Die Machine – a gép, „akiben” érzelmek kavarognak
Egyre többet hallunk a vegán étrendről, amelynek hívei semmilyen állati eredetű terméket nem fogyasztanak. Számukra a tej vagy a tojás fogyasztása is tilos. Sokan a különböző ételallergiák miatt döntenek a vegán étrend mellett, másoknál az állatok szenvedésének az elkerülése a legnagyobb motiváció a váltásra.
A somorjai Manna Bisztró tulajdonosai, Hideghéthy Katalin és lánya, Dóra saját bőrükön tapasztalták, hogy a hús elhagyása, a rendszeres zöldség- és gyümölcsbevitel jótékony hatással van a közérzetükre, a teljesítőképességre, és a korábbi, autoimmun betegségük is csaknem teljesen elmúlt.
– A férjem sajnos korán meghalt, két kisebb gyermekem ekkor tíz és tizenkét éves volt – kezdi a beszélgetést Katalin, aki megpróbált egyedül megbirkózni a nevelés gondjaival.
– Önálló nő akartam lenni, nem kerestem partnert, azt gondoltam, a gyerekeim továbbra is itt vannak velem, nem vagyok egyedül. Az én feladatom, hogy megfelelően ellássam őket és megélhetést teremtsek számukra. Úgy gondoltam, a legjobb megoldás az lesz, ha a somorjai lakhelyemről ingázom majd Bécsbe, ott keresek munkát, hiszen jóval nagyobb fizetést reméltem.
– meséli, majd megjegyzi, ez utóbbi volt a „befutó” számára, hiszen mindig is érdekelte a főzés.
Fia tizenéves korában megbetegedett, autoimmun betegséget állapítottak meg nála, ezért nagyon oda kellett figyelniük a táplálkozásra. A magas zsír- és szénhidráttartalmú, erősen feldolgozott ételek fogyasztása olyan gyulladásos állapotot idézett elő a szervezetében, ami közrejátszott a téves immunválasz kiváltásában. Kezdetben csökkentették a húsételeket, később már csak növényi eredetű táplálékot fogyasztottak mindhárman.
Katalin azt is elmondta, hogy miután a vegán életmód mellett döntöttek, nagyon sok mindenre kellett odafigyelniük. Az állati eredetű ételek teljes elhagyása azt is jelentette, hogy a fehérjét, az aminosavakat vagy a vasat, a cinket, illetve a különböző vitaminokat máshogy kellett biztosítani a szervezet számára.
– Bizony a kezdet, de a folytatás sem volt leányálom Ausztriában. Az idegennek, legyen az magyar, szlovák vagy ukrán, sokkal többet kell dolgoznia, jobban kell teljesítenie, mint az osztráknak – meséli Katalin, majd megjegyzi, soha életében nem félt a munkától. Már az első napon, az ún. próbanapon azonnal beállt a konyhába. Ott az volt a rend, hogy a reggeli műszak előtt le kellett adnia a telefonját, egy csipet kapott, amelyen keresztül minden mozdulatát ellenőrizhették. Mindössze fél óra volt az ebédszünet, letelte után azonnal vissza kellett állnia dolgozni, nem ritkán 10-12 órát is naponta.
Esténként tanulgattam a német megnevezéseket, minden ételt lefotóztam, az elkészítés módját memorizáltam. Később odatettek mellém két osztrák kollégát, hogy figyeljék, hogyan dolgozom. Végül a főnök, még mielőtt aláírtuk volna a munkaszerződést, megkérdezte a többi kisegítőtől, pincértől, séftől, mennyire elégedettek velem. Ők csupán annyit feleltek: Igen, ő egy valóságos gép, annyira jól dolgozik! Én lettem a die Machine – mondja meghatódva Katalin, persze voltak nagyon nehéz időszakai is Bécsben.
– Sok mindenen keresztül mentem, néha emberszámba sem vettek, előfordult, hogy ordibáltak velem, sokszor elkeserítő perceket, órákat éltem át, mégsem sírtam. Többször enni sem volt időm, egész nap robotoltam. Bár viccesen hangzik, de szomorú tény, hogy késő este gyakran farkaséhesen mentem haza az osztrák főváros egyik legelőkelőbb étterméből.
Katalin később egy ötlettel állt elő. Úgy gondolta, tudna menüket is készíteni itt, van ehhez kellő tudása, kreativitása. Ezért kezdeményezte a főnökénél, ami persze többletmunkát jelentett számára, hogy minden este elküldi főnökének az ő általa javasolt menüsort a következő napra. A főnök beleegyezett. A legtöbb esetben tetszett is az elküldött javaslat, csak éppen ezt nem lehetett „hivatalosan” vállalni...
Nagyon jók ezek az ötletek Katalin, ismerte el az osztrák étterem vezetője, de mivel nincs végzettsége, németül sem beszél rendesen, továbbra is csak segédmunkásként alkalmazom, így nem készítheti hivatalosan a menüsort és nem tudok egy centtel sem többet fizetni, mint eddig – mondogatta a főnök szinte naponta.
– Pár hónap után betelt a pohár nálam, nem vártam többet, fogtam a sátorfámat, felmondtam és beiratkoztam egy intenzív német nyelvtanfolyamra. Nem lesz több „Bis morgen” (Viszlát holnap! – a szerk. megj.) ebben az étteremben, gondoltam, és megkezdtem a nyelviskolát – meséli Katalin még most is dühösen. Ezután gond nélkül elvégezte a középszintű német tanfolyamot, mindössze három hónap alatt. Ekkor viszont már nagyon hiányolták korábbi munkahelyén, a főnök fel is hívta őt, hogy elmondja, írhatja a menüsort, megfizeti, csak jöjjön vissza. Némi gondolkodás után visszatért, majd öt évig dolgozott ebben az első kerületi étteremben, ahol rengeteg prominens vendég fordult meg.
Később a városházához közeli étteremben helyezkedett el. Összesen 13 évet „húzott le” az osztrák fővárosban az első vagy második kerületben, vegán, illetve vegetariánus bisztrókban, de az olasz konyhával is alaposan megismerkedett.
Bécs vegánbarát városnak számít, akár gyorsételekről, vagy helyi specialitásokról legyen is szó. Ahol csak dolgoztam, minden étterem étlapján szerepeltek különféle vegán tészták, burgerek és desszertek is. Vegánként sem kell lemondani a finom ízekről! – mondja mosolyogva, hiszen rengeteg fiatal tért be hozzájuk.
– Általában egy-másfél órát szántak egy-egy vendégre, nem lehetett itt órákig ücsörögni, hiszen mindig sorakoztak kinn a bejárat előtt az éhes vendégek. Amikor már úgy éreztem, stabil a helyem, kiköltöztem Bécsbe a gyerekekkel együtt. Kezdetben a 10. kerületben laktunk albérletben egy idősebb bácsinál, aki sajnos alkoholfüggő volt. Esténként gyakran rohammentőt kellett hívni hozzá, ezt pedig nem lehetett sokáig bírni. Az összespórólt pénzemből vettünk egy kis lakást Bécs külvárosában.
Ezzel is nagy gond volt, mert ugyan megfizettük a tervrajzot, a fővárosi önkormányzat építésügyi osztálya mégsem fogadta el, majd másodszorra, amikor további összeget fizettünk, elvégeztek egy apró korrekciót a tervrajzon és ezután végre megkaptuk az engedélyt – mondja szomorúan Katalin.
– A sok viszontagság után azt gondoltam, ennyi volt, a saját magam ura leszek, és tavaly februárban megnyitottuk kis vegán éttermünket Somorján, a Kovács utcában. Rendezvények alkalmával és péntek, szombat, vasárnap vagyunk nyitva. Őszintén szólva, nagyobb érdeklődést vártam, de nem adom fel. Sokan megígérték, hogy eljönnek, megkóstolják a kínálatunkat, többek között Somorja egyik ismert vállalkozója is. Hát naponta várom, hogy majd csak bejön, de azóta sem érkezik...
– mondja Katalin csillogó szemmel. A recepteket maguk állítják össze, többször az internetről is inspirálódnak. A hétvégeken, amikor nyitva tartanak, változatos napi menüt kínálnak, van leves és két-három különböző főétel. A Manna bisztróban az ételintoleranciával küzdők is könnyen találnak kedvükre valót, hiszen a kínálat laktóz- és gluténmentes.
Ebédidőn kívül is bátran be lehet térni ide, de akár a korai órákban is, hiszen hétvégenként finom reggelik közül is lehet válogatni. Akár a vegán „halat”, a „kolbászt” is meg lehet kóstolni, ami eddig mindenkinek ízlett. Ketten dolgoznak itt, Dóra lányával főznek és felszolgálnak, mindig mosollyal és kedves szóval fogadják a vendégeket.
– Célunk a vegán életmód népszerűsítése, szeretnénk bebizonyítani, hogy ezek az ételek nemcsak finomak, egészségesek, változatosak, de laktatóak és megfizethetők is egyszerre. Bízom abban, hogy felpezsdül az élet a Mannában – nyújtja búcsúzásképpen a kezét Katalin, a tulajdonos.
Megjelent a Magyar7 2025/12. számában.
