Szoborfülkét újítottak fel Dunaszerdahelyen
A Pázmaneum Társulás felújította a Bősi úton lévő 1927-ben emelt szoborfülkét. A Segítő Szűzanya szobra került elhelyezésre, amelyet Mons. Szakál László János dunaszerdahelyi esperes és ThDr. Karaffa János lelkiatya áldottak meg december 16-án. Karaffa Attilát, a Pázmaneum Társulás ügyvezető elnökét kérdeztük az eseményről.
Mi a jelentősége a Bősi úton található szoborfülkének?
Ez év július 14-én levélben fordultunk Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármesteréhez, hogy szeretnénk felújítani a szakrális kis emléket a Bősi úton. Sajnos egy közlekedési baleset még jobban rontott az 1927-ben emelt szoborfülke állagán. Társulásunk elhatározta, hogy segíteni szeretne a város vezetésének a településen található történelmi, egyházi kis emlékek felújításában, azok állagmegóvásában. Hiszen ez Társulásunk egyik küldetése és alapeszméje is. Régen egyébként, amikor a szoborfülkét felépítették, ott volt a város határa.
Milyen apropóból újították fel a szoborfülkét?
Társulásunk ebben az évben tartotta megalakulásának 15. évfordulóját és szükségét éreztük annak, hogy a járvány idején a városnak mi is besegítsünk a lelki élet terén. Hiszen az ima minden időben szükséges és különösképpen akkor, amikor egy olyan betegséggel nézünk szembe, amelyre az orvostudomány még nem talált megfelelő ellenszert.
Mit szimbolizált a megáldása és felszentelése?
Egyrészt a segítségnyújtást és a segítség kérését.
Hiszen mindannyian sokszor rászorulunk Isten irgalmára és az emberek segítségére. De nem csak várni kell a segítséget, hanem nekünk is tevőlegesen cselekednünk kell embertársaink, a közösségünk, szűkebb értelemben a városunk lakosságának érdekében.
Lokálpatriótaként vallom, hogy az ember a szülővárosától ne csak kérjen, hanem adjon is, sokszor oly kicsiny dolgok tudják naggyá, erősebbé tenni lelkiekben környezetünket. A szoborfülke elkészítése az önzetlenséget is szimbolizálja, hiszen a mesterek Kiss Antal és Nagy Gyula mindenféle anyagi juttatás nélkül vállalták a munkát. Ugyancsak a városi vállalat, a Municipal munkatársa is, illetve annak igazgatója is azonnal a segítségünkre sietett – Svanda Mihály és Jányi József. Meg kell említenem még a Perczell és Lukács családokat, akik hosszú éveken át mindenféle ellenszolgáltatás nélkül gondozták a szoborfülkét még azután is, hogy ellopták belőle a régi Szűz Mária szobrot. Köszönet a munkájukért!
Mint a Pázmaneum Társulás hogyan értékelik a 2020-as évet?
A 2020-as esztendő elején sikeresen megvalósult két nagy rendezvényünk is, a Magyar Kultúra napja és a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. Majd a járványhelyzet miatt csak online közvetíthettük a Komáromi Imanapok szentmiséjét és egyéb liturgikus cselekményeket. Június 4-én viszont a csendes megemlékezésre több száz megemlékező érkezett a dunaszerdahelyi Trianon-emlékfához, hogy közösen tegyen hitet a 100 évvel ezelőtti csonkítás évfordulóján magyarságáról, szülőföldön való megmaradásáról, ragaszkodásáról.
Augusztusban a Társulásunk által kiadott Felvidéki szemmel című könyvbemutató után ingyenes koncertet szerveztünk a város lakosságának, amelyen Vadkerti Imre és Bertók István léptek fel a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtti téren.
Bíztunk benne, hogy a 15 éves évforduló kapcsán tervezett ünnepséget szentmisével együtt mihamarabb megrendezhetjük és hálát adhatnak az elmúlt esztendőkért. Erre azonban a folyamatos szigorítások fényében nem tudtunk sort keríteni, ugyancsak elmaradt a szokásos Esterházy megemlékezés is és a hozzá kapcsolódó előadás a Vermes-villában.
Kiadtunk több imafüzetet is, illetve a már 15 éve szerkesztett Regnum Marianum Kalendárium is elkészült.
Igyekeztünk anyagilag is támogatni a felvidéki magyar ministránsrendezvényeket és a magyar ajkú kispapokat vallásos irodalommal. Hálát adunk a 15 évért és mindazoknak, akik segítették munkánkat, imáikat kérjük a továbbiakban is.
