Volt egyszer egy Pozsonyi Takarékpénztár
A múlt század első felében elkezdődött a pénzintézetek alapítása a mai Szlovákia területén is, elsősorban azokban a városokban, ahol az ipar és a kereskedelem virágzott. Így alakult meg 1842-ben a Pozsonyi Takarékpénztár.
– mondta Gaučík István történész azon az előadáson, amelyre a pénzintézet megalakulásának 180. évfordulója alkalmából került sor a Csemadok Ligetfalui Alapszervezetének szervezésében.
A történész szerint a pozsonyi – elsősorban német – evangélikus és katolikus polgárság a takarékpénztár létrehozásával egyrészt reagált a napóleoni korszak utáni válsághelyzetre, illetve a Habsburg Monarchia pénzügyi helyzetére.
– fűzte hozzá Gaučík.
Míg a magyarországi takarékpénztárak kezdeti céljai között a filantrópia, a köznép takarékosságra nevelése és a szegénység elleni küzdelem szerepelt, az újonnan alakult pozsonyi pénzintézet megalakulásától kezdve nyereségorientált volt.
De a részvényesei nem voltak csupán haszonelvű, osztalékmaximáló érdekközösségek, a város polgárainak olyan tevékeny csoportját alkották, amely tudatosította az adományozás jelentőségét is. Támogatták a többi között Ortvay Tivadar munkáját vagy Fadrusz János külföldi tanulmányait is, illetve sok más közérdekű célt, például a pozsonyi Nemzeti Színház előtti díszes Ganümédész kút megépítését.
– fogalmazott Gaučík, ugyanakkor a jótékonysági és adományozási stratégiát az intézet fennállása végéig megtartotta, alapvetően a városi közösségre fókuszálva.
Az 1900-as évek elején a pozsonyi takarékpénztár külföldön is erős pénzintézetnek számított.
A 20. század első felének sokszor tragikus kataklizmái azonban a második világháborút követően a pénzintézet végét okozták.
– mondta a történész.
A pénzintézet jelentősége azonban vitathatatlan Pozsony fejlődésében.
– zárta előadást Gaučík István történész.
