Szenczi Molnár Albert – a magyar nyelv formálója
A Csemadok már több mint fél évszázada minden évben megemlékezik Szenczi Molnár Albertről, a nagy magyar református lelkészről, nyelvtudósról, filozófusról, zsoltárköltőről és egyházi íróról, akit méltán állíthatunk példaképül a magyarság elé, hiszen tudását nemzete javára fordította. Mivel az idei év születésének 450. évfordulója alkalmából Szenczi Molnár Albert emlékéve is, munkásságáról, szolgálatáról Kárpát-medence-szerte megemlékezik a református egyház is.
Az 55. Szenczi Molnár Albert Napok bőséges programsorozata is ezeknek a megemlékezéseknek a sorát gazdagítja, köztük az a szakmai konferencia is, amelyen hazai, magyarországi és erdélyi előadók Szenc késő reneszánsz szülöttének állítottak emléket Strešňák Gábor, a Szenci Városi Múzeum igazgatójának vezetésével.
Molnár Árpád szepsi református lelkész tolmácsolta Géresi Róbert református püspök üdvözletét a konferencia résztvevőinek. Mint mondta, Szenczi Molnár Alberttel először gyerekfejjel találkozott, bár akkor még nem tudhatta, ki fordította magyar nyelvre azokat a zsoltárokat, amelyeket azóta tele érzelemmel és szívvel énekel. Majd említést tett további találkozásairól is: a Szenczi Molnár által fordított heidelbergi káté vagy a Károli Gáspár-féle szentírásfordítás révén, amely magán viseli Szenczi javításainak nyomát. Prágai teológiai tanulmányai során is találkozott a nevével, illetve amikor visszatért az Abaúj-tornai Református Egyházmegyébe, Szepsibe, amelyhez közel található Gönc, ahol Szenczi Molnár Károli Gáspárnak segített a bibliafordításban – sorolta a református lelkész.
– zárta nyitó beszédét Molnár Árpád.
A szakmai előadások sorát Böröndi Lajos költő, szerkesztő, tanár kezdte, aki elsősorban azt fejtegette, hogyan is jelenik meg Szenczi Molnár Albert az oktatásban.
– mondta az előadó. Felvetette azt a kérdést is, vajon mennyire identitásképző itt, Szencen Szenczi Molnár Albert, s mit jelent a többségi nemzet számára. Szerinte, ha annak a helynek, ahol élünk, a múltját nem akarjuk megismerni, akkor nem is élünk, hanem csak vagyunk.
– A reformáció nekem a magyar nyelvű Bibliát jelenti elsősorban – mondta –, a reformációs Biblia volt az, ami közérthető volt, a szívemhez közel állt. Talán azért, mert azt a nyelvet használta, amit mi is használtunk. És Szenczi egyik érdeme éppen az, hogy zsoltáraiban ezt a nyelvet gyarapította, bibliafordításai ösztönzőleg hatottak az egész nemzetre – zárta az előadó, aki szerint az, hogy végre magyarul tisztelhettük az Istent, azért fontos, mert a nyelv tulajdonképpen közösség-összetartó erő.
A következő előadó P. Vásárhelyi Judit, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott főkönyvtárosa volt, akinek munkásságát végigkísérte Szenczi Molnár Albert életműve. Az előadó Szenczi életútjának és tevékenységének ismertetése során olyan részletekre is kitért, amelyek kevésbé ismertek a nyilvánosság előtt.
– A kor szokásának megfelelően latin nyelvű alkalmi költeményeket is írt. Ezeket a kutatás eddig elhanyagolta, az 1971-ben megjelent Régi Magyar Költők Tára megfelelő kötetében mindössze 12 nyomtatásban megjelent latin nyelvű költeményt regisztráltak – mondta az előadó, hozzátéve, az azóta eltelt fél évszázad alatt több mint két tucat latin nyelvű alkalmi verse vált ismertté, amelyek egy-egy nevezetesebb alkalomra készültek, és a költő reflexióit is kifejezték.
Ez a 34 alkalmi versből álló korpusz azonban korántsem tekinthető teljesnek.
– zárta előadását P. Vásárhelyi Judit.
Radoslav Ragač levéltáros Szenczi Molnár Albert nagyszombati támogatóiról tartott előadást, akik segítették a tudóst abban, hogy munkáit a nagyvilág is megismerhesse. Nagyszombat és Szenc városát a régmúlt időkben is összekötötték a szellemi, gazdasági és kulturális kapcsolatok, összekötötte őket lakosságuk nemzetiségi sokszínűsége, mint ahogy a reformáció kálvinista ágának térhódítása is ezekben a városokban.
A konferencia résztvevői a levéltáros előadásból többek közt megtudhatták, hogy Szenczi Molnárnak több nagyszombati támogatója is volt, akik közül a legjelentősebb Asztalos András kereskedő volt. Asztalos a 16–17. században aránylag gazdag polgárnak számított, és jelentős gyöngyösi és miskolci kapcsolatokkal rendelkezett, amit az ottani városkönyvek is bizonyítanak.
– fogalmazott az előadó, hozzátéve, Szenczi Molnár heidelbergi tanulmányaihoz is ő biztosította az ösztöndíjat, ahogy más református fiatalokat is támogatott, ami a katolikus Nagyszombatban nem ment egykönnyen.
Ősz Sándor Előd, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet adjunktusa Szenczi Molnár Albert hajdani könyvtárának megmaradt darabjairól tartott előadást. Ezek közül a babérkoszorú az egyetlen nem papír alapú tárgy Szenczi Molnár hagyatékából.
– mondta az előadó, hozzátéve, ismert még a levelezése is.
Szó volt Szenczi Molnár emlékes füzetéről is, amelyről a naplójában tesz említést.
– fűzte hozzá az előadó. Megtudhattuk tőle azt is, összesen 44 olyan kötetet ismerünk, amely Szenczi Molnár Albertnek biztosan a kezében volt. Ebből 20 saját tulajdonú, 12-t ajándékba adott, egyet közösen használt a barátjával, és 11 olyan emlékkönyvet ismerünk, amelybe Szenczi Molnár Albert írt.
A szakmai konferencián elhangzott előadások minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenkor Szenczi Molnár Albertről kialakított képe még árnyaltabb legyen. Remélhetőleg a további részletesebb kutatásoknak köszönhetően a hagyaték az elkövetkező években tovább gyarapszik, aminek eredményeit egy újabb szakmai konferencián tárhatják majd az érdeklődők elé.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/43. számában.
