A rosszul előkészített jó ötlet
Amikor 2023 januárjában képviselők egy csoportja benyújtotta a pozsonyi parlamentnek a Duna Menti Nemzeti Park létrehozásáról szóló törvény tervezetét, a bennfentes szakértőkön kívül alig tudta valaki, hogy egy több mint negyven éve megfogalmazódott elképzelés juthat el a megvalósulás kapujáig. A nyilvánosságra került törvényalkotói szándék eddig azonban szinte csak negatív reakciókat váltott ki.
Szlovákiában jelenleg kilenc nemzeti park van, közös vonásuk, hogy mindegyik hegyvidéki területen jött létre. A Duna Menti Nemzeti Park viszont Dévénytől Helembáig, mintegy 200 kilométeres csíkot képezve Pozsonyon, a Szenci, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi és az Érsekújvári járáson keresztül követné a Duna vonalát, mintegy 21 ezer hektárnyi területen. Ráadásul – egy kis nemzetiségi felhangot is adva a témának– jobbára a szlovákiai magyar nemzeti közösség által lakott vidéken.
A mellékelt térképünkön is látható terület ugyanis részekre bontva, s a védettség különböző fokain állva tartozik a romantikus nevű Duna Menti Folyami Ligeterdők Tájvédelmi Körzetbe, amelyre még az Állami Természetvédelmi Hatóság besztercebányai igazgatósága is felügyel. Tegyük is hozzá, hogy egyéb, másutt fekvő tájvédelmi körzetek mellett.
Ezek lényege, hogy a nemzeti park tervezete előzetes hatástanulmányok nélkül, mint derült égből a villámcsapás jelent meg a törvényhozásban, előrevetítve a helyi földművesekre váró újabb korlátozásokat vagy költségeket. Patasi Ilona mindezt azzal is kiegészítette, hogy a nemzeti park terve nem is szerepelt a mostani kormány programjában. Az átlagosnál is kevésbé tájékozottak részéről az is elhangzik, hogy a park jelenleg még művelés alatt álló földterületeket is bekebelezne, esetleg magántulajdonban lévő parcellák kisajátítására lesz szükség a park, azaz az állam számára.
Nemcsak az Agrárkamara, hanem a vadászok és a tervezett nemzeti park területén földbirtokkal rendelkezők is hallatták a hangjukat. A tisztánlátás érdekében a területileg is érintett Nagyszombat megye önkormányzata nevében Berényi József alelnök kezdeményezte a megye környezetvédelmi bizottságának nyilvános ülését Somorján. Jelen volt a környezetvédelmi miniszter, Nagy József volt környezetvédelmi tárcavezető, illetve néhány parlamenti képviselő és több érintett település polgármestere is.
A szaktárca persze igyekezett ezt a hiányosságot ledolgozni a somorjai ülésen, azt azonban senki sem tagadta, hogy a benyújtás előtt nem konzultáltak a felekkel, és a társadalmi vita is csak most van kialakulóban. Ha az ülésen részt vevők esetleg valamilyen információs anyagokkal számoltak, csalódniuk kellett, arról meg, hogy ezek akár magyar nyelven is elkészülhettek volna, fölösleges is beszélni.
Pedig sok, egyszerűnek tűnő információ hangzott el. Az egyik leglényegesebb, hogy a nemzeti park 96%-ban olyan területeket jelent majd, amelyek már most is a védettség valamilyen formáját élvezik, azaz semmilyen új, lényeges területek bevonására nem kerül sor. Továbbá, hogy a presztízsszempontok mellett a nemzeti parkká nyilvánítás adminisztratív előnyt, jogalanyiságot jelent önálló költségvetéssel.
Egy további magyar ex-környezetvédelmi miniszter, Sólymos László nem takarékoskodott az őt váltó Ján Budaj tárcavezető kritikájával, amikor a park gondolatát ugyan jónak nevezte, de annak mostani bevezetését viszont csapnivalónak. Sólymos megjegyezte, soha olyan kedvező helyzetben nem volt egy párt, mint az OĽaNO, amikor ők adták a környezetvédelmi, a földművelésügyi és a pénzügyminisztert, de elpuskázták. Azzal, hogy a választási időszak végén terjesztették be a tervezetet, Budaj miniszter a saját emlékművét szeretné megalapozni, véli Sólymos.
A területi és tájökológiai tervezés szakterületén jeleskedő, immár a Magyar Tudományos Akadémiai tagsággal is rendelkező Miklós László, volt környezetvédelmi miniszter lapunknak elmondta, az elképzelést támogatja, de a törvénytervezet nincs jól előkészítve. Kiemeli például, hogy alig kommunikálnak az anyagi kompenzációról azok számára, akiknek a földtulajdonát a nemzeti park kezelné.
Aggályosnak tartja, hogy a park tervezett területe körül nem húzódnak majd védőzónák, így az intenzív művelésű területek közvetlen kapcsolatba kerülnének a park területével. Pozitívumként említi, hogy a javaslattevők nem idegenkedtek a gondolattól, hogy a magyarok által lakott síkvidéken létesüljön nemzeti park, a szlovák természetvédelemben ugyanis a hegyvidékek dominálnak. Emiatt is előbb a környezetvédelmi törvényt kell módosítani, hogy abban síkvidéki nemzeti park is helyet kapjon. A nemzeti park jelentette presztízzsel kapcsolatban megemlíti Selmecbányát, amelynek a környéke ugyan „csak” tájvédelmi körzet, a turistakalauzokban azonban szívesen nevezik nemzeti parknak azt is.
Emellett a park területén az állami tulajdonban és kezelésben lévő erdők átkerülnének a nemzeti parkhoz. Ez szemléletváltást is eredményezne, hiszen az erdővállalat profitorientált is, a nemzeti park vezetésének azonban elsősorban természetvédelmi szempontjai lennének. Hozzáteszi, megérti a vadászok félelmeit, hiszen eddig a Szlovák Erdővállalattal szerződtek, ezután a nemzeti parkkal kellene, s nyilván nem szívesen adják fel ők sem a már kialakult szerződéses viszonyaikat.
Ehhez hasonlóan nyilatkozott lapunknak Álló Donát, az egyik érintett település, Vajka polgármestere is, aki úgy tapasztalja, hogy az egyoldalú információkkal önös célokat is követhetnek érdekcsoportok, s amíg a közvéleményt a nemzeti parkkal kapcsolatos tájékozatlanság fogja jellemezni, addig ezek az információk termékeny talajra is hullanak. Fontosnak tartja a nemzeti park létrejöttét, már csak azért is, mert annak tanácsában konszenzusos döntéseknek kellene születniük.
A témára hamarosan visszatérünk a Magyar7 oldalain.
Ahogy azt a Magyar7 számára a kétszeres környezetvédelmi miniszter, Miklós László elmondta, a bősi vízerőmű megépítése hosszú időre elfeledtette a Duna mentén létrehozandó nemzeti park tervét. A kis-csallóközi Doborgaz község mellett, egy eredetileg nem is tervezett vízmű azonban lehetőséget adott arra, hogy az elterelt Duna holtágainak rendszerét meghatározott időközönként elárasszák. Így ezek ismét élő ágakként kezdtek el funkcionálni, teret adva az élővilágnak. A volt miniszter elmondta, hogy „európai Amazonasként” is emlegetik ezt a területet, annak szárazföldi deltásodása miatt, s hogy ez a felvízcsatorna és az Öreg-Duna közti rész az egyik legértékesebb része lesz a nemzeti parknak, ha megvalósul. A vidék szépségéről tanúskodik Fodor Péter természetfotós képe is.
Megjelent a Magyar7 2023/19. számában.
