Szent László-emlékek a Felvidéken
Szent László a magyar középkor legjelentősebb uralkodója volt. Szent István halála után a pogánylázadások és külföldi támadások által szétzilált országban uralkodása alatt a rend megszilárdult, és a friss erőre kapott királyság nemzetközi tekintélye megnövekedett.
Legendájának írója Szent István mellé állítja, és a következőképpen értékeli Szent László történelmi szerepét:
Miután 1192-ben III. Béla kezdeményezésére szentté avatták, tisztelete és kultusza kiteljesedett, különösen a Felvidéken. Pozsony, Nyitra, keleten pedig a néphagyományban Debrőd voltak ennek a kultusznak kiemelt helyei.
Szent Lászlót választották templomok védőszentjéül (Csütörtökhely, Nagypaka, Pozsony), s így sok helyütt a templomcímből településnév is lett, ezért Szent László alakja bekerült a települések címerébe is (Nyitra megye, Necpál, Nagypaka)
Szent László kultuszának egyik jellemző vonása volt, hogy templomokban faliképeken, oltárképeken, szobrokban ábrázolták.
A 14-15. században általánossá vált a három szent király – István, Imre, László – együttes ábrázolása, néhány helyen a Háromkirályok imádása képen a bibliai három királyt az ő alakjukkal helyettesítették.
Kultuszának legismertebb ábrázolása egy freskóciklusban történt. A freskóciklus történelmi alapja az 1068-as kerlési (cserhalmi) ütközet utáni epizód, amikor egy nomád kun (besenyő) által elrabolt magyar lányt szabadít meg László herceg. A freskóciklus általában hat képből, hat jelenetből áll. Ezt a képsort a Felvidéken mai ismereteink szerint 15 templomban találhatjuk meg.
