Szétnéztünk a szőgyéni Wind Hill Ranchon
Nehéz, intézkedéssel, építkezéssel teli időszakon van túl a Szász házaspár, de új otthonra leltek lovasiskolájukkal, amelyet több mint tizenöt éve alapítottak. Tavaly decemberben költöztek a volt szőgyéni csárda helyén lévő öthektáros birtokra. A panoráma lélegzetelállító és határtalan.
A ranch szíve-lelke Szász Šuchaňová Tánya és férje, Gábor. Miközben Tánya a birtokon körbevezet, a kezdetekről mesél. Gyerekkorától szenvedélyesen szerette a lovakat, első póniját hétéves korában kapta édesapjától. Ahogy cseperedett, egyre nagyobb lovakra váltott, és szenvedélye idővel a párjára is átragadt. Először egy ló érkezett hozzájuk, aztán még egy, mígnem az emberek is felfedezték őket, és sorra jöttek lovagolni. Tánya profi edzővé vált, és azóta is folyamatosan fejleszti tudását.
A faluban kiépített régi farmot kinőtték, hiszen ma már tizenkét lóról gondoskodnak. Egy nagyobb birtok kiépítésére pályáztak a Kárpát-medencei Lovasprogramban és a magyar kormány támogatásával sikerült is megvalósítani. Az épületeket, a karámokat mind maguk építették meg. A területcserében sokat segített nekik a falu, szem előtt tartva a célt, hogy a lovasiskola fejlődésével az agroturizmus is erősödik a térségben.
Ezen a szép új helyen, a régi vadászházban már tavaly is volt lovastáboruk. Most a vadászház is felújítás alatt van, de nyárra, a tábor idejére elkészül. Séta közben csatlakozik hozzánk Szilveszter, a barátságos Maine Coon kandúr, aki szinte gazdaként naponta többször is körbejárja a karámokat. A ranchon rajta kívül még hat cica él itt, mert egyet se hagytak hátra a régi helyen. Főleg amerikai foltos lovaik vannak és keverékek. Jellemző rájuk, hogy nyugodtak, okosak, kiegyensúlyozottak. Ottjártamkor a napon heverésztek.
– Kissé sárosak – nevet Tánya, de ez egyáltalán nem gond, hiszen a mondás is úgy tartja: Koszos ló, boldog ló!
– Télen, nyáron kint vannak a karámban, van számukra fedett, szélvédett istálló, ahová bármikor bemehetnek, de még a szakadó esőben is inkább kint állnak. Sokkal nyugodtabbak, mint az istállóban vagy boxban. Nekik természetes, hogy kint legyenek a levegőn.
A ranch életében nincs megállás. A mindennapi teendők kora reggel kezdődnek, a lovakat ellenőrizni kell, mert huncutok, néha még a villanypásztor alatt is megtalálják a szökés útját. Tánya traktorral széthordja a szénabálákat, feltölti az itatókat, javít, szerel, délután pedig jönnek a tanítványok órára.
Tánya tanítványai között vannak, akik már ugratnak, akadályokat kerülnek. Óra után pedig mindent elpakolnak.
– Nem akármilyen lányok a tanítványaim! Tűzrőlpattant fiatalok, akik minden munkához odaállnak, segítettek az építésben is. Mérik, illesztik, fúrják a deszkákat. Azért mondok lányokat, mert főképpen lányok járnak lovagolni. Ők igénylik a ló szeretetét, élvezik a velük való törődést. Annak is jó a lovak közelében, aki nem ügyes a nyeregben, de simogatja, tisztogatja őket, s ilyenkor gyógyító energiák keletkeznek. Látnád csak, amikor születésnapja van a lónak! Jönnek a lufik, torták, masnik, copfok a sörényben – mesél Tányicska lelkesen és hozzáteszi, mindenki megtanul lovagolni, aki nem fél. Aki egyszer leesett a lóról és visszapattan a nyeregbe, abból lesz az igazi lovas.
Idén azt is figyelik, hogyan nő a fű a farmon, elég lesz-e a legelő a lovak számára a nyár folyamán. A lovakat villanypásztorral őrzik, de az őzek itt-ott be tudnak jönni a karámok melletti területre, csakúgy, mint a hattyúk és a kócsagok. Már az se nagyon zavarja őket, ha éppen foglalkozás zajlik a területen. A kamerarendszernek köszönhetően a lovakat éjjel-nappal figyelemmel kísérhetik, így szükség esetén azonnal be tudnak avatkozni.
Környezettudatos, fenntartható életmódra rendezkedtek be a ranchon, napelemek biztosítják az áramellátást. Télen is elegendő energiát termeltek, csak a leghidegebb napokon kellett kiegészítő fűtést használni. A Wind Hill Ranch valójában életforma, ahol a természet, az állatok és az emberek harmóniában élnek. Tánya és Gábor kitartása és szenvedélye minden látogató számára inspiráló, és a farm jövője biztos alapokon nyugszik.
