Újraéledt a szőgyéni pékség kemencéje
Felsejlik a friss kenyér illata, a kenyérre várakozás emléke a hosszú sorokban, ami után gyerek és felnőtt megrágott pékáruval tért haza. Máig sokan nosztalgiázunk a híres szőgyéni kenyérről, amely a szocializmus alatt szélesebbre tárta a hivatalok kapuit, általa kaphatók lettek nehezen beszerezhető áruk. Nem csoda, hogy a régi pékségben szervezett kenyérsütés műhelymunka iránt is nagy érdeklődés mutatkozott.
A pékség részleges újjáélesztése Csókás Patrik fiatal informatikus ötlete volt, mert erős érzelmi szálak, gyerekkori emlékek kötik a pékséghez. Cipészmester nagyapja a pékség mellett lakott, a környéken kenyérillat terjengett, máig a szájában érzi a friss kenyér ízét.
– fejti ki Patrik hozzátéve, sok segítője akadt, köztük zenésztársai a MadDogX zenekarból. Jó hangulatú volt az előkészület is, de a legnagyobb öröm az, hogy sokan eljöttek az alkalomra nemcsak Szőgyénből, hanem a környező falvakból is.
Kósa János, alias Pityu a szőgyéni pékség egykori mesterpékje is elfogadta a felkérést, hogy újra kezébe vegye a péklapátot, és egy nap erejéig életre keltse a kenyérsütés mesterségének minden fortélyát.
Ő az a mester, akinek a keze nyomán generációk kedvenceivé váltak a friss, ropogós kenyerek. Több mint negyvenéves tapasztalatával és elhivatottságával megmutatta a nagyszámú érdeklődőnek, hogyan születnek a tökéletes cipók a kemence melegében.
Patrik elmondta lapunknak, hogy fokozatosan melegítették fel a kemencét, kedden kezdtek óvatosan tüzelni, 90 fokra hevítették, hogy kiszáradjon. Napról napra melegebb lett és szombatra, a sütés napjára sikerült elérni az ipari, 250 hőfokot. A kemence felfűtésére az akácfa a legalkalmasabb, ennek biztosításához a község is hozzájárult. Amikor a kemence elérte az üzemi hőfokot, akkor már kevés fával is tartható a hőmérséklet.
Volt, aki otthonról hozta a megsütendő kenyeret, míg mások ott helyben dagasztották a tésztát, formálták, várták, hogy megkeljen. Fazekas Gizi már délelőtt szőgyéni kalácsot sütött, amiből jutott mindenkinek.
Csókás Patrik csak az után kezdett foglalkozni a kenyérsütés és kovászolás mikéntjével, hogy megvásárolta a pékséget.
– A házi és iparosított kenyérsütés között rengeteg különbség van. Nagyüzemben alacsonyabb hőfokon sütik, ezáltal egészen máshogy sül meg a kenyér, mint egy kemencében.
– meséli a szervező, aki maga is szokott kenyeret sütni felesége örömére, mint mondja, jólesik neki „elmenekülnie” a számítógép mellől.
Ez volt a híres szőgyéni kenyér titka – vallja Kósa Pityu, akinek a kenyerek kemencébe rakása után van ideje egy kis nosztalgiázásra. A kezdetektől pékként dolgozott, már az első és második pékműhelyben is, amelyeknek azóta hűlt helyük.
Következett a virgolás (gömbölyítés), apslagolás (formázás), és mire ki lett pucolva a kemence, meg kellett kelnie a kenyereknek, amelyek akkoriban háromkilósak voltak. Szerettem a munkámat, de fiatalként idegesített, hogy míg mások buliznak, addig nekem dolgoznom kell, hiszen reggelre el kellett készülniük a friss kenyereknek. Sajnos nemcsak a szakma fortélyai, de a rossz szokások is átragadtak rám, a végén már igazi pék módjára jó cifrákat kanyarintottam a számra, ha esetleg túl forró volt a lapát nyele – teszi hozzá Kósa Pityu nevetve.
Máig borzalommal emlegeti azt a napot, amikor az áramszünet miatt négyszáz kilogramm tésztát kézzel kellett bedagasztaniuk. Annak idején a kétszintes kemencében egyszerre százhúsz kenyér sült meg, de napi ezernégyszázat gyártottak, ellátva a községet és a környező falvakat, valamint jutott belőlük Érsekújvárba is.
A résztvevők közt nem egy vérbeli háziasszony is akadt, aki évek óta készít kenyeret. Ők elmondták, a kisebb fortélyokat próbálják ellesni, hogy tényleg a legjobb kenyér kerüljön a család asztalára. A dagasztás nehéz munka. Enikő nevetve mesélte az esetet, hogy amikor nővére nagyapja testvérétől megkérdezte, meddig dagassza a kenyeret, ő így válaszolt: hát amíg a „mejjeid” közt nem folyik a víz!
– meséli Gizi és Belli lelkesen. Patrik hozzáteszi, előző este, amikor még csak a munka előkészületei zajlottak, már kopogtak is az ablakon úgy, mint régen: Kérhetünk egy kenyeret?
Sokan belekóstoltak a kenyérsütés tudományába és biztosak lehetünk abban, sok családnál kerül a karácsonyi asztalra házilag készült kenyér.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/51-52. számában.
