Tisztelgés az elesett honvédek előtt a Szilicei-fennsíkon
Az idén is emléktúrával emlékeznek azokra a honvédekre, akik a Szilicei-fennsíkon harcoltak, illetve estek el 1944 decemberében és 1945 januárjában. A túra résztvevői 2025. január 25-én, szombaton felkeresnek több hadisírt és tisztelegnek az elesettek előtt.
A túrát ötödik alkalommal szervezi meg Horváth Róbert krasznahorkaváraljai amatőr hadtörténész. Mint felidézte, egy barátjával határozták el, hogy megemlékeznek a Szilicei-fennsíkon 1944. december 20-tól 1945. január 20-ig dúló heves harcokra, az elesettek előtt tisztelegve felkeresik a fennsíkon az ismert hadisírokat és azokon gyertyát gyújtanak. Összesen 18 kilométert tettek meg, -5 fokban, de napsütéses időben, ami jóval kellemesebb volt, mint amilyen körülmények között egykor a katonák harcoltak. Később, baráti körben említést tettek a túráról, mire többen jelezték, ha a következő évben is mennek, szívesen csatlakoznának. Így vált hagyománnyá az emléktúra, amelyet minden évben január 20. környékén tartanak, mert 1945-ben ekkor fejeződtek be a harcok a fennsíkon.
Az emléktúra ötödik évfolyamát 2025. január 25-én, szombaton tartják, gyülekező 08:15-kor lesz a várhosszúréti csemetekertnél.
Ahogy a 24. gyaloghadosztály történet feldolgozó, Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban című könyv írja, a Hernád, illetve a Bódva völgyében visszavonuló alakulataikat 1944 decemberének utolsó napjaiban irányították a Rozsnyótól délre, délkeletre fekvő Szilicei-fennsík területére. A román 4. hadsereg VI. hadteste már december 20-án elérte a fennsíkot, a Szádellői-völgybe is lejutottak, de ott előrenyomulásukat megállították a német 4. hegyi hadosztály csapatai, Szádalmás irányába vetették vissza őket. Ezután a harcok a Szilicei-fennsík magaslati pontjaiért folytak.
Részletek a 12/1. zászlóalj harctéri naplójából:
1945. január 4. Ilyen helyen, sziklás hegyekben, hóban, súlyponti területen 4 km kiterjedésű védelmet adni egy lefogyott, leharcolt zászlóaljnak! Ezt megtartani a sokszor túlerővel szemben lehetetlen. [...] Itt, Hárskúton rettenetes veszteségeket szenvedtünk.
Január 15. 21 órakor jobb oldalon a II. zászlóalj már messze mögöttünk van. Egyelőre még álljuk a helyünket. Ma kb. 30 főt vesztettünk. Ha ez így megy tovább, teljesen elfogyunk. December 15-től a mai napig 370 emberünk (tisztek is) maradt le (halottak, sebesültek, eltűntek). Egy erős zászlóalj legjobbjai. [...]
Január 20. 10 óra 30-kor irtózatos erejű tüzérségi és aknavetőtűz fekszik a környékünkön. Összeköttetés alig van. [...] Nehéz dolog kitartani és állni, mikor állandóan zúg fejünk felett a gránát, sír, süvít az akna, és egy-egy becsapódás megrázkódtat mindent... Igen romlik a helyzet, állandóan. A jobb oldalról jönnek vissza az aknavetősök. Csak már este lenne! Azt hiszem „Ilona” lesz (Visszavonulás).
A fokozódó ellenséges támadások hatására a 24. gyaloghadosztály alakulatai 1945. január 20-án adták fel állásaikat a fennsíkon. Rozsnyó irányába, majd Dobsinán és Helpán át a Garam mentén vonultak vissza.
