Szent Erzsébet élő kultusza
A katolikus egyház november 19-én ünnepli Szent Erzsébet napját. Árpádházi Szent Erzsébet a keresztény világban legismertebb magyar szent. Itt a Felvidéken, a mai Szlovákia területén is rendkívül népszerű volt a középkortól, s tulajdonképpen az napjainkig. Számos templom védőszentje, több kórház névadója tájainkon. Összeállításunkban Görföl Jenő képeiből válogattunk. Ő már évek óta járja a Felvidéket és sok ezer felvételen örökítette meg a régi templomokat és az ott látható - gyakran európai rangú - falfestményeket, oltárképeket és szobrokat.
Szent Erzsébet II. András (1205-1235) és Merániai Gertrúd lánya volt. Hogy Sárospatakon, vagy Pozsonyban született ez bizonytalan, de 4 éves korában az eljegyzése a thüringiai tartománygrófság örökösével Lajossal itt volt, az egészen bizonyos. Pozsonyi kiemelt kultusza innen ered: két Szent Erzsébet-templom, két kápolna, kórház viseli nevét, de róla nevezték el az 1913-ban alapított pozsonyi egyetemet is; több szobra van a városban, a legújabbat 2007-ben állították a pozsonyi várban.
Szent Erzsébet kultusza hihetetlenül gyorsan terjedt Európában és Magyarországon. Itt a Felvidéken, a mai Szlovákia területén Szent Erzsébet tiszteletére a középkortól a 20. századig 47 templomot szenteltek, és számtalan oltárt állítottak.
A szentek ábrázolása a templomokban a szentek kultuszának, tiszteletének egyik legismertebb és legelfogadottabb módja volt. A romanika korában a 13. századig elsősorban faliképeken, freskókon, a gótika korában oltárok táblaképeképein ábrázolták, majd a nagy szárnyasoltárokon a 15. századtól festett szobrokat helyeztek az oltárszekrénybe. Később megjelennek még a templomok tartozékaként a kőszobrászati ábrázolások is. Mivel minden esetben a szentek életéből vett jeleneteket, de magát a szentet is jellemző jelképeikkel ábrázolták, ezért a képeken ábrázolt szentek felismeréséhez szükséges életük legjellemzőbb történeteinek ismerete is.
A rózsacsoda története
A gyermek Erzsébet a tilalmak ellenére egy téli reggelen élelmet vitt titokban a koldusoknak. Apja meglátva őt, kérdőre vonta, mit rejteget a ruhájában, mire a gyermek azt felelte, rózsákat. A hitetlenkedő apa a feltárt kötényben a téli idő ellenére friss rózsákat talált. A rózsacsoda a gyermekkor legendájaként került az életrajzokba, mégis Erzsébet egész életének, tetteinek szimbóluma, ábrázolásának egy fő témája lett.
A leprásról szóló legenda
Szent Erzsébet irgalmas cselekedeteinek legmélyebb szimbóluma. A várba érkező visszataszító leprás beteget Erzsébet saját kezével megfürdeti, bekötözi, s másutt számára fekhelyet már nem találva, saját férjének ágyába fekteti. Férje dühösen rohan be ágyasházába. Azonban a takaró alatt „íme az áldott megfeszült Krisztus nagy vérbe keverődvén fekszik az ágyon”. Ez a csoda az egyik leggyakrabban ábrázolt történet (különösen oltárképeken) Szent Erzsébet legendájából.
A köpenycsoda története
Egy alkalommal előkelő vendégek érkeztek a thüringiai udvarba, s látni akarták a jámborságáról ismert hercegnőt. Lajos többszöri üzenetére sem tudott azonban megjelenni, mert minden alkalmas ruháját a szegényeknek adta. Cellájában imádkozva hirtelen Isten angyala jelent meg, ékes köpenyt és aranykoronát hozott számára. Ez a legenda is karitatív tevékenységéről szól. Nem csak élelmet adott az éhezőknek, de ruhát is a mezíteleneknek Képi ábrázolásban gyakran látható, hogy a koldusokat felöltözteti.
Karitatív tevékenységére utal leggyakoribb szobrászati ábrázolása is: Kezében az alamizsnázás kellékei a tál és a kancsó, lábánál pedig egy éhező, koldus, vagy beteg.
Több kórház, jótékonysági intézmény és iskola viseli ma is nevét, kultusza tehát napjainkig élő.
