Szent István király ábrázolása a deáki templomban
István király 1002-ben, a pannonhalmi apátság alapító levelében említi Wag falut, mint a rend birtokát. Ez Deáki régi neve, ahova a szent király bencéseket telepített. A szerzetesek hamarosan templomépítésbe kezdtek, s hamarosan állt is a román stílusú deáki templom.
A legősibb része a 10 méter hosszú Szent István-kápolna, amelynek hajója téglalap alakú és félköríves záródású. A történészek véleménye szerint a deáki templom építésénél komoly szerepet játszott a pannonhalmi apátság vezetője, s az is valószínű, hogy a bencés műhelyekből több szertartáskönyv kerülhetett Deákira, köztük az a latin nyelvű is, amelyikben megtalálták a Halotti beszédet.
A könyv 26. oldalán található bejegyzés tudósít a deáki Szűz Mária-templom 1228-as felszenteléséről. A könyvet a tatárjárás elől a szomszédos Taksonyon keresztül menekítették Pozsonyba, 1241-ben. Ez az adat bizonyítja, hogy jelentős ideig, 1228 és 41 között a deáki bencés monostorban használták a misekönyvet. Itt bukkant rá ötszáz évvel később Pray György.
A Kontuly által készített alkotások a Pray kódex születésén túl István király életének egyes szakaszait örökítik meg. A szentélyt díszítő festmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor az örökös nélkül maradt István felajánlja koronát (az országot) Szűz Máriának.
A múlt század hatvanas éveiben a rendszer kiszolgálói el akarták tüntetni, le akarták festeni a Szent Koronát. A hívek, illetve a templom plébánosa megoldotta a helyzetet, imára kulcsolt kezet ábrázoló papírral fedte le a képet, amelyet a rendszerváltoztatás után természetesen leszedtek, de mementóként megtartották, ma is szívesen megmutatják az érdeklődőknek.
Megjelent a Magyar7 2024/34. számában.
