Tiltólistára került a pozsonyligetfalui tömegmészárlásról szóló cikk a Facebookon

A Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság közösségi oldalán olvashattunk arról, hogy egy írás közlése miatt tiltólistára kerültek. A Facebook adminisztrátora 30 napra letiltotta a csoportjukat, ez idő alatt nem jelenhetnek meg írások az oldalukon. Mi volt pontosan ez az írás, miről volt benne szó?

Az írás, ami miatt a harmincnapos közlési tilalmat kaptuk, Janics Kálmán: Kis Katyn a Duna partján című cikke még az 1980-as évekből, ami a ligetfalui tömegmészárlásról szól, amit a Felvidek.ma honlapon 2012.12.28-án, a szerző születésének centenáriumára jelentettünk meg.

Tudják esetleg ki jelenthette az írást az adminisztrátoroknak? Ez a cikk tehát már nem elérhető az interneten?

Sejtésem van csak a feljelentő kilétéről, mivel pár napja komoly vitám volt egy szlovák nemzetiségű kommentelővel, aki pontosan ezt az írást kifogásolta. Akkor is türelmesen elmondtam, és most is mondom:

Egyrészt, a kivégzések célja, az eszközül használt németektől zsákmányolt lőfegyverek és az az aljas szándék, hogy ezzel a nácikra tereljék a népirtás gyanúját. Ráadásul ott érett, katonakorú férfiakat végeztek ki, nem gyermekeket. Az írás továbbra is olvasható a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság honlapján, mert nem voltam hajlandó a cikket levenni, illetve a Felvidék.ma oldalán is elérhető. Az ügy nem is annyira a társaságot érinti és sérti, hanem Janics Kálmán  emlékét, akit még holtában is tiltólistára akarnak tenni.

Volt esetleg valamilyen hasonló tapasztalatuk a múltban?

Már előfordult, hogy a népirtás témája miatt figyelmeztetést, sőt fenyegetést kaptunk, de eddig a Facebook üzemeltetője nem élt a letiltás eszközével.

Mit gondol erről az egész esetről? Úgy tűnik egyesek továbbra sem tudnak szembenézni történelmük árnyoldalaival.

A feljelentéssel kapcsolatban valóban az gond, hogy a háború alatt és után a német és magyar őshonos nemzetrészek ellen elkövetett beneši megtorlások embertelenségét főleg a szlovákok nem tudják megemészteni, nem tudnak vele szembenézni, és ezért annak kegyetlenségét, brutalitását és következményeit kicsinyíteni vagy tagadni próbálják. Durvább esetekben a kutatásokat megpróbálják akadályozni, sajnos ezt naponta megtapasztaljuk, és a kutatókat megpróbálják megfélemlíteni, elhallgattatni. Lásd Falath Zsuzsika muzeológus esetét is. Nem véletlenek ezek az események, ami szerintem a mély szlovák nacionalista emberek lelki szegénységének bizonyítéka.

Ön már több felvidéki alapiskolát meglátogatott azzal a céllal, hogy a Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilmet (rendezte Géczy Dávid és Udvardy Zoltán) bemutassa a diákoknak. A film két máig feltáratlan – a přerovi és a Pozsony melletti Pozsonyligetfalun elkövetett – tömeggyilkosság történetét tárja fel. Miért tartja fontosnak a fiatalok felvilágosítását ezekkel történelmi eseményekkel kapcsolatban?

Nagyon fontos, hogy a fiatalok ezekről az eseményekről tudjanak, hogy a sok téves és egyoldalú szemlélet és esemény az igazságnak megfelelő módon a helyére kerüljön. Azt is igyekszem kihangsúlyozni, hogy a bosszú nem alkalmas a történelmi sérelmek orvoslására. A kollektív bűnösség elvének melegen tartása pedig tovább növeli a két nép közötti kibékíthetetlen ellentéteket. Ideje volna helyén kezelni ezeket a fogalmakat, és elítélni az elkövetői oldalról Edvard Beneš és kormánya háború utáni ténykedését, és megkövetni az ártatlan áldozatainkat.

Mit gondolt, van-e esély arra, hogy egyszer a szlovák történelemtankönyvekbe is bekerülnek ezek az események? Miért lenne ez fontos?

A mai események tükrében is érzékelhető, hogy a szlovák fél még nem nőtt fel erre a feladatra, még mindig képtelen higgadtan szembenézni az elkövetett bűnök súlyával. Példát vehetnének a cseh történészektől és az egyszerű emberektől, akik közül ezt már többen megtették. Egy éve olvastam egy felmérést, ahol a csehek 54 százaléka elítélte Edvard Beneš és kormányának háború utáni vad megtorló intézkedéseit, kezdve az országból való kitoloncolásoktól egészen a Csehszlovák Hadsereg által szervezett és végrehajtott pogromokig. Ideje lenne annak is, hogy ezekről a cseh, a szlovák és a nemzetiségi iskolák diákjai a tankönyvekből is értesüljenek.