Vereknyei évszázadok
A ma már Pozsonyhoz tartozó Vereknye első írásos említése 1279-ből származik. III. András levelében „Verekne” alakban fordul elő, és ahhoz kötődik, hogy Vereknyei Lőrinc kapta meg a korábban királyi birtokban levő, pozsonyi váruradalomhoz tartozó falut.
Vereknye vámszedő helynek számított, történelme során többször is tulajdonost váltott, felégette a török, a lakossága elszegényedett. Később a település újra fejlődni kezdett, mígnem a múlt század nyolcvanas éveinek elején a falu jó részét lerombolták, és lakótelepet építettek a helyén.
Vereknye arca néhány évtized alatt olyannyira megváltozott, hogy ma már csak egy maroknyi régi – többnyire magyar – őslakos emlékszik arra, hogyan is nézett ki valaha a falu.
Ezért is jelentős, hogy a vereknyei származású Tomáš Fedas vette a fáradságot, felkutatta és közkinccsé tette mindazt, ami a falu múltjából még megmaradt: tárgyi emlékeket, dokumentumokat, régi fényképeket. Az összegyűlt emlékekből – amelynek jó része magyar nyelvű – állt össze az a kiállításnyi anyag, amely a helyi katolikus pap ösztönzésére és segítségével 2021-ben a vereknyei Szűz Mária-templom alagsorában kapott helyet.
Az állandó kiállítás fókuszában főleg 19. és 20. századi emlékek állnak, tematikus elrendezésben: település – egyház – kultúra – oktatás – szakmák és hagyomány szerint. A kiállítás kurátora Tomáš Fedas, akinek a 17. századtól már az ősei is itt éltek.
– Kiskoromtól érdeklődöm a múlt emlékei iránt, és már általános iskolás koromban elkezdtem gyűjteni a Vereknyével kapcsolatos régi fényképeket, a még fellelhető tárgyi emlékeket, majd fokozatosan terepkutatást is végeztem, kutattam a levéltárakban is – mondta lapunknak a kiállítás kurátora. Fellelhető a kiállítás anyagai között például egy dokumentum arról, hogy a településen 1490-ben egy várkastélyt építettek, amit később Erzsébet királyné leromboltatott, és nyoma sem maradt.
1631-ben már 120 lakossal 24 ház állt Vereknyén, a korábbi német lakosságot pedig felváltották a magyar telepesek, akik a 16. század táján telepedtek le itt a török elől menekülve. 1646-ban a Pálffy család birtokába került a település, és növekedni kezdett. A Pálffyaknak téglaégetőjük is volt itt. 1879-ben épült fel a templom a falu felső végén, eköré épültek aztán az új házak is.
A dokumentumokból megtudni azt is, 1892-ben már 514 lakosa volt a falunak, ebből 444 volt a magyar, 50 a német és 20 a szlovák.
A kiállítás részét képezik továbbá azok a tárgyi emlékek is, amelyeket az itt élő emberek a mindennapjaik során használtak. Vagy a település harangtornyának a makettje, ami még a templom felépítése előtt állt itt, illetve Nepomuki Szent János szobra, amely eredetileg 1781-től a Csalló folyón (a mai Kis-Duna) lévő hídon állt. Látható itt továbbá Vereknye legrégibb pecsétje is, rajta a vám körüli erődítménnyel, vagy a fellelhető legrégibb térképek.
A sok értékes dokumentumon kívül rengeteg régi fénykép is van a hajdani faluról és annak gazdag kulturális és klubéletéről. Az egyiken látható például Esterházy János, akit a helyi futballklubnál tett látogatása során kaptak lencsevégre.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/37. számában.
