Születésnapi bulival ünnepel a hetvenéves Érsek Rezső
Aki követte a dunaszerdahelyi zenei élet évtizedeinek alakulását, biztos, hogy találkozott Érsek Rezső nevével, aki a népzenén kívül szinte minden műfajban aktív, legyen szó klasszikus zenéről, a könnyűzene különféle ágairól, vagy éppen filmzenéről. Munkásságának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly, első zenészként Pro Urbe díjat vehetett át Hájos Zoltán polgármestertől.
Az óév utolsó napján töltötte be hetvenedik életévét Dunaszerdahely közkedvelt muzsikusa. A szép jubileum apropója lehet egy visszatekintésnek, de Rezsi nem fogja vissza magát, ugyanis nem „nyugdíjas tempóban” éli az életét. Érkezésemkor is már az új felvételeit mutatta, amelyekkel a január 24-ei születésnapi koncertjére készül, s ahol majd nem kevés vendégszereplővel osztja meg a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ nagytermének deszkáit. Erről előzetesen annyit árult el, hogy a 18 órától kezdődő zenés utazáson kedves dalait fogják előadni kedvenc együtteseivel. Az eseményre mindenkit sok szeretettel vár, a belépés díjtalan.
Mondhatni zenészcsaládba született, hiszen nagyapja a dunaszerdahelyi egyházi kórus elismert tagjának számított, édesapja pedig a városi fúvós zenekarban klarinétozott és a vegyes karban énekelt.
A zeneiskola után a zongorista Érsek Rezső útja viszont nem a konzervatóriumba és a zeneművészeti főiskolára vezett; népművelőként végzett 1976-ban. A Csallóközi Népművelési Központban dolgozott, majd a Városi Művelődési Központ szervezési osztályának vezetője lett.
A Szlovák Rádió Magyar Adásából Papp Sándor is felfigyelt a zenekarra és stúdiólehetőséget biztosított számukra. A rádió stúdiójában rögzítették a Jöjj velünk és a Rólad álmodom című saját szerzeményeket. Gazdag haíngszerelésük és bravúros vokális megoldásaik az egykori magyarországi Color zenekarra emlékeztetnek. A zenekart Fehér Lajos (Csucsu) gitáros, Németh Emil basszusgitáros, Drahos György dobos és frontemberként a billentyűs-énekes Rezsi alkották 1983-ban történt feloszlásukig. Sajnos az akkori csapatból már csak ketten élnek.
A zenekar megszűnése után Rezsi és Csucsu egy profi pozsonyi vendéglátós zenekarral bejárta Norvégiát és Németországot Tono Lančarič, a legendás érsekújvári GATTCH együttes basszusgitárosának jóvoltából, akinek jó kapcsolatai voltak a Slovkoncertnél.
A Hečko testvérekkel még Marokkóba is eljutottak, ahogy Rezsi megjegyezte, volt fél óra zenélés és egy hét nyaralás. A rendszerváltozás után aztán folytatódott a vendéglátós élet. Norvégia után Németország és Svájc következett. Nemcsak szállodákban muzsikáltak közkedvelt melódiákat, hanem diszkókban is, ahol fiataloknak játszották a legújabb slágerzenét este tíztől egészen hajnalig. A billentyűs 1997-ben úgymond függetlenítette magát, bővítette a repertoárját, hogy bárzongoristaként tudjon elhelyezkedni. Főleg örökzöld szerzeményeket, közismert komolyzenei darabokat, filmzenéket és musical betéteket kértek a szállodák és kávézók, ahol úgymond hangulatzenét kellett szolgáltatni.
A zenészek esetében a sok távollét kikezdheti a házasságot is, de Rezsinek sikerült ezt elkerülni. Ő nem az a tipikus bohém muzsikus, így a munkaadók is engedékenyebbek voltak.
Közben 2001-ben megalakult a Szent György Kórus, amelynek Rezsi a karnagya. Amikor nem volt otthon, Kollár Katalin helyettesítette, így nem szüneteltek a próbák. Alapjában véve két markáns programjuk van: az egyházi, amellyel templomokban és adventi, karácsonyi ünnepségeken lépnek fel és egy könnyedebb, populárisabb, amely során műfajfüggetlenül közismert dallamokat adnak elő a billentyűs által áthangszerelve. A kórus az egykori Ifjú Szivek énnekkarának hagyományaira és szellemiségére alapoz, ami nem is meglepő, hiszen hajdanán Rezsi és néhány alapító tag is ott énekelt.
Rezsi ezenkívül együtt dolgozik a népszerű Opera Trióval és Kossuth-díjas színművészünkkel, Dráfi Mátyással is, akiknek „fazonra” hangszereli az előadandó szerzeményeket. Az előadók így nem is elégedetlenek a munkájával. Egészen bizonyos, hogy a január végi szülinapi buli is sok meglepetést tartogat az érdeklődők számára.
Megjelent a Magyar7 2025/2. számában.
