Szimon Anna – Apátújfalu szolgálatában
Az erdélyi származású pedagógus, Szimon Anna (1877–1949) hosszú éveken át a Nagykürtösi járásban lévő Apátújfalu krónikásaként, könyvtárosaként és kántoraként tevékenykedett. Emlékét a mai napig ápolják.
Apátújfalu önkormányzata és a Csemadok helyi alapszervezete kezdeményezésére egy éve, 2021 nyarán egy emléktáblát állítottak az Erdélyből származó pedagógus, Szimon Anna tiszteletére. A táblát annak az épületnek a falán helyezték el, amelyben élt, s amelyet a halála után az egyházra hagyott.
Szimon Anna több mint 35 éven keresztül tevékenykedett a községben. S hogy miért is kell neki emléktáblát állítani, Apátújfalu polgármestere, Kálazy Csaba ekképpen fogalmazta meg:
– Azért, mert a munkássága sohasem merülhet feledésbe. Azért, hogy a tábla előtt elhaladva, rápillantva eszünkbe jusson, a következő generációval pedig tudassuk, községünkben élt a 20. század első felében egy kivételes asszony, aki valójában jóval több volt, mint egy tanár.
A településvezető kifejtette, nem tudják, hogy az Erdélyből származó Szimon Annát hogyan és miért hozta a sors 1912-ben a községükbe, és születésének pontos helye sem ismert számukra.
– Az azonban tény, hogy rengeteget tett a falu szellemi, kulturális és hitbéli életének gyarapodásáért. Oktatói és nevelői munkáján kívül könyvtárat vezetett, színdarabokat tanított be. Ő volt a falu krónikása, kántorkodott és nagymértékben hozzájárult templomunk építéséhez is.
A település folyóirata, az Apátújfalusi körkép hangsúlyozta, a Trianon utáni Csehszlovák Köztársaságban Szimon Anna és sok más magyar értelmiségi helyzete vált bizonytalanná. A magyar tanítónőnek azért kellett az elöljáróságnál könyörögnie, hogy a pályán maradhasson, nyilvánítsák megbízhatónak, kapjon lakhatási engedélyt, apátújfalusi illetőséget és állampolgárságot:
Kálazy Csaba szerint Szimon Annát példaként lehet állítani a mai pedagógusok elé. A nagymértékű pedagógushiánnyal küzdő országnak, a jövőnek, több ezer olyan pedagógusra lenne szüksége, mint amilyen Szimon Anna volt. A pedagógus és népnevelő Apátújfaluban élt egészen 1949-ben bekövetkezett haláláig. Sírját, amely a falusi temetőben található, az önkormányzat és a Csemadok helyi alapszervezete gondozza.
Megjelent a Magyar7 2022/30.számában.
