Szőgyén és Tata ikerkeresztjei
A szőgyéni kitelepítettek keresztje a község egyik megrendítő emlékjele, amely a második világháborút követő magyar lakosságcserék és kitelepítések elszenvedőinek állít emléket. Pontosan ilyen kereszt áll testvértelepülésén Tatán is, mert nagyon sok szőgyéni családot Tatára vagy a környékére telepítettek.
Az 1947-es esztendő eleje különösen fájdalmas volt a falu történetében: ekkor több tucat magyar családot telepítettek ki erőszakkal Magyarországra a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében. A két település keresztjeit azzal a céllal állították, hogy emlékeztessenek a szétszakított családokra, a gyökerektől való megfosztásra, a történelem máig feldolgozatlan sebére és összetartozásunkat erősítsék.
A keresztállítás történetét Smidt Veronika könyvtáros idézte fel:
„2015. június 4-én Tata város és Szőgyén község közösen állított emlékkeresztet a kitelepítettek szenvedéseire emlékezve. A kereszt Baracska Árpád képzőművész és Smíd Róbert fafaragó mester alkotása. A rajta függő korpusz különleges ereklye: eredetijét a szőgyéni Méri család vitte magával a száműzetésbe, s hosszú évtizedekig egy padlás sötétjében rejtőzött, míg végül visszatérhetett, hogy ismét méltó helyet kapjon az egyazon tölgyfából hasított ikerkeresztek egyikén. A tatai keresztállítást követően 2015. júliusában Szőgyén is felavatta ennek ikerpárját.”
Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere beszédében személyes hangvétellel reflektált az emléknap fontosságára:
„Amikor megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, milyen napot tartunk ma, azt válaszolta, hogy az űrrepülés nemzetközi napját. Mikor pontosítottam, hogy magyar vonatkozásban mit ünneplünk, hozzátette: ez a magyar űrkutatás napja is. A Felvidékről kitelepítettek emléknapját azonban nem említette. Mi viszont évről évre emlékezünk erre a kegyetlen, igazságtalan időszakra. Köszönet illeti a kitelepítetteket és leszármazottjaikat, hogy a kényszerű elvándorlás ellenére megőrizték kötődésüket szülőfalujukhoz. Emlékeznek és újra meg újra kimondják: a múlt sebeit nem lehet eltörölni, de lehet róluk beszélni, lehet gyógyítani, és lehet közösségi erővé formálni.”
Az emlékkeresztnél Farkas Zsolt helyi lelkiatya mondott imát mindazokért, akiket a kitelepítések és deportálások bármilyen módon érintettek. „A széthúzásunk az oka nemzeti szerencsétlenségünknek” – hangsúlyozta. „Vezérelj minket, Urunk, egyetértésre. Adj hatalmat azok kezébe, akik azt Tőled veszik, és a haza javára használják.”
Az ünnepség meghitt pillanataihoz hozzájárultak: Berényi Kornélia versmondó és a cserkészek.
