Zenei virtuzókra emlékeztek Galántán. Avagy kinek a nagybőgőjére mászott fel Kodály Zoltán?

Galánta városa több jeles zenei személyiséggel is büszkélkedhet. Azt mindenki tudja, hogy a mátyusföldi várost a nagy mester, Kodály Zoltán tette világhírűvé a Galántai táncok szerzeménnyel, azt viszont kevesebben fedezték fel, hogy Kodálynak komoly ismeretsége volt a legendás cigányzenésszel, Mihók Jánossal és bandájával. Galánta 19. századi zenetörténetének egyik legnevesebb képviselője Mihók János prímás, zenekarvezető volt.

A neves zenészek estjén Bukovszky László, a Galántai Népművelési Központ vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. A zenei részben Peter Fahn fia Adrian Fahn, valamint a Kodály Zoltán Trió működött közre. Fontosnak tartották, hogy ilyen módon is színesítsék Galánta város kultúráját.

Az est közönsége azonnal érezte, hogy nem csupán egy szokványos koncertre érkezett, hanem egy olyan eseményre, amelyben a múlt és jelen találkozott, hogy méltó módon emlékezzenek meg a zenészről, aki generációkat inspirált és formált. Az emlékest nem csupán szónoklatokból állt, a zenészek leghíresebb darabjait és más zenei formákat adtak elő különféle műfajokban.

Mihók prímás az 1870-es évek végén robbant be cigányzenekarával a köztudatba, és vált a korabeli lapok szerint világhírűvé. Virtuóz zenei tudását autodidakta módon sajátította el a helyi roma cigányzenészek között, hiszen a helyi roma férfi lakosság többsége muzsikálással kereste a kenyerét.

A 19. század végén kiadott elemi iskolai földrajzkönyvet lapozgatva, azt olvashatjuk, hogy Pozsony a mákos patkóról (pozsonyi kifli), Miskolc a kocsonyáról és Galánta a cigány muzsikusairól híres. Mert valóban, abban az időben messze földön híres volt Mihók János 12 tagú bandája. A zenekar az Esterházy család számos alkalmi rendezvényének állandó fellépője volt. Mihók zenekara nyáron általában Trencsén Teplicen a fűrdő vendégeit szórakoztatta, télen odahaza, Galántán muzsikált.

Néhány forrás viszont kiemeli, hogy Bécsben, Berlinben és Hamburgan is nagy sikerrel adták elő zenéjüket és öregbítették Galánta hírnevét. Mihók és zenekara népszerűségét mutatja, hogy az említett városokon kívül állandó koncerteket adott például Pozsonyban, de szinte elképzelhetetlen volt, hogy a vármegye de az ország más-más városaiban, de nagyobb településein egy-egy reprezentatív bál, ünnepély során ne Mihók „nemzeti zenekara“ húzza a talpalávalót.

Mihók zenekarának repertoárja viszonylag széles volt. A kávéházi koncertek során elsősorban a korabeli divatos dalokkal, nótákkal szórakoztatták a vendégeket, de a bálokon hangulatos operett-részleteket is előadtak. Ami viszont Mihókot és bandáját hallhatatlanná tette, az a verbunk volt. A Galánta-környéki dalokat a korai verbunkosokat, pompás csokorba szedve muzsikálta. A verbunkos lassúja Mihók János előadásában édes volt, mint a méz: az andalgója lágy, mint a rózsaszirom, és a frisse szilajon harsogó, mint a fergeteg.

A gyermek Kodály Zoltán Galántán, ennek a kiváló zenekarnak előadásában találkozott először a népi verbunkos stílusával. „Itt töltöttem gyermekkorom hét legszebb esztendejét — emlékezik vissza később a mester — és előbb énekeltem, mint beszéltem, s többet énekeltem, mint beszéltem. Korán megismerkedtem a hangszerekkel és a klasszikus remekművekkel.“  Mihók zenekara volt az első zenekar, amit hallanom adatott – írja Kodály [...] Egy névnapi vacsorán, az előszobában (vasútállomási lakásukban) muzsikált egy négytagú cigány banda. Közelről hallgattam és néztem őket, sőt egy szünetben fölmásztam a bőgőre.“

Ezek a fiatalkori benyomások is ösztönözték őt későbbi alkotása során. Kodály Zoltán érett zeneszerző korában rábukkant egynéhány verbunkos zongorára átírt kottájára, ahol a cím alatt az volt olvasható, hogy a galántai cigányok játéka után készült. Ezeknek a verbunkosoknak a témája ihlette meg a mestert, hogy a Marosszéki táncokhoz hasonlóan megkomponálja a Galántai táncokat.

1933-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának nyolcvanadik évfordulójára írta meg világhírű zenekari művét a „Galántai táncokat,” amelyben felcsendülnek azok a csodás verbunkosok, amelyeket a nagyvilágba még az előző század végén a híres galántai Mihók zenekar vitt szét.