Tóth Ágnes, a lelkes kórusvezető
Tóth Ágnes a zene szerelmese. Énekel, zongorázik és kórust vezet, elsősorban mégis zenetanár. Koncertekre, országos versenyekre készíti fel a fiatalokat. Munkája elismeréseként 2018-ban kiérdemelte Fülek város Comenius-emlékplakettjét, az idei magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségen pedig megkapta a Csemadok Közművelődési Díját.
Ágnes már óvodásként érdeklődött a zongora iránt, bár akkoriban még egy lefektetett harmonikán kísérletezett. Elsősként viszont már tudta, hogy zongoratanárnő szeretne lenni. Szülei ezt komolyan is vették, beíratták a zeneiskolába és hatévesen megkapta első pianinóját. Kilencedikesként felvették a kassai Konzervatórium előkészítő osztályába. A számára idegen nyelvi környezetben hamar leküzdötte a kezdeti nehézségeket, és másodikosként már kitűnő eredménnyel zárta az évet. A sikeres felvételi eredménye egy hangversenyzongora lett, amelyet 15 éves korában nagyapjától kapott. Egyszer már - helyszűke miatt - majdnem meg kellett tőle válnia.
– emlékezett vissza mosolyogva. A hangszer azóta is családtagnak számít.
Ágnes tanulmányai elvégzését követően visszatért Ragyolcra és Csaba Miklós, a Füleki Művészeti Alapiskola akkori igazgatója felkérésére, a zeneiskolában helyezkedett el, azóta is ott tanít. Eközben folyamatosan képezi magát. „Elégedett vagyok a pályámmal, szeretem a zenét, szeretem a gyerekeket és szeretem bennük felismerni a tehetséget”- mondja.
„Minden zeneműben meg kell találni a tartalmat. A növendékeimnek mindig elmesélem, miről szól a darab, hogy ezzel is felkeltsem az érdeklődésüket. Azt viszont mindig a gyerek választja ki, melyik darab tetszik neki. Nem a zenetanár irányítja a gyereket, hanem a gyerek a pedagógust. Sikereket csak így lehet elérni. Az is fontos, hogy legyen olyan diákom, aki példakép a többieknek. A tehetségesebbekkel pedig versenyekre járunk. Három országos versenyre készítem fel rendszeresen a növendékeimet: a nagyszombati Schneiderova Trnava országos versenyre, a lévai Kadosa Pál Zongoraversenyre és a salgótarjáni Váczi Gyula Nemzetközi Zongoraversenyre. Mindig díjakkal térünk haza, és bár mi kis zeneiskolának számítunk, a szervezők már tudják, hogy a fülekiek ott lesznek”- teszi hozzá.
Tóth Ágnes nevéhez fűződik a ragyolci nőikar újraélesztése is. Molnár Zsuzsa, kultúraszervező felkérésére kezdték toborozni az asszonyokat és 1996-ban, 19 taggal, megalakult a Jázmin Nőikar, melynek azóta karnagya, zongoristája és szóló énekese.
„Eleinte csak népdalokat énekeltünk. Népdalversenyeken, hagyományőrző fesztiválokon léptünk fel. 2002-ben vittem őket először a galántai Kodály Napokra, ahol nem csak a részvételért kaptunk díjat, hanem elnyertük a bronzkoszorús minősítést, ami nagyon nagy eredményt jelentett egy ilyen kis falusi kórus életében”- mondta.
„Egy rimaszombati fellépés kapcsán figyelt fel rám az egyik kórustag, és felkért, hogy vállaljam el a vendég korrepetítor és szopránének szerepét. 16 koncertet adtunk Torontóban, Clevelandben, New Yorkban és Chicagóban. Felejthetetlen élmény volt”.
Ágnes munkája egyben a hobbija is.
Zongorakísérőként rendszeresen együttműködik a Szlovák Nemzeti Színház operaénekesével, Ján Babjakkal, Becse Szabó Ilona magánénekessel, valamint a Besztercebányai Állami Opera énekeseivel, Katarína Procházková Perenčeiovával és Schneider Péterrel. Négykezes és kétzongorás darabokkal fellépett Máté Péterrel, az Izlandon működő Reykjavíki Zeneművészeti Akadémia zongora tanszakának vezetőjével. Orgonistaként közreműködik esküvőkön, névadókon, Füleken és lakhelyén, Ragyolcon is.
Elmondása szerint jóleső érzéssel tölti el, hogy a kórustagok példaképként tekintenek rá, és hogy a ragyolci Csemadok vezetősége értékeli a munkáját. Ennek a koronája a Csemadok Közművelődési Díja, melyet nagy örömmel vett át és hálás szívvel köszön.
