Szimbolikus temetés
„A fizika törvényei szerint minél távolabb van egy tárgy, annál kisebbnek látszik. A holokausztra azonban nem vonatkozik ez a szabály. Nyolcvan év telt el az európai zsidók kiirtására tett náci kísérlet óta, de hiába távolodunk tőle, egyre nagyobbnak tűnik, a szörnyűség egyre nyilvánvalóbb és megdöbbentőbb” – idézte Himmler György szervező Jonathan Freedland szavait a párkányi izraelita hitközség temetőjében tartott beszédében, ahol 80 év után első alkalommal tartottak megemlékezést.
A megemlékezést a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás szervezte, amely korábban is szívügyének tartotta a különböző történelmi események megtartását az emlékezetben. Két éve például a Comenius utcában botlatóköveket helyeztek el, amelyek a Párkányból a náci haláltáborokba elhurcolt Solymosi család tagjainak állítanak emléket.
A nácik magyarországi bevonulása után a drámai események gyorsan követték egymást, a zsidókat megfosztották vagyonuktól, szabad mozgási lehetőségeiktől, sárga csillag viselésére és végül gettóba kényszerítették őket.
A párkányi gettó 1944. május közepén jött létre. Ide hozták a járás zsidó lakosságát is, többek között Bátorkesziről, Dunamocsról, Farnadról, Köbölkútról, Kéméndről és Szőgyénből.
A halál időpontja legtöbbjük esetében – a leváltári bejegyzések alapján – a beérkezés napjára tehető. A túlélők beszámolóiból és a szakirodalomból tudjuk, hogyan gyilkolták meg őket. Akik túljutottak az első szelekción, később a különböző munkatáborokban vagy a halálmenetek során pusztultak el, és csak nagyon kevesen térhettek vissza közülük.
A megemlékezésen felolvasták a Párkányból eltűnt zsidó áldozatok névsorát, amely nem teljes. Sok esetben egész családok tűntek el nyomtalanul.
– mondta beszédében Radvánszki Péter budapesti rabbi, majd gyászimát énekelt.
A megemlékezők a tisztelet jeleként zsidó szokás szerint egy-egy kavicsot helyeztek el, vagy keresztény szokás szerint mécsest gyújtottak a sírokon.
Megjelent a Magyar7 2024/26. számában.
