Zsidókérdés és magyar társadalom
Egy rendkívül érdekes könyv bemutatójára került sor a Pozsonyi Casino szervezésében. Pelle János, budapesti író és történész a „Zsidókérdés és a magyar társadalom 1938-1956” című tavaly megjelent könyvéről beszélgetett a hallgatósággal.
A könyvbemutató előtt a könyv témájával kapcsolatos „Midőn a vér” című magyar dokumentumfilm egy részébe is betekintést nyerhettek a résztvevők, amely a második világháború utáni magyarországi vérvádakat dolgozza fel. A vérvád zsidók ellen emelt olyan vádak elnevezése, amelyek szerint azok keresztény gyerekeket gyilkolnak, és a vérüket rituális célokra használják fel.
A filmrészlet konkrétan a szegvári vérváddal kapcsolatos emberölési ügyet taglalta, azaz az 1948-ban elkövetett máig tisztázatlan Kovalcsik Margit-gyilkosság kapcsán készült beszélgetésekbe nyújtott betekintést a falubeliekkel, érintettekkel.
A megrázó ügyben annyi kiderült, hogy nem öngyilkosság történt, az esküvőjére készülő Kovalcsik Margit halálát idegenkezűség okozta, melynek eredményeként elvérzett. A helyiek gyanúja Klein Viktorra, a lány szabójára s annak családjára terelődött, és szinte azonnal elterjedt a pletyka, hogy a tiszaeszlárihoz hasonló rituális vérgyilkosságot követhettek el.
„A nyomozást az is nehezítette, hogy a rendőrség és a többi hivatalos szerv körében kommunista tisztogatásokat hajtottak végre, aminek következtében a régi rendszer rendőreit eltávolították, és a helyükre hozzá nem értő, képzetlen személyek kerültek. Valószínűleg azonban a kommunista vezetés számára azért sem volt fontos az ügy teljes felderítése, mert Kovalcsik Margit kulák volt” – mondta Pelle János, aki maga is a fent említett, sajnos nem sokak által ismert film egyik alkotója volt. Mint mondta, valószínűleg nem rituális gyilkosságról van szó, hanem feltételezhetően szexuális indíttatásból követték el azt.
Pelle János könyve, a „Zsidókérdés és a magyar társadalom 1938-1956” több évtizedes kutatómunka eredménye. Nem a holokausztról szól, a szerző kötetében olyan eseteket tár fel, amelyekről eddig senki sem beszélt.
A könyv a magyar társadalomban időről időre fellángoló antiszemitizmus gazdasági, társadalmi gyökereit és okait vizsgálja. „… e könyv lapjairól olyan megdöbbentő világ tárult fel előttem, amire személyes élményeim ellenére sem voltam felkészülve.
– írja a könyv előszavában Berend T. Iván történész egyetemi tanár, az MTA volt elnöke, aki a dachaui koncentrációs táborban élte át a holokauszt borzalmait.
Pelle János a pozsonyi beszélgetés során kitért arra is, hogy a zsidókkal kapcsolatos társadalmi vélekedés egyben magyarázatot ad arra is, hogyan mehetett végbe a holokauszt Magyarországon vagy akár Szlovákiában és a környező országokban mindenféle társadalmi ellenkezés nélkül, aminek következtében összességében hatmillió zsidót meggyilkoltak. „Ebből a szempontból is rendkívül fontos a deportálások előtti társadalmi-lélektani-történelmi vizsgálat, illetve az, hogy mi következett azután” – fogalmazott a szerző.
A zsidó kisebbség és nem zsidó többség társadalmi együttélése során keletkezett konfliktushelyzeteknek a tiszaeszlári ügy előtt is voltak persze előzményei, de egy figyelemreméltó vonatkozása mindenképpen megkülönböztette a többi társadalmi problémától. Kelet-Európában ugyanis a zsidókérdés mélyén egy irracionális mag lappangott, ami kisebb-nagyobb társadalmi robbanásokat idézett elő.
Ezt Magyarországon az Országos Antiszemita Párt, majd a Katolikus Néppárt politikusai hangoztatták, elevenen tartva az előítéleteket” – mondta a szerző.
A kommunista párt vezetői közt ugyan számos zsidó származású politikus is volt, az 1945 előtti időszak hivatalos politikája nem múlt el nyomtalanul, lappangva tovább élt. Ehhez hozzájárult az is, hogy Rákosi Mátyás, aki maga is zsidó származású volt, a háború utáni inflációs és gazdasági válságért – nem hivatalosan – a zsidóságot próbálta felelőssé tenni. Ebben a miliőben számos zsidóellenes pogrom is kibontakozott.
A könyv szerzője a beszélgetés során azt is elmondta, nem ítélkezés céljából írta meg a könyvét, csupán az igazság feltárása volt a célja. Az igazságé – tabuk nélkül.
– olvasható a könyv előszavában.
Bár sokak szerint nem kellene már a múlttal foglalkoznunk, hanem inkább a jelennel és a jövővel, a múlt feltárása rendkívül fontos a társadalmi önvizsgálathoz, a szembenézéshez a múlttal és nélkülözhetetlen a társadalmi megújuláshoz is. S ebben van ennek a könyvnek szerepe, hogy a benne lévő információk hozzásegítsék az embereket ahhoz, hogy okulva a múltbéli hibákból, soha többé ne kövessék el azokat. A jelent szemlélve úgy tűnik ugyanis, ezt ismételgetni nem lehet elégszer.
