokkal örökítette meg a finom, törékeny pillanatokat. Az őzek nyugodt mozdulatai és Bacu szinte láthatatlan jelenléte között varázslatos harmónia született, a természet és a fotós csendes szövetsége, amely csak a legfigyelmesebbek előtt tárulhat fel.

Megjelent a MAGYAR7 47. számában.

Lapajánló